Már láthatták a nézők Kerék Benjámint a Móricz Zsigmond Színház színpadán, néhány éve az Állati színjáték és a Tanár úr, kérem előadásokban, az előző évad során pedig a Ruminiben és a Pacsirtában. Utóbbiban katonatisztet játszott, idén ő lesz Maugli és Rómeó is.
Budapesten született, középiskolai tanulmányait a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte, ahol 2018-ban érettségizett. Színművészeti tanulmányait a Pesti Magyar Színiakadémián kezdte 2018 és 2020 között. Ezt követően, 2020 és 2025 között a MATE Kaposvári Campusán volt színművészhallgató. Egyetemi évei nagy részét a Nemzeti Színházban töltötte. Színházunkhoz vendégszereplőként csatlakozott a 2019/2020-as évadban, később gyakorlati évét is itt töltötte. 2025-től tagja a társulatunknak.
– Két főszerepet is kaptál az első itteni évadodban. Azt mondtad a szerződtetési tárgyaláson, hogy akkor jössz csak, ha főszerepeket kapsz, vagy azért jöttél, mert azt mondták, hogy főszerepeket kapsz?
– Azért jöttem, mert nagyon szeretek itt lenni a Móricz Zsigmond Színházban, hiszen az egész csapat családias és befogadó. Ez nagyon kedvemre való. Az pedig csak ráadás és áldás volt, hogy „megkínáltak” két főszereppel.
– Pesti gyerekként érkeztél, bár nem előzmény nélkül. Az itt megismert légkör, a társulat szólt színházunk mellett?
– Igen, abszolút. Mert azt éreztem, annak ellenére, hogy mekkora a szórás az életkort illetően a társulaton belül, ez egy remek közösség, kiváló színészekkel. Pont tegnap beszélgettem Tóth Lászlóval, a Nemzeti Színház színművészével, akivel az egyetemi évekből van múltunk. Megkérdezte, milyen itt? Azt feleltem: boldog vagyok.
– Jó hallani...
– Ez csodálatos, igazán otthon érzem magam. Számomra nagyon fontos szempont, milyenek a körülmények, hogyan fogadnak be. Az pedig egy másik kérdés, hogy én mit tudok hozzátenni a csapathoz, milyen értéket tudok hozni, miként tudok beilleszkedni. Szerintem már sikerült.
– Hogyan lettél szerződtetett színész a Móricz Zsigmond Színházban?
– A 2024/25-ös évadban itt töltöttem a gyakorlati évemet, a Pacsirtában és a Ruminiben kaptam feladatot. Februárban jött a szerződtetési tárgyalás, poénosan kezdődött, majd azt mondták: úgy látják, hogy be tudok illeszkedni, a teljesítményemmel is meg vannak elégedve, várnak szeretettel. Igazgató úr felidézte: emlékszik arra, hogy azt mondtam korábban, visszajövök, ő ezt észben tartotta. Amikor megtudtam, milyen szerepek várnak a mostani évadban, nagyon megörültem, bár egyúttal éreztem a felelősségét is. Jófajta nyomás, amit érzek, bízom benne, hogy megállom a helyem.
– Maugli és Rómeó is: nagyon különböző, de két kifejezetten erős főszerep.
– Hét éve játszottam utoljára főszerepet, emiatt éreztem némi nyomást, gyomorgörcsöt, de nagyon boldog voltam, emlékszem, madarat lehetett velem fogatni. Ahogy szépen megyünk előre a próbafolyamattal, igyekszem koncentrálni és teljes összpontosítással elvégezni az adott napi feladatokat: a mozgást, a szövegtanulást, a dalokat. Így tudom elengedni a nyomást. Most nagyon élvezem, az van bennem, hogy szeretném nagyon jól megcsinálni. Fontos a fizikai felkészülés is.
A Rómeón lepődtem meg a legjobban. Nagy álmom volt eljátszani, bár szinte mindenki azt mondta rám, hogy inkább Tybalt vagyok. Most beteljesült az álom, nem is tudom, hogyan, és amellett, hogy érzem a felelősséget, rendkívül boldog vagyok. Óriási lehetőség, és felelősség, melyért hálás vagyok.
– Elkezdtétek A dzsungel könyve próbafolyamatát. Mire számíthatunk?
– Most még javarészt táncpróbák vannak, de már elindultak a rendelkező próbák is. De amit én látok: az a profizmus, amivel Czakó Máté, a koreográfusunk rendelkezik, ahogy a színészeket és a táncosokat kezeli, szerintem csodálatos. Ennek a darabnak az is nagy értéke, hogy a zenék és a táncok hangsúlyos részt képviselnek. Látványos előadás lesz, szerintem minden korosztály szeretni fogja. Vannak olyan elemei, amelyek inkább a gyermekeknek szólnak, mások a felnőtteknek, egyszóval a nézők széles spektrumát szeretnénk megszólítani. Mély mondanivalóval is rendelkezik, tulajdonképpen Maugli „felnövéstörténetének” nevezhetjük. A közönség átérezheti, milyen érzés, ha valakit egy közösség kilök magából, milyen az, amikor elárulnak valakit, vagy éppen mennyire élvezi egy szereplő, ha ő van a középpontban. Nagyon sokspektrumú történet, lemodellezi a világ törvényszerűségeit, szabályrendszerét, működését. A szereplők között vannak archetípusok, jellemző karakterek, akiket különböző szándékok, indítékok mozgatnak, amelyeket megpróbálnak érvényesíteni. Valamilyen szinten mindegyik szándék érthető. Ezért gondolom, hogy a felnőttek ugyanúgy élvezni fogják A dzsungel könyvét, mint a gyerekek, akiknek más motívumok lesznek érdekesek.
– A Rómeó kultikus szerep. Gondolom, nemcsak a történetet ismered, hanem sok előadást is láttál már.
– Valóban láttam, például a MITEM-en, illetve a Nemzeti és a Pesti Magyar Színház előadásaiban szerepelnek osztálytársaim, így azokat is. Olykor jelentős különbségek látszanak mind rendezésben, mind színészvezetésben. A nyíregyházi előadás is eltér a megszokottól, modern köntösben kerül színpadra, remélve, hogy minél több fiatalt is meg tudunk szólítani vele.
– Szép, fiatal vendégművész, Mosolygó Sára lesz Júlia. Ismered? Számít a partner személye?
– Szerintem számít. Érintőlegesen ismerem, találkoztunk már. Játszik majd a Kartonpapában, akkor több lehetőség nyílik majd az ismerkedésre, de a legalaposabb nyilván a próbafolyamat alatti közös munka. Ilyen nagy szerepnél kell a bizalom, kell az, hogy felvállaljuk egymás gyengeségét vagy erősségét, meg tudjunk bízni a partnerben. Sőt, felelősségünk is. Ez egy kicsit olyan, mint amikor kötél nélkül leugrasz, és van lent valaki a mélyben, akire rábízod az életed: megfog-e tartani vagy sem. Nagyon nagy felelősség. Rombolni is lehet vele, építeni is. Fel kell vállalnunk a nézők előtt is, amit érzünk, hiszen mi üzenetet közvetítünk feléjük az előadás során. Minden szándék, gondolatfoszlány, mondat és gesztus megmarad a néző fejében, megérinti és hat rá.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
