A Békéscsabai Jókai Színház színiiskolája elvégzését követően társulati tag lett a békési megyeszékhelyen, 2020-tól pedig a Móricz Zsigmond Színház művésze a Junior Prima díjas Gulyás Attila. Számos szerepben láthattuk már Nyíregyházán, egyik kedvence Loncsár a Szaffiból. Gyermekdarabokban, musicalekben, vígjátékokban és drámákban egyaránt színpadra lépett, koncertjei mindig nagy sikert aratnak.
Kiemelkedő alakításai közül meg kell említenem a Frankenstein férfi Kreatúráját, Drisst az Életrevalókból, a Tanárt Az öreg hölgy látogatásában. Ebben az évadban ő Lámpás, a törpe, zsörtölődő szellem (A padlás), Malcolm Maggregor (Alul semmi), Michael (Házassági leckék középhaladóknak), továbbá Simon a Legénybúcsúban és az Aranylakodalomban.
– Tudsz hazudni? Pontosabban: jól tudsz hazudni?
– Hazudni bűn. De gondolom, a Házassági leckék és az Aranylakodalom kapcsán kérdezed. Nem mondom azt, hogy nem hazudtam már életemben, de akkor nagyon kellemetlenül éreztem magam, és nagy lelkiismeretfurdalással járt. Az ember – azt hiszem – előbb-utóbb leszokik az ilyenfajta hülyeségről, mint a hazudozás. Persze színészként olykor megkapjuk, hogy biztos végighazudjuk az életünket, pedig ha tudnák: a színész a legőszintébb ember, aki a hétköznapokban létezik!
– Te is osztod azt a véleményt, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát?
– Persze, ez nem vitás.
– A Házassági leckékben félelmetesen jó, amit és ahogyan előadsz a színpadon...
– Jean Paul Belmondo sokkal jobb a Kellemes húsvéti ünnepeket című filmben. De visszatérve a Házassági leckékhez, ez a darab másképpen van megírva. Nagyon jó munkafolyamat volt, rengeteget nevettünk, miközben próbáltuk úgy létrehozni az előadást, hogy az jól nézzen ki, igazán humoros legyen. Kiváló partnereim vannak, Tóth Zolka és a két lány, akik közül Szabó Mártival már remekül dolgoztam együtt, Kuthy Patríciával viszont most először voltunk partnerek, és igazán jól működött.
– Sokak számára ismerős lehet a darabbeli helyzet, hiszen a hazugság gyakran velejárója a megcsalásnak.
– Valakiknek. Én nem tartozom közéjük, hűséges típus vagyok, nem kalandozó.
– Ezek szerint nem saját magadból tudtad előhúzni a szerepnek ezt az oldalát?
– Részben igen, visszanyúltam a fiatal suhanc életemhez. Soha nem egyszerű egy szinte folyamatos színpadi jelenlétet igénylő főszerepet megcsinálni, főleg akkor, ha kevés szereplős a darab. De nem panaszkodom, sokat segítettek a többiek, kiváló kollégáim vannak. Sokszor elmondom: Nyíregyházán nagyon jó színészek alkotják a társulatot, remek a csapat, segítőkészek, kollegiálisak vagyunk egymással, nagyon jó barátok is lettünk.
– Szerinted mi adja a Házassági leckék sikerét? Mert vitathatatlanul az.
– Természetesen a téma humora, hiszen a hazugságokból adódó félreértés többnyire komikus, azt gondolom, az életben is. A lebukás, annak kezelése, a partner reakciója, ahogy adott esetben elkezd játszani ezzel a helyzettel, mind-mind lehet kellemetlen, mindeközben humoros, vicces helyzetek is kialakulnak. Szerintem ez adja a darab sikerét. Örülünk, hogy nagyon szeretik a nézők, a bemutató előtt volt némi tartás bennem, vajon milyen lesz a fogadtatás. Az írott mű szerintem nem túl erős, de a helyzetkomikumok végül megadják az ízét és formáját.
– Legutóbbi beszélgetésünk idején az Alul semmi próbafolyamata még épphogy elkezdődött, még nem sokat tudtál róla mesélni. Azt tudom, hogy kemény volt a felkészülés.
– Nagyon sokat dolgoztunk vele és mellette is... Ki kellett küszöbölni az idő rövidségét és a közbejött betegségeket is, ez okozott némi nehézséget. Egy musical színpadra állítása sosem könnyű.
– Tényleg nincs más kiút, hogy könnyű pénzhez jussanak ezek a férfiak, mint a vetkőzés?
– Az eredeti filmben a ’90-es években játszódik a történet, egy gyárvárosban, Buffalóban – ez egyébként így volt a valóságban is –, ahol megszűnt a gyár, sokak munkahelye, és az emberek nem tudtak hová menni. Én el tudom képzelni, hogy van az a helyzet – még velem is megtörténhet –, amikor nincsen más pénzügyi, kereseti lehetőség. Számomra alternatíva lehet, hogy kimegyek az utcára, leteszem a kalapomat, és mivel énekelni tudok, megnézném, ily módon tudnék-e pénzt keresni.
Békéscsabán az egyik barátom azt mondta, ez egy idióta darab, ennyire hülye nem lehet az ember, hogy vetkőzni kezd. Ez is egy vélemény. Én azért nem zárnám ki...
– Engem elsősorban az előadás drámai része, ereje fogott meg, bár voltak humoros elemei is.
– Nagyon hétköznapi problémákról, a ma emberének anyagi nehézségeiről, a családi és párkapcsolatokról is szól, emiatt is megérinti a nézőket.
– Színészként a tánc és az ének, vagy a vetkőzés volt a nagyobb kihívás?
– A tánc és ének. Én már vetkőztem többször, például a Stúdió K Színház előadásaiban, hozzászoktam. A színész munkájának része, hogy nyitott könyv legyen, eközben el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok.
– A várakozásnak megfelelően érkeztek az előadás végén a nézőtéri sikolyok?
– Persze. Úgy van megírva a darab, hogy oda csúcsosodik ki. Szétszedik a házat. Aki akarja és még nem látta, jöjjön, és szedje szét velünk a házat. Szerintem nagyon megéri.
– Kétszeres Simon leszel a közeljövőben, visszatér a Legénybúcsú, jön az Aranylakodalom premier. Utóbbiban is hasonló vidámságokra, poénokra lehet számítani?
– Hasonlókra, mint a Legénybúcsúban. Viszont most annyiban másabb Gulácsi Tomi és az én szerepem is – bár ugyanazt a két szereplőt játsszuk, mint a Legénybúcsúban –, hogy nemcsak önmagunkat fogjuk játszani, hanem beöltözünk más szereplőnek is. Többet egyelőre nem árulhatok el. Igazi örömködés, jó értelemben vett ripacskodás is várható emiatt, ajándék szerepek.
– A tévhittel ellentétben vígjátékot sem könnyű játszani, ez a műfaj is nagy koncentrációt igényel. De mégis úgy gondolom, így évad végén talán egy kis felüdülést jelenthet a színészek számára is.
- Nagyon sok előadásunk, bemutatónk volt ebben az évadban, rengeteg szöveggel, koncentrációval, váltásokkal. Úgy mentünk neki a próbafolyamatnak, hogy ez az utolsó ebben az évadban, próbáljuk meg élvezni. Szerintem sikerre van tervezve.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
