My fair lady

MY FAIR LADY

G. B. Shaw Pygmalionja alapján a szövegét és a verseit írta: ALAN JAY LERNER

Versek: G. Dénes György (Kossuth-díjas)

A produkció a Tams-Witmark Music Library és a Hofra Kft. közreműködésével jött létre.

Fordította: Ungvári Tamás

Zene: Frederick Loewe

Ki ne ismerné a szutykos, mosdatlan szájú virágáruslány és az őt hercegnővé varázsoló bogaras nyelvészprofesszor örökzöld pygmalioni történetét? A világ valamelyik pontján mindig műsoron van, fülbemászó dallamai, romantikus története és kedves humora a bemutatója óta felnőtt minden generáció szívéhez utat talált. Az érzelmes-szórakoztató mese látszólagos kérdése az, amiben Higgins professzor és Pickering ezredes fogadnak a darab elején: sikerül-e az egyszerű kültelki lányból igazi, „fair” hölgyet faragni? Ám valójában sokkal inkább arról van itt szó, ami évezredek óta minden férfi-nő történet igazi kérdése: megnyerik-e egymást, vagy inkább elfutnak a másik elől…

Így készült…

MY FAIR LADY mozgó próbanapló

VIZUÁLIS DESIGN:

ÁTS ZOLTÁN, CSÍK GYÖRGY, TASNÁDI CSABA, BERTLI PÉTER, BERTLI TIBOR, HLATKY GÁBOR, MÁRTON SÁNDOR

ZENEI FELVÉTELEK:

TLS ZENEHÁZ

Hangtechnikus: FEHÉR CSABA

Díszlet-jelmez: CSÍK GYÖRGY

Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Dramaturg: JELI VIKTÓRIA, TASNÁDI ISTVÁN

Koreográfus: LADÁNYI ANDREA

Zenei asszisztens: KAZÁR TÍCIÁNA

Karmester: RÁCZ MÁRTON

Rendezőasszisztens: FÜLÖP ANGÉLA

Rendező: TASNÁDI CSABA

Kritikák

A TRAMPLI ÉS A PROFESSZOR

Fergeteges siker a nagyszínpadon

Több mint fél évszázados diadalútja után megérkezett Nyíregyházára a My Fair Lady. A musicaltörténet legtöbbször játszott darabja, a Frederick Loewe – Alan Jay Lerner szerzőpáros munkája kiváló előadásban került a Móricz Zsigmond Színház színpadára. A siker fergeteges.

A megindítóan szellemes, ragyogó szerepeket kínáló játék többféle értelmezést tesz lehetővé. Nézhető karriertörténetként, nyelvészeti problémaként, de akár úgy is, mintha férfi-nő messziről induló, végül azonban happy endbe torkolló históriája lenne. Az alapötletet George Bernard Shaw 1912-ben született drámája tartalmazta.(Ez azonban az Ovidiustól származó Pygmalion-legendát variálja. E szerint Pygmalion, Küprosz szigetének magányosan élő királya beleszeret az általa elefántcsontból faragott, nőalakot mintázó szoborba, s addig kérleli Aphroditét, keltse életre, míg kérése meghallgattatik. Feleségül veszi teremtményét, akit Galateiának nevez…) A My Fair Ladyben a megrögzött agglegény, Higgins professzor és Elisa Doolittle humorban (és melodrámában) bővelkedő kapcsolata bontakozik ki: a bogaras nyelvész ( újdonsonsült barátjával, Pickering ezredessel) fogadásból fél év alatt a külteleki virágáruslányból nagyvilági dámát, fair hölgyet akar faragni – pusztán azzal, hogy újra tanítja beszélni. A terv sikerül, Elisa (látszólag) felemelkedik, s némi bonyodalom után a kapcsolat ígéretes befejezést nyer. Az önérzetében megbántott Elisa visszatér az őt a szutyokból kiemelő, mindezidáig megközelíthetetlen, ám a lány sajátos bájától mégiscsak megérintett professzorhoz. (E tanulságos mesében felfedezhető az identitásvesztés, valamint az identitásnyerés keserve éppúgy, mint a világ nyelvszerűségének gondolata. Azt az elméletet is beleérezhetjük, amely szerint nyelvem határai világom határait jelentik. A választékosabb nyelvet használó, ám így gyökereitől megfosztott lány nem mehet vissza övéihez; a nyelvcsere identitáscserével jár. A nyomorból való, osztályszempontoktól sem mentes, olykor paródiáig jutó fölemelkedés olyan alaptörténet, amelyben ma is önmagára ismerhet a nőt önnön képére formálni akaró, férfi-dominanciájú világ.)

