Ivanov I.

Anton Pavlovics Csehov

IVANOV I.

(Színmű két részben)

Fordította: Pór Judit

Csehov már első egész estét betöltő színpadi művében azt a társadalmi réteget ábrázolja, amelyhez későbbi műveiben is visszatért: a szellemi és testi tunyaságban tengődő vidéki földbirtokos nemeseket. Ezek az emberek újat nem képesek alkotni, de megszokott életük már olyan nyűg, amelyet nem tudnak elviselni. A kiút csak a halál lehet.

B.E.

Színházi kalauz

Díszlet-jelmez: JANA ZBORILOVA m.v.

Színpadra alkalmazta: IVO KROBOT

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Rendező: IVO KROBOT m.v.

Bemutató: 1989. december 16.

Kritikák

...A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Ivanovjában mindaz megtörténik, amit a szerző akarhatott, ami a Csehov-drámákban általában történik. Az emberek elvágyódnak, maguk sem tudják, hová, talán még tennének is valamit, de aztán minden olyan fölöslegesnek látszik – leginkább éppen a változtatás lehetősége. Mert elsősorban nekik, maguknak kellene megváltozniuk. – S éppen emiatt annyira modernek ma is a Csehov-drámák.

A legtevékenyebbnek tűnő figura, Borkin, az intéző (az Erdélyből áttelepült Keresztes Sándor, a kitűnő társulatból is kiemelkedő alakításában) a nagyzolás és szélhámosság módszereivel próbálja a nálánál is gyöngébbnek mutatkozó környezetet befolyásolni. A holtpontról azonban nincs menekülés.

A díszlet és a rendezés – mindkettőnek a gazdája Csehszlovákiából hívott vendég – a megnevezhetetlen nehézkedési erőt próbálja megjeleníteni. Ivo Krobot rendező olyan székekre ültette szereplőit, amelyeket a lábára csavarodott élettelen gallyak bokorrá formálódva kulcsolnak körül. A bagolyhuhogásra fel-felrezzenő figurák mintha álmukból ébrednének vagy az álom tehetetlenségében hánykolódnának tovább. De az ébrenlét vagy a tétova mozdulat csak pillanatnyi.

Aztán megszólal a csehovi miliőre olyannyira jellemző hegedűszó is. Az elhagyottság fájdalmában vergődő asszony, Anna Petrovna hegedűje, amely egy ritkán megjelenő szereplő állandó jelenlétére utal. Ez a távoli hegedűszó hangzik fel az asszony halála után is.

Csehov efféle varázslata ezúttal is sikerült.

Lehet itt meta-nyelvről beszélni, másodlagos jelzőrendszerről, amely többet is elárulhat a valóságból, mint a direkt közlés – de talán még többről van szó. Arról, hogy a szavaknak sem lehet értelme, ha maga az élet is értelmetlen.

Giczy György

Vigilia