Rómeó és Júlia táncolnak a bálban. Még mindketten mással. Még nem tudnak egymásról. Még közéjük táncol néhány álarcos pár.
Nyújtják kezüket a következő tánchoz, a soros embernek. Pontosan ugyanúgy, mint előtte a többieknek. A zene és a tánc ugyanaz. Ugyanaz a kézmozdulat. Látszólag semmi nem változott. Mégis kicsit más már a világ, hiszen most Rómeó és Júlia keze ér össze. Kicsit halkabb a zene. Kicsit lassabban múlik az idő. És hirtelen minden egyértelművé lesz. Mert ott a kéz, amit most érintenek meg először, mégis olyan, mintha egész életükben azt fogták volna. Rómeónak már csak Júlia van. Júliának csak Rómeó. Mindez visszavonhatatlan.
Shakespeare karakterei a drámairodalom egyik leghíresebb szerelmespárját alkotják. Olvastunk rólunk, hallottuk őket musicalekben, láttuk balettelőadásban, és Leonardo DiCaprio Rómeója is belénk égett a filmvászonról. Egy erkélyjelenetnyi töredéket sokan tudnak idézni a drámából. Emlékszünk a bálra és a kriptára, a folyton csacsogó dajkára és az éretlen, folyton viccelődő kamaszfiúk társaságára. Könnyen eljuthatunk a gondolatig, hogy már mindent láttunk és nehéz a dolguk az alkotóknak, akik új oldalát szeretnék megmutatni Shakespeare tragédiájának.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Mészöly Dezső vagy Kosztolányi Dezső kanonikus fordításai helyett a kortárs Varró Dániel magyarításából dolgoznak. Az előadás maibb színezetet kap, a nyelvezete a jelen fiatalságának népszerű kifejezéseihez, fogalmazásmódjához igazodik. Rómeó és Júlia nem a távoli idők poros hősei a maguk korának tragédiájával, hanem hétköznapi szerelmesek a mai ember számára átérezhető fájdalmakkal és nehézségekkel. Shakespeare problémafelvetései több száz év távlatából is izgalmasak, és éppen erre irányítják a néző figyelmét az alkotók.
Horváth Illés rendezése nem csak az új fordítással érte el ezt, hanem a látványt és a zenét is maivá formálta, megszüntetve a távolságot a dráma jelene és korunk között. A történet helyszíne nem a reális Verona, hanem egy Verona nevű kávézó, valahol a semmi közepén. Mintha távol lennénk attól a környezettől, amelyet az ember alkotott. Két ember szerelme sohasem igazodhat a törvényekhez, a keretekhez, a társadalom által megszabott normákhoz. A szerelem mindig meghaladja a törvényeket. Ha kell, akár a semmi közepén, de két ember keze össze fog érni, ha össze kell érnie. Bármi is legyen a törvény, bármit is diktáljon az örökölt sors. A nyitójelenetben Kováts Gergely Csanád koreográfiája az előbbieket nagyon szemléletesen tárja a néző szeme elé. Jól megkomponált tánc keretein belül jelenik meg a két családfő viszálya. Hogyan osztja meg a gyűlölet a környezetüket, és hogyan nehezedik mindez a fiatalok vállára, akiknek a szerelme az idősebb generáció haragja miatt van tiltva.
Kerék Benjámin Rómeója pontosan járja be a kamaszfiúból férfivá érő szerelmes útját. Látjuk éretlenségét, a nőkhöz való gyerekes, játékos viszonyát, majd azt is, ahogyan a szerelem hatására megkomolyodik, képes lesz kockázatot és felelősséget vállalni. Az előadás elején egy álmodozó kamaszfiú szerelmes Rózába. Júliával már a felnőtt férfi találkozik. Rómeó kiemelkedik a barátai közül, hiszen elhagyja pajzán vicceit és szórakozásait, a szerelem már nem játék számára, inkább élet és halál kérdése. Mosolygó Sára Júliája szintén érzékenyen jeleníti meg a tapasztalatlan, mégis bátor és elszánt szerelmes lányt. Látjuk Júlia finomságát, törékenységét, de érezzük azt az erőt és méltóságot, ami miatt képes a legnagyobb áldozatra is szerelméért.
A Dajka eltér a klasszikus olvasattól. Az eltérő értelmezés színészi lehetőségeit Jenei Judit jól használja ki. Az italt nem megvető Dajka lecsúszott, magányos nő, aki sokkal inkább közönséges, semmint a szokásos anyai figura. A lecsúszás a Capulet családon is érezhető, és ezzel a gesztussal szintén Rómeó és Júlia tiszta szerelmét húzza alá az előadás. Ők lehetnének az egyetlenek, akik kiutat és reményt jelenthetnének a gyűlölet által mérgezett világból. Bukásuk így még nagyobb kritikájává lesz szüleiknek, akik vakok saját bűneikre és a gyermekeik által kínált feloldásra is. Tóth Károly Lőrinc barát szerepében igazi tanító. Képes utat mutatni, de hibáiért is felelősséget vállal. A folyton körülötte sertepertélő gyerekek hangsúlyozzák tanítói szerepét. A gyerekek jelenléte a végkifejletben fénysugár, hiszen a legfiatalabb generáció tagjai talán elérik azt a békét, amelyet Rómeó és Júlia kettősének nem sikerült megteremtenie. Ezért nem tűnik Rómeó és Júlia kudarca véglegesnek. A bűn, amelyet a szülők tudtukon kívül okoztak, még feloldozást nyerhet. És már csak rajtuk múlik, mire tanította őket a tragédia.
És mire tanít Shakespeare tragédiája? Arra, amit magunkkal viszünk a tapsrend után. Ez lehet egy humoros megszólalás, egy sor Mab királynő monológjából, egy zeneszám, amelyet a színházból kifelé menet dúdolunk; egy nézés a kriptában, vagy azok a bizonyos összeérő kezek a bálon. Mindenki viheti magával azt, ami a legjobban megérintette az előadáson. És ahány ember, annyi pillanat. Ugyanaz a történet, mégis mindenkinek más. A saját filmekből, előadásokból és olvasmányokból álló Rómeó és Júlia repertoáromhoz a Móricz Zsigmond Színház előadása is hozzá tudott tenni valami újat.
Forrás: Radnóti Gerda SZÍNHÁZ
