Januártól pedig új felállásban, Rák Zoltán művészeti vezetővel, Sediánszky Nóra, valamint Nagy Márk és Jenővári Miklós művészeti tanácsadókkal folytatják a munkát a Színházban
Két fontos téma adja apropóját a beszélgetésünknek: a Móricz Zsigmond Színház társulat tagjainak az amerikai fellépése, és a művészeti vezetői csapatban történt változás.
Kirják Róbert igazgató ha lehet, igyekszik elkerülni a meglepetéseket, ezúttal is hamar ott volt a tarsolyában a megoldás személyi kérdésben. Ha pedig lehetőség adódott, meg is ragadta: ez New York-i utazást jelentett a nyíregyházi küldöttség számára, egyúttal örömet a helyi Magyar Ház közönségének.
Jelentős változás történt az év végén színházunk vezetésében: a hat éve regnáló, sikeres művészeti vezető Horváth Illés hirtelen távozott. Mi történt?
Egy éve kezdtem érezni, hogy Illés szakmai munkája annyira elismert lett országszerte, ami olyan irányba viheti a karrierjét, hogy előbb vagy utóbb Nyíregyháza elhagyására készteti. Jónéhány igazgatóval beszélgettem, akik színházában rendezett, mindenki nagyon elismerően nyilatkozott a munkájáról. Mindemellett az elmúlt néhány évben olyan iskolát is elvégzett, ami színházmenedzselés irányú képzettséget adott neki. Ettől függetlenül, nagyon bíztam benne, hogy ha eljön a pillanat, maximum az évad végén távozik tőlünk. Sajnos nem így történt: a Thália Színházban a második nagyon sikeres rendezése után Kálomista Gábor igazgató úr stratégiai igazgatói posztot ajánlott neki, amire Illés nem tudott nemet mondani, így december elsejével munkába is kellett ott állnia. Szakmailag ez tényleg előrelépés számára, de mi nagyon sajnáljuk, hogy nem erősíti tovább a csapatunkat. Mivel ez már egy ideje benne volt a levegőben, az elmúlt egy évben ott volt a fejemben, hogy ha Illés megy majd, készen álljunk arra, hogy zökkenőmentesen folytatódjon a munka. Rák Zoltán színművészt ezért folyamatosan bevontam a művészeti tanácsadói feladatokba, illetve egyre komolyabb rendezéseket kapott, így szinte azonnal ki tudtam őt nevezni. Persze az is felmerült: valakikkel ki kell egészíteni a szakmai vezetői csapatot. Továbbra is marad természetesen művészeti tanácsadó Sediánszky Nóra. Mivel rendezői tapasztalattal és fővárosi színházi kapcsolatokkal nem sokan rendelkeznek a társulatunkban, nem kellett túl sokáig gondolkodnom, Nagy Márk lett az egyik ideális jelölt a pozícióra. Az elmúlt néhány hét, amióta együtt dolgozunk, megerősített: jó döntés volt, Márk szorgalma, ambíciója, felkészültsége abszolút a segítségünkre lesz a jövőben, természetesen fiatalos lendülete is jól jön. Zenei területen pedig Jenővári Miklós tér vissza a teátrumunkba művészeti tanácsadóként, akit a közönségünk jól ismer: sok éven át nagy sikerrel játszott főszerepeket színházunkban, jelenleg pedig több szerepben is láthatjuk a Madách Színházban. Így áll tehát össze most januártól a művészeti vezető csapat, fogalmazhatunk úgy: jelenlegi és valamikori helyi erőkből építkeztünk.
Márkot társulatunk tagjaként több szerepben láttunk már, rendezett itt és másutt is…
Így van. Most épp egy filmet forgatott, ezáltal országosan is meg fogják ismerni a nevét és az arcát, hiszen a főszerepet játszotta el.
Rák Zoltánnal erről a kérdéskörről is beszélgettetek amerikai vendégszereplésetek során?
Természetesen azért ott is terveztük a színház életét, de azért próbáltunk kicsit beleszippantani az amerikai életbe. Az a varázslat, ami főleg így karácsony előtt megérintett minket, tényleg elképesztő volt.
Milyen előzmények után jutottatok el New Yorkba?
