Ágoston Ferencné 1981-től dolgozik a Móricz Zsigmond Színházban hivatalsegédként
Nyolcvanhat évesen, nyugdíjasként még ma is naponta bejár, s intézi a rábízott ügyeket. Ágoston Ferencné 1981. november 11-én állt munkába hivatalsegédként a Móricz Zsigmond Színházban. Tíz gyermek édesanyja, huszonhét unokája van, két dédunokája. Ki más lehetne Anyák Napja előtt színházi riportalanyunk?
Piri néni Nyírbogáton született, kilencen voltak testvérek, tíz éves korában meghalt az édesanyja. Huszonkét holdat műveltek, de a beszolgáltatás után nem sok mindenük, csupán a fejadag maradt meg.
Hogy került képbe a szabólegény, Ágoston Ferenc, aki a férje lett?
Már Nyíregyházán laktam, ő akkor még nem kisiparosként dolgozott, hanem a Diruvállnál. Oda jártam varratni, de egyszer a kollégája nem ért rá, így őt kérte meg, hogy legyen ott a próbán. Már megforgatott vagy ötször, mondván, ne legyen csepegős a ruhám, végül mondtam neki, hogy még egyszer nem fordulok meg. Elnevette magát, majd egy hét múlva elhozta hozzánk, fel volt írva a címem. Később házasság lett a találkozásunkból. Idő jártával kisiparos szabóként dolgozott, sokan ismerték Nyíregyházán. Nagyon tudott gyermeket nevelni, szigorú, de szerető ember volt, a gyerekek nem mehettek el otthonról, anélkül, hogy rendben lett volna a szobájuk. Magával szemben is igényesség jellemezte a papát, ha egy nap háromszor ment ki az utcára, háromszor más ruhába öltözött.
Hiú ember volt?
Nagyon. Sokat dolgozott, de azért eljárt szórakozni is. Később beteg lett, sokáig húzta, 2019 szeptemberében halt meg, azóta sem tudom feldolgozni.
Hat leány, négy fiú, sok gyereket vállaltak!
Voltak, akik meg is szóltak érte, megaláztatásokban is volt részem. 1960-ban született az első gyermekem, utána 1961, ’65, ’66, ’67, majd ’70, ’71, ’72, ’74-ben, végül 1977-ben az utolsó. Egy idő után mondta ugyan az orvosom, hogy már ne szüljek többet, mert nem biztos, hogy egészségesek lesznek, ugyanis a sok terhesség megviselhette a szervezetemet. Mégis megszülettek. Az utolsó négy gyermekem lett diplomás… Mindegyikükre és az unokáimra is nagyon büszke vagyok! Nagyon vidám család a miénk, a húsvét most sem a hagyományos ünnep, hanem a kacagás ünnepe volt. Többségük humoristaként is jól megélne! Huszonhét unokám van, 15 fiú, 12 kislány, őket is nagyon szeretem.
Mindig eldicsekszem velük, mert nincs másom, mint ők, mindegyik megállja a helyét az életben. Nem értem rá addig dicsekedni velük, amíg nevelgettem és futottam-szaladtam, de már jó ideje ezt is megteszem.
Beszéljünk egy kicsit a színházról, ahol 1981. óta dolgozik, immár nyugdíjasként!
Már megszületett minden gyerekem – közben a férjemnek segítettem, aki, mivel kisiparos volt, nem kaphatott családi pótlékot – s végre hoztak egy olyan törvényt, hogy az anya után is igényelhető. A Síp utcán a fogtechnikai vállalatnál dolgoztam egy ideig, naponta 20-22 kilométert kerékpároztam, hordtam a fogakat a rendelőintézetekbe, amellett 10-15 kis csomagot is megcsináltam, és vittem a postára. Gyuricsku Kálmánnak, az akkori tanácselnöknek köszönhető, hogy jelentkezhettem a színházba hivatalsegédnek, rövid idő alatt több elődöm is dolgozott ebben a munkakörben. Bozóky István igazgató és Tóth Józsi bácsi a műszaki vezető, örömmel fogadtak. A Fogtechnikától nem akart elengedni Emődi igazgató úr – mondta is: ha tudja, hogy el akarok menni, nem dicsért volna másoknak –, de a színházban négy órás állásban jobb fizetést kaptam, s több idő maradt a gyerekekre.
Sok mindent rám bíztak, jónéhány színész csekkjeit is én fizettem be, szeretet övezett. Nagyon szerettem és szeretem a színházat, szép emlékeim vannak, Bozókytól Verebes Istvánon és Tasnádi Csabán át Kirják Róbertig mindegyik igazgató megbecsült. Az egyik debreceni unokám színésznő lett, a bábszínházban dolgozik. Amikor a diplomaosztóján találkoztam Csíkos Sándorral, aki korábban Nyíregyházán volt színész, majd igazgató, odarohant hozzám, megölelt, kérdezte, mit keresek ott. Mikor kiderült, azt felelte: Ágoston Krisztike a liblingem, kedvenc tanítványom!
Időközben nyugdíjba mentem, de visszahívtak, s azóta is dolgozom. Nem mindegyik gyermekemnek tetszik ez, de jól érzem itt magam, van hová kimozdulnom, akad tennivalóm, így hasznosnak érzem magam, jobban eltelnek napjaim, mintha csak néznék kifelé az ablakon.
Piroska néni a színészekhez is közel került?
Ha az újak közül nem is ismerek mindenkit névről, de mindenkivel barátságban voltam és vagyok. Meg-megdicsérgetem őket. Gulácsi Tamás az egyik kedvencem, nagyon szép fiú, a feleségét, Kosik Anitát cserfesnek hívtam, talpraesett nő.
Nagyon jó erőben van Piri néni, hogy csinálja?
Mindenért Istené a dicsőség, az Ő kegyelme éltet, a gyermekeim is talán azért születtek meg. Mindig mondom, ide jövök a színházba pénzt keresni, velünk szembe meg imádkozni: az Evangéliumi Testvérközösségbe járok már 60 éve. Nagyon szeretek utazgatni, a gyülekezettel hússzor voltam már Svájcban.
Piri néni túlzás nélkül mindenki kedvence a Színházban. „Anyánk helyett anyánk”- így említik, mikor nagy szeretettel beszélnek róla. Nincs olyan nap, hogy ne kérdezné meg, mit segíthet még, nincs olyan nap, hogy ne mosolyogna. Mindenkihez van egy kedves szava.
„Az ő derűje, gondoskodása nélkül sokkal szegényebbek lennénk!”- mondták kollegái, akik ezúton is nagy hálával és sok szeretettel köszöntik Piri nénit anyák napja alkalmából!
Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes
