Jaj Apu, szegény Apu, a szekrénybe beakasztott tégedet az Anyu, s az én pici szívem olyan szomorú!

Arthur L. Kopit

JAJ APU, SZEGÉNY APU, A SZEKRÉNYBE BEAKASZTOTT TÉGEDET AZ ANYU, S AZ ÉN PICI SZÍVEM OLYAN SZOMORÚ!

(Pszeudo-klasszikus tragibohózat álfrancia modorban egy felvonásban)

Fordította: Borbás Mária

Jaj, Apu, szegény apu... hatásosan jeleníti meg a zsarnok anya és az elnyomott fiú konfliktusát. Madame Rosaligette életéből hiányzik a szerelem, lelkét vad férfigyűlölet hatja át. A világon nem állhat bosszút, ezért a fia marad. Anti-férfit nevel belőle, olyat, mint amilyen a férje volt. S hogy a munkája eredményes, éppen a második felvonásbeli történések igazolhatják. Jonathan ugyanúgy viselkedik, mint az anyja: nem tud kapcsolatot teremteni a világgal, az életbe való menekülés egyetlen esélyét is elpusztítja: megöli Rosalie-t.

Nagy István Attila

Kelet-Magyarország

Díszlet: BÁLINT ÁDÁM m.v.

Jelmez: KÓNYA ANDRÁS m.v.

Segédrendező: GYENGE KATALIN

Rendező: SALAMON SUBA LÁSZLÓ

Bemutató: 1989. október 29.

Kritikák

...A Krúdy Színpad egyhelyszínű játékterén csodás és bizarr dolgok estek meg ezen a bemutatón. A színpadkép – Bálint Ádám munkája – egyszerre volt groteszk és realista, a térnek volt mélysége, de – ha kellett – ki is szolgáltatta a színészeket a közönségnek. A zene – különösen a boyok dalbetéteivel – jól szolgálta az abszurd játék hangulatvilágának a megteremtését. (Kollonay Zoltán összeállítása.) Kónya András jelmezei sikeresen segítették a karaktereket; Jonathan kamaszságát, Rosalie rózsaszín érzelmességét, madame Roseliguette félelmetes démonikusságát.

Gaál Erzsébet egyéniségében (talán nem haragszik meg érte) eleve jelen volt a groteszkre való hajlam: a hangjában, a testtartásában. Az első felvonásban kihegyezett gesztusokkal még föl is akarta ezeket erősíteni, de – sajnos – nem lett jobb tőle. A második felvonásban igazán és egyértelműen jó volt. Mindent elhittünk neki, féltünk egy-egy szemvillanásától is. Játékában volt valami Cipolla-i erő és akarat, úgy játszott a sorshajókapitánnyal, ahogy csak akart...

...Salamon Suba László rendezése ezúttal is jó ötleteket vonultatott fel. Jól közvetítette Kopit nyegle, szándékosan idétlen (de infantilissá sohasem váló) világképét. Neki is köszönhető, hogy a darab nem az abszurd paródiájává egyszerűsödik, hanem felmutatja, hogy az életünk olykor felkínálja a kibicsaklott sorssal való küzdelem kínját és olykor kudarcait is.

Nagy István Attila

Kelet-Magyarország