A Loewe-Lerner-musical Tasnádi Csaba negyvenhét embert mozgató, sziporkázóan ötletes rendezésében valósult meg. Tasnádi az eredendően prózai tagozatú társulattal olyan előadást hozott létre, amely az Operettszínház bármely produkciójával fölveheti a versenyt. Csík György díszlet-, és jelmeztervei a modern s a hagyományos színházi látvány harmonikus ötvözetét valósították meg: a nyitódó-csukódó fehér elemek térkihasználó hatását a hol utcaképet, hol szobabelsőt, hol karikatúrát ábrázoló, digitális vetítés tette élményszerűvé. Nem kevésbé járult hozzá a sikerhez Ladányi Andreának a zenéhez jól illeszkedő, invenciózus koreográfiája.

A világslágereket is kínáló, magyar My Fair Lady rengeteget köszönhet a dialógusokat ragyogó nyelvi leleményességgel fordító Ungvári Tamásnak, illetve a dalszövegeket író G. Dénes Györgynek: Lerner mondatait voltaképpen nem fordítani kellett, hanem újrateremteni…

A nyíregyházi bemutató vitathatatlan sztárja Kuthy Patrícia: a Higgins által csatornatölteléknek, nyomorult kis penészvirágnak nevezett Elisa az ő felfogásában szinte tapinthatóan járja be azt az utat az elragadóan ordenáré, a hátborzongatóan mocskos virágáruslány-léttől a hercegnővé válásig. Nemcsak szólói elbűvölők, hanem színészi megoldásai is lefegyverzők. A Ma éjjel álmodnék… kezdetű betétdala, s ennek képzőművészeti szempontból is megkomponált látványossága az előadás csúcspontja. A zenés színház történetének egyik leghálásabb férfi-szerepét, Higgins professzort sokszínűen alakítja Gáspár Tibor. Változatosan formálja meg az önző és szeszélyes nyelvészt, a megátalkodott agglegényt, aki, miközben megalkotja Elisát, s a szutykos trampliból kecses hölgyet farag, megperzselődik annak fiatalságától s eredendő kedvességétől. Pickering ezredest, Higgins új barátját, a született katonát Bárány Frigyes varázsolja elénk, árnyaltan érzékeltetve, hogy a „nagy művelet” közben ő, a hűvös angol tiszt is a lány hatása alá kerül. (Az ezredes telefonos „magánszáma” Bárány Frigyes darabbeli jutalomjátéka…) A csatornatisztító, részeges Doolittle-ként Puskás Tivadar remekelt, míg Pregitzer Fruzsina a professzor mamáját, Balogh Gábor pedig a szerelmes Freddyt jelenítette meg egyéni humorral. Örömmel láttuk kettős szerepben Antal Olgát; mindkét figurája telitalálat. Ugyancsak ügyesen játszott két alakot Gyuris Tibor és Kameniczky László.

A My Fair Lady, amely – főleg az első részben elviselt volna némi rövidítést (dramaturg: Jeli Viktória-Tasnádi István) - a rendezés, a színészi-énekesi teljesítmény, a koreográfia, a fegyelmezett tánckar és a látvány rendkívül szerencsés találkozása. Megjósolhatóan helye a Móricz Zsigmond Színház történetének legsikeresebb produkciói között lesz…

Karádi Zsolt

Nyíregyházi Napló

________________________________________

FÜLÜNKBE IVÓDVA

Alan Jay Lerner – Frederick Loewe: My Fair Lady

A drámát a címszereplő Kuthy Patrícia játszhatja el. Nemcsak ordináré és ambiciózus virágáruslány, nemcsak lenyűgözően finom dáma, de az átalakulás kínjait is átélhetővé teszi.

A zenekar nem rakoncátlankodott – írta egyebek közt Ady Endre Suppé A szép Galathea című operettjének bemutatója alkalmából 1900. november 21-én a nagyváradi Szabadságban megjelent színibírálatában. Ugyanezt elmondhatnám a nyíregyházi My Fair Lady-előadás zenekaráról is, ha tudnám, hol volt és mit csinált, miközben a színpadon az előadás ment. Hangfelvételről. Mert bár a színházban egy darab zenészt sem láthattunk, a színlapról kiderül, volt zenei vezető (Kazár Pál), volt karmester (Rácz György), csakhogy a színlap zenei felvételekről (TLS Zeneház) meg hangtechnikusról (Fehér Csaba) is tudósít. Így könnyű nem rakoncátlankodni.

