Hamlet

William Shakespeare

HAMLET

Rendező: VEREBES ISTVÁN

"Hamletben az volt eléállítva, hogy a legcsúfabbat megbosszulni akaró legnemesebb indulatú embert miképpen sodorja el magával a környülállás, midőn hevességei mellett egyszersmind nem eléggé elhatározott feltétele véghezvitelére. Benne a felmelegülő készületeket, a magának ravaszságot is megengedő plán rejtett célzásait kell játszódni, a szép felséges mondásokat érzéssel eléadna, a tett feltűnik s enyész, halad, készül, elvész." Döbrentei Gábor – részlet az előadás műsorfüzetéből

Jelmez: TORDAY HAJNAL

Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Mozgás: GAJDOS JÓZSEF

Vívás: MEGYERI ZOLTÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Súgó: APJOK RODICA

Ügyelő: SÁRKÖZI ISTVÁN

Kritikák

Eleinte meghökkentő mozgásszínházi vonulatait is hamar a szívünkbe zárjuk, mert pillanatok alatt kiderül, hogy nem önös művészkedés a célja, hanem a „matéria” hű szolgálata. A játszókat szigorú (érdek)csoportokba rendezi, mozgásvilágukat, beszédüket közös stílusra fűzi föl, és így alakítja ki a szembenálló „frontokat”. Színészvezetésére két alaptétel jellemző. A jelzett játékot játszókat sziklaszilárdan illeszti a stílus kereteibe, ahonnan nem enged semmilyen kitörést, másrészt pedig a darab gondolattömbjeit megfogalmazók esetében letisztít minden úgynevezett „színészi eszközt”. Így aztán a lényegi monológok a döbbenet erejével hatnak a maguk „civil” keretei között. Ezekben a pillanatokban minden olyan világos, minden olyan egyszerű, ahogy saját kínjainkat éljük meg a világban…

…Avass Attila fátyolos hangú, szürke kis Hamletje kitűnő „találmány”. Akár egy mai vézna környezetvédő az ipari lobbyk húsdarálóiban – sorsa már a kezdettől megpecsételődött. Nem is küzd amúgy Isten igazából, csak mondja a magáét, mint a pereces a moziban, cselvetései sem hatnak nagyobb erővel, mint amikor a sósat kérő vevőnek sótlant nyom a markába. Egyszerű, védtelen, majdnem gyermek, aki csodák csodájára élete áldozatával mégis megállítja a száguldó vonatot. És mindezt olyan egyszerűen, olyan természetesen, ahogy azt bármelyikünk megtenné, ha amúgy rendesen „besokallna”.

Az előadást három „színészi világítótorony” uralja: Polonius (Szigeti András), aki csak úgy van, de mindig ott, ahol lennie kell a „dolgok” érdekében, hiszen a „nemzetközi helyzet fokozódik”…, Gertrudis, aki híd szeretne lenni, de ehelyett vasfüggöny (Csoma Judit), valamint Kerekes László „kellemesen laza” vállalkozói Claudiusa, a hatalom destrukciójának élő szégyenköve! Döbbenetes három alakítás.

A többiek? Nos, az előadásnak egyetlen gyenge színészi pontja sincs! Mindenki a maga legjobbjával ajándékozta meg az ismét nagyon szerencsésnek mondható nyíregyházi publikumot…

Palotai István

Új Kelet

Bemutató: 1997. október 18.

Nagyszínpad