A velencei kalmár

William Shakespeare

A VELENCEI KALMÁR

(Vígjáték két részben)

Rendező: TELIHAY PÉTER

Antonio, a jómódú és becsületes velencei kereskedő fiatal barátjának, Bassaniónak ad nagy összegű kölcsönt, hogy az ifjú elmehessen Belmontba megkérni a szépséges Portia kezét. Antoniónak nem áll rendelkezésére készpénz, mert minden vagyonát tengeri vállalkozásokba fektette. Barátja kedvéért kölcsönt vesz föl egy Shylock nevű uzsorástól. Shylock nem kamatot kér, ám a kölcsönt rettenetes feltételhez köti: ha Antonio három hónap alatt nem tudja visszafizetni a kérdéses összeget, egy fontnyi húst vághat ki a testéből. Antonio nyugodt szívvel aláírja a szerződést. Bassanio Belmontba utazik Portiához, aki hatalmas vagyon örököse. Apja végakarata értelmében Portiát csakis az veheti feleségül, aki három ládika közül kiválasztja azt, amelyikbe a lány arcképét rejtették. Az ezüst és az arany ládika helyett Bassanio szerényen az ólomládikát választja, s ezzel elnyeri Portia kezét. Vőlegényre talál Nerissa, Portia komornája is: Gratiano, Bassanio barátja személyében. Ám szomorú hírek érkeznek Velencéből: Antonio hajói elsüllyedtek, s ezért képtelen fizetni Shylocknak. Shylock pedig követeli az egy font húst – vagyis Antonio halálát. Shylock a dózséhoz fordul, hogy ítélje meg számára a szerződésbe foglalt zálogot. Hajthatatlanságát régi sérelmein (a velenceiek állandóan gúnyolták vallása és foglalkozása miatt) túl az motiválja, hogy imádott lánya, Jessica, nemrég megszökött a házából szerelmével, a keresztény Lorenzóval, ráadásul sok pénzt és egy számára drága gyűrűt is magukkal vittek. A szigorú velencei törvények meg is ítélnék neki szörnyű követelését, ha nem lép közbe férfi álruhában Bassanio ifjú neje, a bölcs Portia, aki a bírónak felkért Bellario padovai jogtudor helyett érkezik a tárgyalásra. Kijelenti, hogy ugyan Shylockot megilleti az egy fontnyi hús, de miközben a húst kivágja, egyetlen csepp vért sem veszíthet Antonio, mert azzal nem adósa Shylocknak. Shylock kénytelen visszalépni, és semmisnek tekinteni a szerződést. Ekkor már hajlandó lenne elfogadni a kölcsönzött pénzt, ám a bíró a velencei törvények nevében meghozza ítéletét: aki velencei polgár életére tör, annak vagyonát el kell kobozni, felét az állam, felét a sértett javára. Antonio lemond a számára megítélt összegről, visszaadja Shylocknak azzal a feltétellel, hogy végrendeletileg azt kitagadott lányára, Jessicára hagyja. Végül kiderül, hogy Portia volt az okos védő, Shylock pedig összetörten vonul el veresége helyszínéről.

Díszlet: MENCZEL RÓBERT m.v.

Jelmez: ZEKE EDIT m.v.

Díszítő: BOLDIZSÁR BARNA

Világosító: ÁTS ZOLTÁN

Fodrász: SIMON SÁNDORNÉ

Öltöztető: PILCSUK JÓZSEFNÉ

Súgó: KOVÁCS KATALIN

Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT

Bútoros: KURUCZ LÁSZLÓ

Kellékes: ANDRÁSDI TIBOR

Hangtechnikus: HAUSER JÓZSEF

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Kritikák

...A feszülten izgalmas harmadik felvonás az erőssége Telihay Péter Shakespeare-rendezésének. Telihay A velencei kalmár mesés történetének szikár valóságát bontja ki. A pénz körül forog itt minden. A maffiózók világában azonban nincs igazságos happy end, csak illúziótlan vesztesek. A zömében stúdiósokból álló fiatal szereplők közül kitűnik Tűzkő Sándor Bassaniója, remek Dóczy Péter, a kalmár s Gazsó György Shylock szerepében.

Gazsó egyébként megérdemli a budapesti vendégjáték képzeletbeli pálmáját. Az engesztelhetetlen zsidó uzsorás mellett egyaránt emlékezetes volt a Szent Johanna érsekeként, és rigorózus matematikatanárként Fodor László Érettségi című tanügyi vígjátékában.

Magyar Judit Katalin

Népszava

Bemutató: 1995. október 28.

Nagyszínpad