Kiss Eszter Júlia és Tóth Károly (Totya) nótaműsorral várja az érdeklődőket a
Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán június 11-én, csütörtökön 18.30-tól. Egyikük
gyermekkora óta nótarajongó, másikuk igazából most először énekli e műfaj dalait.
A műsor az „Akácos út…” címet kapta, ennek során a Móricz Zsigmond Színház két
színművésze a legnagyobb magyar zenei kincs, a magyar nóta gyöngyszemeiből
összeválogatott programmal – melyben hallgatók, andalgók, csárdások egyvelege hallható –
lép a közöség elé. Az autentikus hangzást Botos Lajos prímás nagyszerű hegedűjátéka és
Csernák Tibor zongorista aláfestése biztosítja. Kováts Dénes interjúja.
Tudom, hogy gyerekkorod óta része az életednek a magyar nóta. Ennek ellenére először
csak tavaly áprilisban vállalkoztál ilyen estre. Miért?
T.K.: Kicsi gyerekkorom óta belém ivódott ez a műfaj, hiszen édesapám nótás kedvű volt,
nagyon szeretett énekelni. Ezt a pályát viszont nem választhatta, ugyanis szülei nem
engedhették meg, hogy tanuljon, s főleg azt, hogy énekeljen. Már 13 éves korában a bányában
hordta a vizet meg sok mindent a dolgozóknak. Az általánosban Béres Ferenc, az elmúlt pár
évtized legendás nótaénekese iskolatársa volt, neki sikerült, apámnak az említett ok miatt
nem. A rádióban viszont rendszeresen hallgatta-hallgattuk a magyar nótákat. Amikor a
színházhoz keveredtem 1982-ben, már akkor szerettem volna összeállítani egy nótaműsort, de
akkor, fiatalon még cikinek tartottam. Telt-múlt az idő, s rá kellett döbbenem: ha nem vágok
bele, akkor soha nem fog kiderülni, hogy az apám nótás kedvű volt, meg valahol én is
szeretnék nótás kedvű lenni. A Pacsirtát próbáltuk úgy két évvel ezelőtt, abban volt egy
jelenet: a „Ne szidjatok soha engem” című nóta volt a betétje, arra mulattunk. Amikor ezt a
dalt meghallottam a balett teremben, egyből azt mondtam: na, most jött el az idő, hogy
csináljak egy nótaestet. Igazából énekes társsal közösen terveztem, mert úgy a jobb, ha nem
szólózik az ember, de senki sem akart csatlakozni. Csernák Tibivel összeállítottunk egy közel
egy órás műsort, a Bencs Villában adtuk elő. A „beavatást” követően arról beszélgettünk,
hogy jó lenne kibővíteni. Kevés reménnyel futottam neki a dolognak, de hála a jó Istennek, a
sors elém hozta Julit, aki mindenkinek Eszter. Egyszer rendezvényre kértek színészeket, senki
más nem ért rá, csak mi ketten. Beszélgettünk Julival, aki azt mondta, ő operettet szeretne
énekelni.
Te operett slágerekkel már felléptél Horváth Margit (Hugi) társaságában.
T.K.: Többször is az eltelt évtizedekben, de arra nem tudtam rábeszélni, hogy magyar nótát
énekeljen. Miután Julival beszélgettünk a végül elmaradt operettes fellépésről, az ötlet meg az
inspiráció bennünk maradt. Egyszer csak megkérdeztem tőle, van-e kedve nótát énekelni, azt
felelte, hogy boldogan, igaz, egyet sem tud…
A tavalyi nótaest címe „Csendül a nóta, perdül a lány” volt. A lány most beperdült…
Benned milyen érzések kavarodtak, amikor meghallottad Totya felvetését?
K.E.J.: Megmondom őszintén, azt hittem, ismerek jó párat, és majd abból eléldegélek.
