Háború dúl a világban, ahogy a lelkekben is

Háború dúl a világban, ahogy a lelkekben is

A legkegyetlenebb időkben ki tud ember maradni


Miért akarja valaki túlélni a háborút, ha közben többet veszít, mint amennyit nyer? Ezt a kérdést tenném fel Anna Fierlingnek, ha találkoznánk. Arra is kíváncsi lennék, hogyan lesz fontosabb egyetlen gulden a tisztességnél, és hogy mi tesz annyira érzéketlenné egy háromgyermekes anyát, hogy nem ad kötszert a vérző katonának, mondván: fizetség nélkül nincs segítség.

Bertold Brecht hőse talán azt felelné: mindent a gyerekeiért tett, vagy azt, hogy a kínálkozó lehetőséget nem kihasználni nagyobb bűn, mint maga a háború, vagy csak azt, hogy addig, amíg nem dörögnek ágyúk a fejem felett, nem törhetek pálcát a feje felett.

De nem is én számítok: sokkal inkább az, hogy a világ mit gondol az esztelen, embertelen, soha véget nem érő, milliók pusztulásához vezető véres háborúkról s a nyerészkedésből talpon maradókról. Bertold Brecht, aki a II. világháború kitörése előtt fejezte be a Kurázsi mama és gyermekei című művét és aki a hitleri önkény elől Svédországba e­migrált, pontosan tudta, mi vár Európára, az ő álláspontja ez ügyben egyértelmű.


Hívatlan vendég

Drámája a 30 éves háborút idézi, de bármelyiket megmutathatná: a darab egy hatalmas felkiáltójel, ami nyomatékot ad a ténynek, hogy az emberiség semmiből sem tanul. Vannak, akik felsőbb hatalomra hivatkozva használják kardnak a keresztet, mások a saját felsőbbrendűségüket hirdetve ölnek, a többiek olajért, aranyért, egy darabka földért. Onnan pedig, ahová a háború beteszi a lábát, kétségbeesetten menekül el a tisztesség, a jóérzés, a helyükre pedig hívatlan vendégként megérkezik az embertelenség.

Ennek mélységeit láttatja Keresztes Attila rendezése a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, szem előtt tartva a híres brechti mondatot: nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti.


567325111kurazsi4_scaled_20117.jpg


A Kurázsi mama és gyermekei szenvedélyes vádirat minden háború ellen, egy szívszorítóan nehéz történet arról, hogy a legkegyetlenebb időkben ki tud ember maradni, s ki nem. Anna Fierlingnek a háború volt a mentsége arra, amit tett – de vajon a jelenkor kurázsi mamái mivel mentegetik magukat? Sok a kérdés, a Móricz Zsigmond Színház előadása pedig válaszokat is ad.

567330911kurazsi2_scaled_20118.jpg


Isten dönt, nem mi

Keresztes Attila korábbi nyíregyházi rendezései egytől egyig emlékezetesek: az Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak, a Tűzpróba avagy a Heilbronni Katica, a János király vagy az Emilia Galotti után is nehéz volt hazaindulni. Hiába voltak teljesen eltérőek a korok, a hangulatok, a történetek, valamennyi rendezését különleges atmoszféra jellemezte, és nincs ez másként most sem.

A Kurázsi mama sokszor nyers, de őszinte, egyes jeleneteit nem szívesen nézzük, de muszáj, mert csak így szembesülhetünk azzal, amit mondani, mutatni akar. Diszharmónia jellemzi a zenét, a színpadot: a káosz az úr a térben, az időben, a lelkekben – a díszletet Fodor Viola, a jelmezeket Lokodi Aletta tervezte, a zenei vezető Tamás Attila.


Anna Fierling és három gyermeke „otthona” egy fémvázakból épített kocsi, amit a darab elején négyen húznak: Kurázsi mama (Pregitzer Fruzsina), Kattrin (Kosik Anita), Eilif (Nagyidai Gergő) és Fejő (Horváth Viktor). Pregitzer Fruzsina Kurázsija a csatamezők hiénája, akinek bár a háború a kenyéradója, örül a kérészéletű békének, még akkor is, ha tönkremegy bele.

Dühös, kemény, csupán kétszer engedi meg magának, hogy ha csak pár pillanatra is, de elgyengüljön. Isten dönt, nem mi – ezzel menti magát, a háború pedig nemcsak körülveszi: a lelkében is dúl. Szavai, gesztusai, mozdulatai erőt sugároznak, a legnagyobb csatákat pedig saját magával vívja.


Sörözés két csata között

Három gyereke három apától, három külön világ. Eilif nem tesz mást békében, mint háborúban, s nem érti, ami egy napja még hőstett volt, mára hogy válhat gyilkossággá. Az öccse, Fejő szerethető, együgyű fiú, és itt van a néma Kattrin, aki szavak nélkül mesél, és akinek a hangja képes elnyomni a háború zaját.

Nagy igazságok tudója a tábori lelkész (Horváth László Attila), aki szerint a háború minden szükségletet kielégít, a békéseket is. Az evangélikus nadrág is tartja a meleget – állapítja meg, s ezzel az egyszerű mondattal teszi helyre, mit gondol a vallás nevében indított háborúról, aminek azért nem lesz soha vége, mert a pápának és a császárnak is ez az érdeke. Egyébként is: két csata közben megihatunk egy sört, és bár ostrom alatt nem lehet sakkozni, azt békében, aratáskor sem lehet. Hogy a gyengéket elpusztítja?

Ugyan, azoknak végük van a háború nélkül is, ami mindenkit gonoszsággal telít el – morfondíroz. Nem Kurázsi az egyetlen, aki jól jár az öldöklés farvizén evezve: Yvette (Jenei Judit) magas rangú katona felesége lesz, s egy ideig a szakácsnak (Gyuris Tibor) sincs oka panaszra, a tábornok (Tóth Zolka) pedig csak egyszer téveszti el, hogy a harcban hol kell lennie.

Kiváló alakítások

Az előadás igazi ereje a színészi alakításokban rejlik: Pregitzer Fruzsinánál nehéz lett volna jobb Anna Fierlinget találni, de méltó partnere volt Horváth László Attila, Tóth Zolka, Nagyidai Gergő, Horváth Viktor, Jenei Judit és Gyuris Tibor is, Kosik Anita pedig megmutatta, hogy gazdag színészi eszköztárának köszönhetően nem tűnik fel, hogy néma, hiszen mindent meg tud mutatni, amit szeretne.

A Kurázsi mama és gyermekei nem ígér könnyű, laza, szórakoztató estét, viszont nehezen felejthető pillanatokkal engedi útjára a nézőtéren ülőket, akik a helyükről felállva már sejtik, miért akarja valaki túlélni a háborút, ha közben többet veszít, mint amennyit nyer.


Forrás: szon.hu, Száraz Ancsa





Kapcsolódó hírek
A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.