Bertolt Brecht egyik leghíresebb darabja, az 1939-ben írt Kurázsi mama és gyermekei, nem más, mint szenvedélyes vádirat minden háború ellen. A drámát 2021. október 16-án mutatta be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a történet hősét, Anna Fierling markotányosnőt az összetéveszthetetlen hangú, több mint száz színpadi előadásból ismert, nagyszerű színésznő játssza. A művésznőt a friss bemutatón kívül első rendezéséről és Nyíregyházához való kötődéséről is kérdeztük.
Kedvenc idézetem Brecht darabjából a következő: „Egyre mélyebbre süllyedünk, és ritka a leves, és ha mások volnánk, tolvajok, gyilkosok, talán tele volna a hasunk! Mert az erény nem fizetődik ki, csak a komiszság; ilyen a világ, pedig nem kéne, hogy ilyen legyen!" Mindezt a darabbéli szakács mondja a mű Nemes Nagy Ágnes által készített fordításában. Az Ön számára mit jelent a darab és a szerepe?
P. F.: Monumentális ellenpéldát kellett megjelenítenem a szerepemmel. A markotányosnő túl akar élni, és jól akar élni. Én egyáltalán nem vagyok ilyen. Mi Ungár Júlia fordítását használtuk, egészen más szöveggel dolgoztunk, mint a Nemes Nagy Ágnes által készített, például egyik sora így szól: „nem ehető a becsület”. Kivételes munkafolyamat volt, áldás, hogy ilyen nagyszerű csapattal működhettem együtt. A rendezővel, Keresztes Attilával kilenc éve dolgozunk együtt, akinek különleges képessége, hogy a kollégákat úgy fésüli össze, hogy senki nem sérül, mindenki jól érzi magát. Csodálatos munkát végzett most is. Negyvenéves pályám során kevés olyan rendezővel találkoztam, mint ő, aki ha kell, megnyugtat, hogy ne legyek bizonytalan. Nagyon sokat segített, például azt mondta, monodrámát viszel, kerüld a szemkontaktust. Kurázsi mamáról minden lepattan, a legkedvesebb gyerekével sem törődik, teljesen elidegenedett. Bessenyei Ferenc egyszer azt mondta, minden szereppel mintha elölről kezdeném a szakmát, én is így érzek.
Kurázsi mama a háborúból él, amiért nagy árat fizet, elveszíti mind a három gyerekét. Kik játsszák a darabbéli gyerekeit?
P. F.: Eilif Nagyidai Gergő, aki színpadon már többször volt a fiam, és azt gondolom, hogy hozzá hasonlóan izgalmas, erőteljes férfi kevés van ma a színészek között. Fejő, az értelmileg sérült fiú, akit Horváth Viktor játszik, haláláig megtartja, amit a becsülete diktál. A bátor Kattrint a mindig dinamikus, kiválóan éneklő és muzsikáló Kosik Anita játssza. A lányom halálát nagyon nehezen élem meg a darabban. Magánemberként egy fiam van, emlékszem, amikor hasonlóan nehéz szerepet játszottam, a fiait elveszítő anyát A kőszívű ember fiaiban, ő még kicsi volt, és akkor halt meg az édesapám is. Nagyon nehéz időszak volt.
Brechtet a drámái tették világhírűvé, de songjai sem kevésbé híresek. A nyíregyházi színház kiemelt szerepet szán előadásaiban a zenének, hogy hangzanak most ezek a dalok?
P. F.: Embert próbáló ez a zene, ezért mi az eredetinél kicsit fürgébben játsszuk. A Jóisten jó rendező, eredetileg 2020 őszén mutattuk volna be a darabot, de a járvány miatt el kellett halasztanunk a premiert. Pelyhe Zsuzsa korrepetitorral volt időnk, hogy jól „beégessük” a songokat. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Radnóti Színháznak, Kákonyi Árpádnak és Kováts Adélnak, akiktől megkaptuk a példányt és a kottákat, így volt időnk, és be tudtuk gyakorolni a dalokat. Ma már benne vannak a fülemben, dúdolom őket.
Beszélgetésünkkor első rendezésére készül, november 2-án mutatják be Jens Raschke Alszanak a halak? című színművét. Mi motiválta a darabválasztást?
P. F.: A színmű témája a halál, a gyász feldolgozása. Mentálhigiénét is végeztem, és mindig érdekelt ez a terület. Amióta édesanyám a kezeim között halt meg, más a viszonyom a halálhoz. Megfigyeltem, hogy amikor bizonyos dolgok állandóan foglalkoztatnak, akkor előbb-utóbb szembetalálkozom érdeklődésem tárgyával, így talált rám ez a színmű is. Tatabányán láttam, Prohászka Fanni játszotta, Szilágyi Bálint rendezte. Amikor elolvastam, Fridrik Noémi hangján hallottam. Arról szól a darab, hogy milyen érzések kavarognak, amikor kísérjük, együtt élünk a súlyos beteggel, haldoklóval, és hogyan tudunk tovább élni nélküle. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy beszéljünk erről. Lesznek felnőtteknek és gyerekeknek szóló előadásaink is, úgy tervezem, hogy az előadások után beszélgetésre hívom a nézőket.
Harminc esztendeje csatlakozott a Móricz Zsigmond Színház társulatához, mit jelent Önnek a színház és a város?
P. F.: A színház dolga, hogy a néző előadás után másképp menjen ki, mint amikor megérkezett. Ha ezt sikerül elérni, jól végeztük a dolgunkat. A színházak általában kerülik a kockázatos darabokat. Pedig kell a merészség – ezt példázza a nyíregyházi Kurázsi mama is –, nélküle nincs katarzis. Ahogy a József Attilát is megihletett népdalban áll: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ami pedig az én harminc évemet illeti a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál, sok minden belefért, például az is, hogy egy korábbi igazgató alig foglalkoztatott, és azon gondolkoztam, hány perc alatt tudok összecsomagolni, azonban a fiam kicsi volt, és nem változtattam. Túléltem, nem dőltem a kardomba. Elkezdtem tanulni, újabb diplomát szereztem, és a mai napig beszédművelést oktatok a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, több önálló estet állítottam össze. Sok barátra tettem szert, az emberek megszólítanak az utcán, ahogy most is tették a Kurázsi mama nyilvános főpróbája után. Szeretem a színházamat és a várost. Mindig előre nézek, van-e még dolgom. Tréfásan azt szoktam mondani, fiatalabbak nem leszünk, csak szebbek. Amíg lehet, mint a kovász a kenyérben, tegyük meg, amit tudunk.
Forrás: Pavlovics Ágota, pestimusor.hu