Azonban egyet sem ismertem azokból, amiket Totya mutatott. De az az igazság, hogy a
magyar nóta – pont úgy, mint az operett – legbelül nagyon bennünk van. Annyira
hungarikum, hogy pikk-pakk megtanultam őket, mert fülbemászó a dallamuk, jó a szövegük,
nagyon szép magyarosak. Én általában esküvőkön találkoztam nótákkal, és kifejezetten szép
dolognak tartom, hogy amikor eljön egy ilyen szentség, a házasság, akkor visszamennek a
gyökerekhez, ami a mienk, s arra mulatnak, ami igazán a magyaroké. A nóta tényleg ilyen! És
én nem tartom cikinek, mint annak idején Totya, hogy fiatalon magyar nótát énekeljek.
T.K.: Hála a jó Istennek.
Ebből a közbevetésből is látszik: Totya nagyon örül a döntésednek. Neked nehezebb a
dolgod, mert ő ismer jónéhányat, neked most kell megtanulnod.
T.K.: Nekem is sokat meg kellett tanulnom.
De te már adtál nóta-koncertet, Eszti nem… Gondolom, jól sikerült, ha újra belevágtál.
T.K.: Nem adtam fel, nem volt rossz érzésem a fellépés után. Persze az igazsághoz tartozik,
hogy amikor már közeledett az est időpontja, bementem az igazgatónkhoz, azt kértem, toljuk
el későbbre. Éreztem, hogy szorul a hurok a torkomon, s talán attól is tartottam, nem lesz
nagyhatású a koncert, ha csak egymagam énekelek, zongorakísérettel. Kirják Róbert azt
felelte, nem maradhat el, a közönség számít rám. A fellépést követően, úton hazafelé,
felhívtam és megköszöntem neki, hogy bíztatott, s nem hagyta, hogy elodázzam.
K.E.J.: Egyetlen egy nóta van, amit már énekeltem korábban, a „A rózsafa virít az ablakom
alatt” című. Ezt el fogom énekelni. Amúgy az anyai részről a családom rettentően nótás,
rengeteget ismernek, és amikor meséltem nekik az estről, be is jelentkeztek: mindenképpen el
szeretnének jönni, mert ez nekik való, a szívükhöz közelálló program.
Mivel a nóta általában nem olyan hosszú, mint egy operett- vagy pop sláger, sokat kell
megtanulni és előadni…
T.K.: Valóban. Az első koncert előtt rengeteget búvárkodtam, Csernák Tibi is, így összeállt
egy estre való nótamennyisség.
A mostani miként állt össze? Eszti, te tudtál javasolni, milyen dalok szerepeljenek a
műsorban?
K.E.J.: Javasoltam folyamatosan, hogy operettet is énekeljünk... Egyébként lesz is benne.
Egy…
T.K.: Olyan nóta is van, amit nekem kellett megtanulnom.
A rokonok tippeket is adtak, miket énekeljetek?
K.E.J.: Igen, akadt jónéhány, de nem lesznek benne, mert addigra már összeállt a műsor.
Majd meglátjuk, lesz-e folytatás, ha igen, válogatunk ezek közül is.
Nehéz volt kiválogatni, miket énekeljetek?
T.K.: A kiindulási alap az én szólóműsorom, az a gerince. De rugalmasak voltunk, ami Juli
eszébe jutott, beválogattuk.
Az „Akácos út…” más előadás lesz, mint a korábbi. Egyrészt azért, mert egy csinos fiatal
hölgy lesz melletted, másrészt ha jól tudom, hegedű is megszólal a zongora mellett.
T.K.: Bizony.
K.E.J.: Nagyon várjuk!
T.K.: Én tavaly is kigondoltam, hogy jó lenne cigányzenekar kíséretében énekelni. Persze
rögtön kiderült, hogy azt nem adják ingyen, mert nem pottyan csak úgy ide az égből. Most
lesz egy prímásunk, nagyon várom, mire jutunk együtt, négyesben.
K.E.J.: Én is izgatottan várom a találkozást, a próbákat, s hogy kiderüljön, milyen lesz a
hangzás, miként szólal meg a kvartettünk.