Bár azok sem rakoncátlankodtak, akik személyükben is jelen voltak. Gáspár Tibor rokonszenves gorom¬ba pokróc Henry Higgins szerepében, Bárány Frigyes még nála is rokonszenvesebb vén medve Pickering ezredesként, Puskás Tivadar mint Alfred Doolittle rokonszenves melák link, Pregitzer Fruzsina Mrs. Hig¬gin¬se rokonszenves előkelő hölgy, Antal Olga rokonszenvesen szigorú házvezetőnő, és nem kevésbé rokon¬szenves, amikor Freddy konvencionálisan tár¬sal¬gó anyukáját adja, a Freddyt alakító Balogh Gábor pedig végképp rokonszenves szerelmes idióta. És így folytathatnánk a színlap aljáig. A drámát a címszereplő Kuthy Patrícia játszhatja el. Nemcsak ordináré és ambiciózus virágáruslány, nemcsak lenyűgözően finom dáma, de az átalakulás kínjait is átélhetővé teszi. In¬kább G. B. Shaw Pygmalionját játssza, mintsem a mu¬sical¬változatot. Már-már elhiteti, hogy ezúttal Eliza tényleg Freddyhez fog férjhez menni, mint az eredetiben.

Ez persze nem következik be, a nyíregyházi közönség sem kénytelen nélkülözni a kötelező boldog véget. Bár a való életben bizonyára a kaján író szarkasztikus-racionális megoldása ígér több boldogságot. Az erős jellemű Elizához jobban illik a gyenge Freddy, a házsártos Higginshez pedig heveny szerelmi láza ellenére is az agglegényélet, ahogyan azt a szerző a darabhoz fűzött esszé méretű jegyzetében meggyőzően elemzi. Alan Jay Lerner és zeneszerző társa, Frederick Loewe azonban mintegy két évtized alatt, a harmincas évek közepétől 1956-ig, megküzdve a műfaji és a jogi nehézségekkel, végül is rendes amerikai musicalt hozott össze, amely inkább a közönség elvárásainak (és persze meglepetésigényének) kívánt megfelelni, mint az élet logikájának. Mindazonáltal miközben bravúrosan törték hozzá Shaw racionalitását a musical érzelmességéhez, sokat meg is őriztek az író eredeti, paradox logikájából, az emberi viselkedés szokványait kiforgatva átvilágító szellemességéből. Ez a musical bő fél évszázada még bizonyos igényesség jegyében készült, s azok közé a darabok közé tartozott, amelyek azt a később hamisnak bizonyult reményt nyújtották, hogy a végképp elgiccsesedett operettet egy frissebb, karcosabb, igazmondóbb zenés műfaj fogja föl-, illetve leváltani. Már Shaw vígjátéka mögött is jelentékeny kultúrtörténeti múlt állt, a görög mitológia egyik alaptörténetét Ovidius Átváltozásokjától Suppé operettjéig so¬kan földolgozták, komolyan és csúfondárosan egy-aránt. Suppé változatában például a szobrász végül azt kívánja, hogy a követelőző asszonnyá lett szép Ga¬latheát Venus változtassa vissza kővé. Shaw viszont a XX. század elejének egyik fontos szellemi áramlatába kötött bele a maga angol társasági mértékkel talán otromba, ám valójában nagyon is társasági modorában. Az ember átalakításáról, megváltoztatásáról, megjavításáról szóló példázatában az angol jó társaság körében vizsgáztatja a mindenre kész pedagógiai optimizmust, a valóságos emberre kevéssé tekintettel lévő jobbító igyekezetet. Azt, hogy a század történelmét rövidesen felforgató forradalmak egyik ideológiai vezéreszméjét előlegezi meg, a tízes évek elején nem tudhatta. Kedves, bogaras Higgins tanárában nem láthatta meg a későbbi nép- és nemzetnevelők ősét. Az em¬berfaragás abszurditásáról, paradox következményeiről azonban így is elég sok lényegeset meglátott. És ezek jórészt a musicalváltozatban is megmaradtak.

Tasnádi Csaba nyíregyházi direktor a klasszikusnak kijáró tisztelettel, gondossággal, de egyszersmind frissítő igyekezettel hozta színre a művet. Tisztelettel az ugyancsak klasszikusnak számító, mert a fülünkbe ivódott magyar fordítás (Ungvári Tamás és G. Dénes György munkája) iránt is. Nyilván kockázatos lenne új szöveggel kísérletezni. A látvány viszont lenyűgöző, noha a tér, Csík György díszlete nem egészen illik a darab világához. Az elrajzolt és túlszínezett, mesekönyveket idéző vetített háttérképek hangulata Shaw szarkazmusától éppúgy távol áll, mint a musical szentimentalizmusától. Ugyanakkor ez a technika lehetővé teszi a markáns, de mégis gyors színváltozásokat, bár az előadás még így is csöppet hosszabb a kelleténél. Ladányi Andrea koreográfiája kiemeli a táncokat a musicalszokványból, anélkül azonban, hogy provokálná a közízlést.

Zappe László

Bemutató: 2008. május 10.

Nagyszínpad