Megindító portrék és személyes hitvallások a nyíregyházi színházról szóló kiadványban.
Mindenünk a színház címmel jelent meg nemrégiben exkluzív kiadvány, ami a Móricz Zsigmond Színházat mutatja be, és aminek a gerincét a társulat 25 színművészével készült mélyinterjúk alkotják.
A kultúra bástyája
Nyíregyháza kőszínháza közel 127 esztendővel ezelőtt, 1894. február 6-án nyitotta meg kapuit a színházkedvelő közönség nagy örömére. A Móricz Zsigmond Színház önálló társulatának története 1981. október 17-én Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művével kezdődött el.
A teátrum a kultúra bástyája, a nyíregyházi városközpont kulturális negyedének centruma. A könyv, amit Kováts Dénes újságíró írt és szerkesztett, röviden felidézi a színház történetét, bemutatja játszóhelyeit, majd interjúk sora következik.
A Móricz Zsigmond Színház szerepéről, az évadtervezésről és számos más témáról, a „színházcsinálásról” szól a Vezérfonalak című fejezet, melyben a szerző Kirják Róbert igazgatót, Horváth Illés művészeti vezetőt és Sediánszky Nóra művészeti tanácsadót szólaltatja meg.
Élmény és ünnepi alkalom
A következő fejezetben a 2019/2020-as évadban a társulatot alkotó 25 színművésszel készült mélyinterjú-sorozat olvasható Dézsi Darinkától Urmai Gáborig, az olvasók megismerhetik a nyíregyházi színház örökös tagjait, a színházi munkatársak névsorát, de színházrajongó nézők is vallanak az épülethez és a társulathoz kötődésükről.
Kirják Róbert, a teátrum igazgatója így ajánlja a könyvet a leendő olvasók figyelmébe: „Egy színházról megjelenő kötet mindig élményt, ünnepi alkalmat jelent. Élményt, mert másképp, más módon mutathatja be a színház intézményét és művelőit, mint azt az előadások alkalmával megszokhattuk, más megközelítést, másféle közelséget kínál; és ünnepet, mert emléket állít annak az egyszeri és megismételhetetlen, fáradságos és gyönyörű együttműködésnek, amit úgy hívunk, színházcsinálás…
Ebben a kis kötetben a színház alkotói, munkatársai vallanak hivatásukról, önmagukról, arról, mit jelent számukra a színház, mit tartanak legfontosabb feladatának. Személyes és megindító portrékon keresztül találkozhatnak – kicsit másképp – azokkal, akik estéről estére produkcióikkal örvendeztetik meg Önöket, akik színházi találkozások révén lettek közeli ismerőseik. Ezeknek a beszélgetéseknek segítségével még közelebb kerülhetünk egymáshoz – fogadják nagy szeretettel!”
Forrás: szon.hu
Fotó: Csáki Alexandra
