Nélkülük nem lenne teljes a társulat. Több, mint negyed évszázada részei egymás életének és a Móricz Zsigmond Színháznak. Gondolkodtatva szórakoztatnak. Széles Zitával és Tóth Zolkával szövegtanulás közben, kávézóban beszélgettünk.
Nem így képzeltem a szövegtanulást…
Zita: Otthon nem tudok. Folyton berakok egy mosást, rendet rakok…
Az idei évadban melyik előadás áll a legközelebb a szívetekhez?
Zita: Nagyon élvezem, hogy a Bécsi erdővel gondolkodtathatunk.
Zolka: Szeretem a 9-től 5-ig-et is, de én is egyre jobban magaménak érzem az Ödön von Horváth darabot. Most jól esik, hogy nem táncolok-énekelek egész este.
Mennyire könnyű az öltözőben hagyni ezt a darabot?
Zolka: Nehéz letenni. Hazavisszük, és órákat tudunk beszélgetni a műről, vagy az aznapi előadásról.
Zita: Engem már az olvasópróbán rettenetesen megviselt. De ez a lényege, hogy a néző elgondolkodjon, mi viseli meg annyira. Komoly kérdéseket vet fel önzésről, figyelmetlenségről, szeretetlenségről.
Szeretitek a közös munkát?
Zita: Kifejezetten szeretünk együtt dolgozni. Az a kevés emlék, ami van, mindig nagyon jó.
Zolka: Sajnos ritkán fordul elő, hogy egy darabban játszunk, az meg még ritkábban, hogy egy jelenetben.
Az izgulást össze lehet egyeztetni a színpadi léttel?
Zita: Az előadás előtt fél órával átkozom a fejem, hogy miért akartam színész lenni. Elgondolkodom, hogy abba kellene hagyni, mert nem nekem való. Aztán, ha jóban vagyok a szerepemmel, a színpad otthonná válik: feltölt, egy másik énem jön elő.
Zolka: Kevésbé vagyok izgulós. Velem az előadás előtt három órával még lehet beszélni, Zitivel már nem. Amikor tudom, hogy sok múlik rajtam, hajlamos vagyok ráfeszülni. Ahogy belépek, mindez megszűnik. A színpad csodálatos varázsa.
Külön lehet választani a magánéletet a színháztól, vagy néha elkap a féltékenység?
Zolka: Rám nem jellemző.
Zita: Szerintem ez attól is függ, hogy milyen régi a kapcsolat. Az elején nehezebben viseltem, ez mára nincs így. Kezdő színészként elhiszed, hogy bele kell szeretni a partneredbe. Később tudatosul, hogy ez egy szakma és sok mindent meg lehet tanulni.
Ha a lányotok a színészi pályát választaná, mit szólnátok?
Zolka: Hú! Akkor hurkolnám a kötelet.
Zita: Nagyon félteném, nem kívánnám neki. Már most nagyon szereti a gyerekeket és anyának lenni a színház mellett nem könnyű. Engem is nagyon megvisel, amikor otthon kell hagynom.
Mit tartogat 2020?
Zita: Izgalommal várom az Ezeregyéjszakát, aminek különös világa lesz. Utána pedig jön a Sógornők.
Zolka: Engem még láthat a közönség Úri muri-ban és a Várj, míg sötét lesz-ben.
Az interjút készítette: Körtvélyfáy Zsófia
