2009-től tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának, így immár a 17. évadát kezdi Nyíregyházán Rák Zoltán. A népszerű színművész szerepek sokaságát játszotta már el, de rendezői képességeit is többször megmutatta. A mögöttünk álló évadban a Játszd újra, Sam! rendezője volt, a következőben A dzsungel könyve színpadra állításáért felel.
A 2024/25-ös évadban a továbbjátszott színdarabok mellett három premierben láthattuk színművészként: a Pacsirta (képünkön), az Alul semmi és A király beszéde című előadásokban. Úgy tűnik, ezúttal is három lesz: egy gyermekeknek szóló (Nemtudomka), és két vígjáték (Ne most, drágám és A Riviéra vadorzói), az utóbbi zenés darab. No, és megy tovább A király beszéde, az Alul semmi...
– Színész, rendező és művészeti tanácsadó vagy egyszemélyben. Rakd össze mindhárom szerepkörödet, és értékeld, milyennek ígérkezik az előttünk álló évad!
– Azt szoktam mondani, ha manapság, a 21. század első harmadában Magyarországon, vidéki színházban azt meg tudjuk csinálni, hogy egyszerre szerepel Csehov, Shakespeare és Szabó Magda a színlapon, az fantasztikus dolog! És további olyan színdarabok lesznek még repertoáron, amelyek humort és mélységet is tartalmaznak. Művészeti tanácsadóként sikerült úgy intézni, hogy a három kedvenc szerzőm darabjából egyikben sem vagyok benne (nevet). De nem baj, nyilvánvalóan nem az az elsődleges cél, hogy magamat nyomjam előre, mint színészt, hanem a kollégákat. Inkább értük vagyok ebben a feladatkörömben, mint magamért, azért is mondtam igent a megtisztelő felkérésre, s vállaltam el.
– Melyik az a három kedvenc, amiben nem játszol?
– Nagyon szeretem Szabó Magdát, mint írót, Az ajtót mutatjuk be tőle, de abban nincs nekem, illetve az én korosztályomnak való szerep. Shakespeare-t kezdetektől imádom, nagyon jó a nyelvezete.
– Rómeóból már kinőttél...
– Játszottam már a Rómeó és Júliában, így ez kipipálva. Shakespeare-t és a költészetet azért szeretem, mert a szépérzéket emeli, örömömre szolgált, hogy több általa írt színdarabban játszhattam. Az Arany-metszés előadást is azért kedvelem nagyon, mert annyira szépen, emelkedetten beszélt egymással Petőfi és Arany, hogy jó ezt megmutatni. Csehov csak a főiskolán talált meg, azóta egyszer sem, de imádom a műveit, ő az egyik kedvencem. Vele felvételiztem, több monológot vittem írásaiból. Hosszú még a pályám, bízom benne, hogy színpadra lépek majd Csehov valamelyik darabjában. A Három nővérben ugyan nem szerepelek, de betéve tudom. Már találkoztam Szervét Tiborral, a rendezővel, és beszélgettünk érdekes dolgokról a darabbal kapcsolatban, hasonló szemléletmódban látjuk. Érdekesség, hogy a darabot 1994-ben Verebes István rendezésében már láthatta a nyíregyházi közönség, és akkor, ahogy most is Fülöp Angéla lesz a rendezőasszisztens, aki nagyon boldog emiatt, mert szerinte mindig találni valami újat a csehovi szövegekben.
E három színdarab mellett persze mások is nagy kedvenceim az előttünk álló évadból, mint például a Csodálatos vagy, Júlia!, és még sorolhatnám... Ráadásul én rendezhetem A dzsungel könyvét, fiatal kamaszkorom óta szeretem ennek a műnek a világát! Nagyszerű, sőt briliáns évadnak látom a 2025/26-ost, taps jár ezért az összeállításért.
– Az Arany-metszéstől a Játszd újra, Sam!-ig jó pár, és bátran állíthatjuk, sikeres rendezés áll mögötted.
– Hála istennek, igen. Szeretem ezt a fajta színházi munkát, jó olykor a másik oldalon lenni. Az ember színészként sok mindent átél, sokféle rendezővel dolgozik, megjegyzi a jó és a rossz dolgokat is, amelyekből tanulhat. Látja, mi hogyan működik, saját bőrén tapasztal meg rendezői attitűdökét, stílusokat, hozzáállást. Mindez segíti, amikor rendez.
– A dzsungel könyve ősbemutatóját 1996-ban láthatták a Pesti Színházban. Azóta is sok helyen játsszák, sikerrel. Ez azt jelenti, hogy biztosra mehettek, mert tuti darab?
– Ez nagy teher, mert egy ilyen jellegű darabot valóban úgy kell bemutatni, hogy sikert arasson, sok örömet, boldogságot hozzon. Nem illik elrontani – viszont könnyű azt megtenni. De nagyszerű anyag, közel áll hozzám, így nagyon bízom abban, hogy vevő lesz rá a közönség. Ami nehézséget és különlegességet is jelent, hogy Nyíregyházán az óvodásokét nem számítva mindenféle bérletezésben szerepel az előadás, tehát a színre vitellel úgy a felnőtteknek, mint a gyermekeknek meg kell felelnünk.
– Egy picit párhuzamba lehet állítani A padlással.
– Igen, bár A padlás esetében annyiból más és talán könnyebb a helyzet, hogy egy helyszínen játszódik, ellentétben A dzsungel könyvével. Másrészt a szellemek is humanoidok, itt pedig főként állatok szerepelnek. Ha nagyon „állatosra” vesszük a megvalósítást, akkor mese lesz, s talán kevésbé felel meg a felnőtt nézők igényeinek, akik komolyabb mondanivalóra vágynak, nem csupán arra, hogy állatok ugráljanak a színpadon. Ha pedig nagyon komoly, felnőtteknek szóló előadást hozunk létre, akkor az a gyerekeknek probléma. Nem könnyű feladat megtalálni az arany középutat, de hiszem, sikerülni fog. Érdekesség, hogy például Szegeden csak felnőttbérletben megy, nincsenek állatjelmezek, Nyíregyházán 25 éve csak gyerekeknek játszottuk... Ilyen értelemben fel van adva a lecke.
– A kihívások olykor nyomasztóak tudnak lenni, ugyanakkor doppingolhatnak is: siker esetén lehet ok a büszkeségre.
– A Játszd újra, Sam!-nél először fogalmam sem volt, miként kezdjek hozzá, aztán kialakult. Végül olyan sikerünk lett, hogy nem lehet rá jegyet kapni, s átmegy a jövő évadra is. Ez nagyon nagy büszkeség. Főleg azért, mert nemcsak a közönség szereti, hanem a szakma is, a kollégák pedig nagy örömmel játsszák. Ez számomra nagyon fontos. Remélem, A dzsungel könyve esetében is hasonlóan alakul minden.
– Nyaralási tervek?
– A szokásos. Megyünk az erdélyi házhoz, de most építkezéssel lesz összekötve, tehát munkás nyaralás lesz, édesapámmal és a testvéremmel nekiállunk megoldani néhány problémát. Persze ott lesznek a gyerekek is, kirándulunk, törődünk velük is. A másik hagyományos úti cél Horvátország, feleségem rokonai élnek ott, velük töltünk el néhány nagyon kellemes napot.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
