Hatodik évadát kezdi a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagjaként Gulyás Attila, aki hamar belopta magát a közönség szívébe. Köszönhetõen egyrészt remek szerepformálásainak, másrészt hangulatos koncertjeinek, hiszen énekesként is kitûnõ.
– Öt éve vagy tagja színházunk társulatának, a hatodik évadodat kezded. Ha visszatekintesz, hogyan értékeled az eddig itt töltött esztendõket?
– Beilleszkedtem, megnyugodtam, nincs honvágyam. Azt hiszem, össze tudom egyeztetni az otthoni családi életemet az ittenivel. Kiegyensúlyozott hatodik évadba kezdek bele.
Úgy vélem, jó helyre kerültem. Nagyon szeretem a társulatot, nagyszerû kis csapat van itt, igazán kedvemre való együtt dolgozni velük. Szóval nagyon jó érzéssel indulok neki.
– Úgy tapasztaltam, színházunk közönsége hamar elfogadott, szeretnek, a koncertjeiden is nagyon sokan vannak.
– Az Ezeregyéjszaka meséivel jöttem ide. Szerencsére annyira jól sikerült a szereplésem, hogy utána az igazgató úr szerzõdést ajánlott. Rá egy hónapra már az Édes Charityben debütáltam. Eléggé mély víz volt. De azt hiszem, az adta nekem az elsõ sikerlöketet Nyíregyházán. Utána jöttek sorban a szerepek.
– Korábban azt mondtad, a kedvenced Loncsár volt a Szaffiból.
– A rá következõ évadban játszottuk egy éven keresztül, kifejezetten szerettem, az egy nagyon jól sikerült szerep volt. Az Alul semmiben is remekül éreztem magam. Nagyon jól megtaláltam azt a karaktert, akit játszanom kellett. Élveztem, szerettem azt a feladatot is.
– Nem hagyhatjuk ki az Életrevalók Drissét, illetve a Frankenstein férfi Kreatúráját sem. Az Életrevalókban nagyon jól megmutattad az egyszerre drámai és humoros figura jó szívét és esendõségét is, a Kreatúra pedig döbbenetes – és szerintem nehéz – szerep volt.
– Balázs Zoltán rendezése a Frankenstein. Tudod, mi volt a nagyszerû? A munkafolyamat. Egy színész életében elsõsorban nem is az elõadások az érdekesek – hiszen addigra összeáll, és jó esetben kiforr minden –, hanem a munkafolyamat, amikor megismerkedsz új rendezõkkel, koncepciókkal, fantáziavilággal, módszerekkel. Azt hiszem, az egész társulat számára nagyon jó találkozás lett Balázs Zolival, örültünk neki. A segítõ, tanulást is magába foglaló, a szakmai fejlõdést lehetõvé tevõ közös színházcsinálás nagyszerû dolog.
– Megemlíteném Michelt a Házassági leckékbõl, melyben káprázatos alakítást nyújtottál a hazudós férj megformálásában. A pörgés mellett érezhetõek voltak azok az apró gesztusok, mimikák, a finom kis mozdulatok, grimaszok, amelyek Driss esetében is jellemezték alakításodat.
– Más a két mûfaj. Michelnek a Házassági leckékben Belmondo szintjén kell hazudnia, hiszen mégiscsak egy vígjátékról van szó. Az Életrevalókban Driss tiszta, egyszerû, ami a szívén, az a száján, õ nyers õszinteséggel segít egy szórakoztató drámában. Tényleg mind a kettõ jó szerep volt.
– Gondolom, az jó, hogy a drámától a zenés darabon át a vígjátékig, mindenfélében játszhatsz.
– Ilyen szempontból figyelnek ránk. Az elmúlt években tényleg változatos szerepeket játszhattam, ez szakmailag segíti a színészi fejlõdésemet. Jó érzés, hogy ilyen lehetõségek találnak meg. Persze még vágyom másokra is, remélem, ha itt lesz az ideje, akkor meg is kapom.
– Amikor májusban beszélgettünk, szó esett a mostani évadról is. Úgy fogalmaztál: nagyon jó évadajánlatot kaptál, egy musicalt, két prózai darabot. A musicalt egy kedves barátod, kollégád rendezi, az egyik prózai darabot pedig egy olyan rendezõ, akivel nagyon várod a közös munkát.
– Így van. A musical A dzsungel könyve, Rák Zoltán rendezi.
– Sír Kán nagyon komoly, félelmetes figura, az egyik fõszereplõ. A lelkivilága is érdekes. Hogy lehet a tigrisre felkészülni?
– Úgy, hogy elolvassa az ember az eredeti mûvet, így nagyon sok információt megtud Sír Kánnal kapcsolatban. A koreográfusunk is nagyon sokat segít abban, hogy jól formáljuk meg a figurákat. S persze ott a rendezõ. Ugyan mesés történet, de érdemes összevegyíteni a mesés elemeket a mondanivaló komolyságával, hiszen valószínûleg felnõttek is megnézik majd ezt a családi musicalt.
– Mondhatni, olyan „padlásos” lesz, amelyet mindenki szeret?
– Igen. Vagy olyasmi, mint az Oroszlánkirály. Minden korosztály megtalálja benne, ami fontos számára, az idõsektõl kezdve a fiatalokig.
– Még a próbafolyamat elején vagytok, szeptember 27-én lesz a bemutató a Nagyszínpadon. Megtaláltad már magadban Sír Kánt, pontosabban a karakterét?
– Keresgetjük még, vannak irányvonalak. Sok mindent kell még kipróbálni, de szerintem meg fogjuk találni.
– Szerinted mi lehet A dzsungel könyve sikere, mi vonzhatja be a közönséget?
– Maugli története mindenkit megfog, kicsiktõl a nagyokig. Ráadásul nagyon magával ragadó történet. Mindemellett a remek zenéje is sikert hozhat, sokan ismerik, sõt kívülrõl fújják a dalokat. Dés László, Geszti Péter és Békés Pál musicaljét mindenütt sikerrel játszották.
– Gondolom, a másik emlegetett színdarab Az ajtó, Szabó K. István rendezi. Rá gondoltál?
– Igen. Dolgoztam vele Békéscsabán úgy tíz éve, a Bánk bánt rendezte, melyben csak kisebb szerepem volt, de jó munka. Ismerem õt, nagyon kíváncsi vagyok, most miként alakul majd a próbafolyamat. Várom már!
– Ray Cooney és John Chapman vígjátéka, a Ne most, drágám! valószínûleg rekeszizmokat megmozgató vígjáték. Ismered?
– Most találkozom vele elõször. A rendezõvel, Mészáros Tiborral dolgoztam már együtt a Bolha a fülbe nyíregyházi elõadásában. Nagyszerû próbafolyamat volt vidámsággal, nevetéssel, noha azért õ katonás tud lenni. Várom már, hiszen vígjáték lesz, és Tibinek jó az ízlése.
– Készülsz újabb koncertre?
– Szülõvárosomban, Mezõberényben lépünk fel szeptember 19-én.
Forrás: Nyíregyházi Napló