A zongora vagy az orgona azért jó hangszer, mert egy egész szimfonikus zenekart
megszólaltat. De azért a nótákhoz a hegedű mindenképpen hozzátartozik, kívánkozik.
T.K.: Abszolút.
K.E.J.: Reméljük, kegyes lesz hozzánk az időjárás, mert a Szindbád szabadtéri színpadán
sokkal kellemesebb környezetben tudunk énekelni, a közönség pedig szórakozni.
Miért jöjjünk el meghallgatni titeket? Azon kívül, hogy két remek és kedves színész dalol
majd a színpadon, két kitűnő zenész társaságában.
T.K.: Akik láttak engem szólóban, számukra összehasonlíthatatlan lesz szerintem, és ha az
tetszett nekik, akkor itt röpködni fognak örömükben, boldogságukban. Ahogy Juli is mondta,
én nagyon bízom abban, hogy ez a stílus nem tűnik el a magyar kultúra palettájáról, mert
akkor sokkal szegényebbek leszünk.
Ez az est tehát küldetés is a magyar nóta népszerűsítésére?
T.K.: Abszolút, igen.
K.E.J.: Szerintem is. Nagyon örülnék, ha fiatalok is jönnének, mondjuk az én
korosztályomból. Ha valaki minőségi előadásban hallgatja a régi, igazi magyar nótákat, nem
eldiszkósított, megváltoztatott módon, bizonyára megdobban a szíve. Ha például Erdélyben
elmegy az ember egy csárdába vagy fogadóba, akkor biztos, hogy a prímás odamegy hozzá,
és húz neki egy szép nótát, ha kéri. Ott valamiért sokkal jobban él az emberekben ez a műfaj.
Olyan jó lenne, ha idehaza is így történne! Szerintem ez a koncert jó lehetőség Nyíregyházán
azok számára, akik szeretik a magyar nótát, vagy csupán kíváncsiak rá. A mi fellépésünk
aprócska dolog ebben a folyamatban, melynek érdemes részesévé válni, mert a magyar
kultúránk csodálatos része.
Vidám, édes dalokat énekeltek, vagy keserűek is lesznek? Ez utóbbi jellegzetessége a
műfajnak, ahogy mondani szokták: sírva vigad a magyar.
T.K.: Éppúgy a műfaj jellemzői a pörgő csárdások, mint a szomorúbb, elbeszélőbb hallgatók
és andalgók. Az én szívemhez igazából az utóbbiak állnak közelebb. De Csernák Tibi azt
mondta, ezekkel nem igazán lehet végig vinni egy műsort, kellenek a csárdások is. Két éve,
amikor az első nótaestemre készültem, rengeteg videót néztem meg, eközben belebotlottam
Bessenyei Ferencbe. Nem tudom, az emberek többsége ismeri-e a színész óriás ezen oldalát,
aki úgy énekelte a magyar nótákat, hogy szerintem a legprofibb nótaénekeseket is lepipálta.
Valószínűleg a hallgató nótáit megismerve kedveltem meg ezt a műfajt. Persze tudom, a
közönség szempontjából a csárdások sem maradhatnak el.
Nagyon várjátok?
K.E.J./T.K.: Egyre jobban, ahogy közeledünk június 11-éhez. A program 80-85 százalékban
összeállt, a beszélgetésünk után megyünk Tibihez a hangszerboltba próbálni.
Jó készülődést, fergeteges sikert kívánok!
K.E.J./T.K.: Köszönjük szépen.
Ne feledjék, kedves olvasók és nótarajongók: június 11-én, csütörtökön 18.30-tól egy remek
nótaestre várja önöket Kiss Eszter Júlia, Tóth Károly, Botos Lajos és Csernák Tibor a
Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán. A rossz időtől se ijedjenek meg, a koncertet ebben
az esetben a Szindbád Rendezvénytermében hallgathatják meg.
Időpont: 2026. június 11. - 18 óra
Helyszín: Móricz Zsigmond Színház, Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpad
Jegyek: ITT!