Augusztus 7-én, csütörtökön 19.30-tól koncertezik a Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadon Csonka András, akit a VIDOR Fesztivál idején a Nagyszínpadon a Rém rendes vendég, a Rózsakert Szabadtéri Színpadon a Hölgyválasz című előadásokban is láthatnak majd.
A népszerű, Pici becenevű színművésszel 2022 májusában beszélgettem legutóbb, annak apropóján, hogy július elsején a Rövidzárlat (Black Comedy) című vígjátékban lépett fel a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Ezúttal a pihenés és a koncert áll az interjú középpontjában.
– Hogy telik a nyarad? Pihenésre is jut idő?
– Fontosnak tartom, hogy ne csak munkával teljen a nyár, mert szükség van pihenésre, kikapcsolódásra is, hiszen a feltöltődés nagyon fontos egy-egy eseménydús évad után, illetve előtt. A nyíregyházi koncert előtt már túl leszek egy tíznapos szabadságon, aminek középpontjában tengeri hajóút áll, amit én nagyon szeretek. Rendszeresen csemegézek a lehetőségek, akciók között, és mindig rátalálok olyasmire, ami nagyon jónak ígérkezik.
– Mindig más útvonalat választasz?
– Nem, ilyenkor nyáron főleg Földközi-tenger a cél, mert szeretem a nyarat, ezért nem északra utazom. Egy baráti házaspárral hajózok majd. Várom, izgatott vagyok, mert olyan helyszíneket is felkeresünk, ahol még sosem jártam. Augusztusban lesz még egy kötelező program, ami szent és sérthetetlen számomra: ez a nővéremékkel töltött balatoni egyhetes együttlét. ők Szegeden élnek, én Pesten, az unokaöcséim családjaikkal pedig Angliában. A karácsony mellett ez a másik legfontosabb összejövetelünk. A balatoni nyaralás után sűrűsödnek a fellépések, de már megszoktam. Ugyanakkor szeretem, ha akad jó pár nap, amikor nem történik semmi, így könnyebben ellazulok. Egész évben kontrollálnom kell magam a refluxom miatt: mit eszek, mit nem eszek. Ebből elegem van. Ilyenkor mindent is csinálok, különben minek élek? Ez akkor, így, elmegy.
– Feltöltődés nélkül kevesebb energia marad végigvinni egy kemény évadot.
– A kollégáimat is megértem, ha sokat dolgoznak nyáron, hiszen velem szintén előfordult, hogy nem tudtam kikerülni bizonyos feladatokat. A forgatások zöme nyárra esik, manapság nem mi döntjük el, mikor mi történik velünk. De én azt gondolom, az élet rövid ahhoz, hogy vacakoljak, muszáj kikapcsolódni olykor, szükségem van az utazások adta élményekre, és várom is őket. Nem iszom, nem dohányzom, az utazás az egyetlen hobbim, amihez ragaszkodom.
– A múltkori interjúnak ez volt a címe: Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy vacakoljunk.
– Szeretem hangoztatni, s érdemes komolyan venni. Nem szabad halogatni, elodázni, hogy önmagunkkal is törődjünk – amíg késő nem lesz. De miután kiszolgáltatott helyzetben vagyunk mi, színészek is, emiatt, ha olyan jellegű feladat adódik, amit meg kell csinálni, akkor borul a pihenés. De ha csak lehet, igyekszem szem előtt tartani ezt a gondolatot, időt szánni magamra, s ennek jegyében szervezem a nyaramat.
– Maximálisan egyetértek veled. Kell az „énidő”, testnek és léleknek is szüksége van rá. Miért dolgozunk, ha nem élvezzük valamilyen formában a gyümölcsét?
– Így van. Tudom, hogy másfajta a felelősség, ha valakinek családja, gyerekei vannak, az nyilván az enyémtől eltérő szervezést igényel. Ha már az életem így alakult, élvezem azt a fajta szabadságot, hogy végülis nem kell egyeztetnem senkivel, mikor merre menjek.
– A nyári fellépések esetében mi a jellemzőbb, a színész vagy az énekes Csonka Bandy?
– Ma már, miután a magánszínházak többnyire nem kapnak támogatást, nyáron is kell, hogy dolgozzanak. A Játékszínnel eljutok az ország több pontjára, többek között a héten Siófokra, utána Szegedre, s majd Nyíregyházára is, hiszen a VIDOR Fesztivál versenyprogramjában szerepel a Rém rendes vendég, versenyprogramon kívül pedig a Hölgyválaszt mutatjuk be. Lesznek szabadtéri előadásaim a Veres 1 Színházzal is.
– Nyíregyházán most a Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán lépsz fel, mint énekes, Slágerparádé – zenés kalandozás Csonka Andrással címmel. Mire számíthatunk?
– Vannak dalok, amelyeknek már kicsit én is tulajdonosa vagyok. Arra készülök, és azt szeretném, hogy aki eljön, azt érezze, egy házibuliban van, ahol olyan slágerek szólalnak meg, amelyeket ismer, ha nem is tőlem, hanem az elmúlt évtizedek előadóitól. Azon igyekszem, hogy hassa át őket az az érzés, mint amikor a lakás bármely helyiségében traccsolunk, táncolunk és énekelünk, és élvezzük ezeket a dalokat, amelyek nem véletlenül éltek túl évtizedeket. Ezek a slágerek maradandóbbak, mint a maiak, mindenki tudja, énekli őket. Pörgős, lendületes nyáresti eseményt tervezek, amelybe remélem, a kedves közönség is bekapcsolódik.
– A Ding-A-Dong kimaradhat valamelyik fellépésedből?
– Az nem fordulhat elő. Nagyon hozzám nőtt, vannak generációk, akik csak tőlem hallották. No persze igyekszem azért frissíteni a repertoáromat. Az év vége felé szeretnék egy feldolgozásokat tartalmazó lemezt megjelentetni – annak ellenére, hogy mostanában szinte senki sem ad ki lemezt –, hogy a követőimnek legyen lehetősége hozzájutni. Lehet majd regisztrálni, s „Pici áron” megvásárolni. Miután magánkiadás, szeretném nullára kihozni a költségvetést. Új lemezzel már húsz éve nem jelentkeztem, noha válogatás lemezekkel igen. De vannak dalok, amelyekre rátaláltam, és szeretném ezeket elénekelni, ezért vágtam bele. Mostanában énekeltem fel, Nyíregyházán is szemezgetek majd közülük, így az ottani közönség az elsők között hallja majd tőlem.
– Csupán felkonferálod, vagy sztorikat, történeteket is hallunk közben?
– Úgy gondolom, minden slágerhez tartozik legalább egy történet, s nemcsak részemről, de a hallgatóság oldaláról is. Az est tehát nemcsak a dalokról szól, mert egyben nosztalgia is, hiszen az élmények visszarepítenek valahová, valamilyen élethelyzetbe. Ezeket meg kell beszélni. Egyrészt, hogy mit gondolok én, másrészt mit gondolnak a nézők. Tehát közben traccsolok is velük.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