Egy jó fél évvel ezelőtt lehetőségem adódott felvenni a kapcsolatot a Liszt Ferenc Intézet vezetőjével, és szóba került, hogy New Yorkban a Magyar Ház szívesen fogadna magyarországi produkciót, sőt az is, milyen típusú előadás lenne nekik ideális. Ezt követően kezdtem utána nézni, miként lehet az utat megfinanszírozni. Sikeresen pályáztunk, így augusztusban megtaláltuk az anyagi forrást. Utána már „csak” ki kellett találni, milyen előadást lehetne vinni egy művelődési ház színpadához hasonló térbe.
Oda nem igazán vihettetek díszleteket…
Ez volt az egyik kritérium, a másik pedig, hogy nem túl nagy a színpad, amihez mi nem igazán vagyunk hozzászokva. Rák Zolival már szeptembertől agyaltunk, mi lenne az ideális előadás. Valamikor októberben kiforrott a dolog: tulajdonképpen a Déryné-hadművelet és az Új stílusgyakorlatok jeleneteit fogta csokorba, egy nyolc jelenetből álló színművet sikerült megírnia. Úgy gondoltuk, ezzel túl is vagyunk a nehezén, de kiderült, mégsem, mert a színészeket is ki kellett választani, akik kivétel nélkül más próbafolyamatokban voltak éppen benne, és esténként előadásokat játszottak. Mindezek mellett kellett az új előadást próbálni és begyakorolni, de szerencsére a kollégáim nagyon ügyesen megoldották: New Yorkban egyáltalán nem érezték, milyen erőltetett menet zajlott Nyíregyházán, mire ez a színdarab elkészült.
Milyen volt a fogadtatás?
Akikkel utána beszélgettem, kivétel nélkül nagyon jól érezték magukat, a taps is elég vaskos volt. Úgy hiszem, sikerült minden olyan elvárásnak megfelelnünk, amelyeket előzetesen felállítottak irányunkban. Ami még érdekesség: azt külön értékelte a közönség, hogy nem egy hagyományos értelemben vett, komoly előadást vittünk New Yorkba, mert ott ahhoz voltak szokva, hogy mindenki ilyen hangvételű előadást vitt - a Wass Albert versektől kezdve más produkciókig -, amelyekről a fellépők azt gondolták, New Yorkban erre van szükség. De pont az ellenkezőjét erősítették meg nekünk: valójában arra a könnyedebb humorra vágytak, főleg karácsony előtt, ami a mi fellépésünket jellemezte.
Tehát minden szempontból sikeres volt az utatok. Lesz folytatás?
Már mondhatom: nagyon úgy tűnik, lesz, áprilisban a New Jerseyben lévő Magyar Ház a következő célpontunk, oda valószínűleg egy zenés produkciót viszünk. Januárban kicsit kifújjuk magunkat, majd elkezdjük tervezni a következő utat.
Tekintsünk egy kicsit előre, hiszen ti rendszeresen előre terveztek: összeállt már a következő évad?
Bár most Illés kiválása egy kicsit megborította a szokásos munkamenetet, de olyan nyolcvan százalékban megvagyunk a következő évad műsorával. A Nagyszínpadon még egy előadáson gondolkodunk, a Krúdy Kamara programja gyakorlatilag kész, még a gyerekprodukciók esetében van némi bizonytalanság. Összességében nem állunk rosszul, valószínűleg januárban pontot tehetünk a végére, hiszen csak minimális a lemaradás a korábbi évek hasonló időszakához képest.
Reméljük, hogy legalább olyan sikeres évad lesz a 2026/2027-es, mint a mostani vagy az előző volt. Nem csak a számok, de az előadások minősége és fogadtatása miatt is.
Köszönjük. Tényleg azt érzem, hogy most ott tart a színház, ahol elképzeltem. Idei nézettségünket mindennél jobban leírja, hogy a Nagyszínpadon 102 százalékos, de a Kamarában is csak azért száz százalékos, mert oda nem tudunk pótszékeket betenni.
Nem is nagyon lehet jegyhez jutni. Én valamikor októberben vagy november elején vettem meg a Három nővérre a jegyeinket december 30-ra, mert korábbi előadásra nem kaptam a telt házak miatt.
A legnagyobb kritika, amit kapunk, hogy nagyon nehéz jegyet venni az előadásainkra. De ennyi a kapacitásunk, ennél többet nem tudunk teljesíteni. Így is végletekig ki van feszítve a társulat teljesítőképessége. Január 01-07. között szünetet rendeltem el, mindenki egy hét teljes pihenőt kapott. Bízom benne, hogy segíteni fogja a regenerációt.
Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes
