Kamarás Iván Jászai Mari-díjas színművész önálló koncerttel lép a Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadra 2025. június 21-én, szombaton este fél nyolckor. A Csókkirály című koncerten a legnagyobb magyar és a legismertebb világslágerek csendülnek fel.
Sokak kedvence Kamarás Iván, aki prózai és filmszerepek mellett számos zenés darab főszerepét is játszotta már az ország vezető színházainak színpadán. Önálló koncertjei is közönségkedvencek lettek, állandó telt házakkal. A zene egész fiatal korától az élete része, számos kedvelt műfaja között megtalálható például a pop, a blues, a sanzon és a swing. Nagy hatással volt rá David Bowie, aki előadói munkássága során mindig is inspirációt jelentett számára, de a Csókkirály nem ezt a zenei világot viszi tovább.
Közreműködője volt több, színészek által felénekelt albumnak is. 2016-ban Nagy Ádámmal létrehozta az Idegenek az éjszakában című produkciót, melyet a Strangers In The Night című Sinatra-sláger inspirált. A duó Frank Sinatra és kortársainak legendás dalait adta elő az 1930-as, 1940-es és 1950-es évekből. 2018-ban az Orfeum Mulatóban mutatta be az Egy fess pesti este című koncertestjét, melyben felhangoztak az 1920–1960-as évekből a „magyar filmgyártás aranykorát” felvonultató dalok, gipsy-swinges stílusban, ezzel az esttel is számos helyen megfordult. Ilyen előzmények után nem meglepetés, hogy az utóbbi időben a Csókkirály című koncerttel járja (sikerrel övezve) az országot.
– Életrajzod ismeretében úgy tűnik, nem volt kérdés, hogy a színészi pályát választod. Volt rá példa, hogy megbántad?
– Nálam két út volt a „csomagban”. Színész vagy zenész. Mivel elsőre felvettek a Színművészeti Egyetemre, ott a kör bezárult. Vagyis akkor azt gondoltam, hogy bezárult, de valójában csak az irányvonal tolódott el egy időre a színészet felé, mert ma már a zene is nagyon aktív része a munkámnak. Mivel édesanyám (Uhrik Teodóra, Kossuth-díjas) és nevelőapám (Lovas Pál) is táncművész, a színházi légkört tényleg születésem óta szívtam magamba, tehát nekem ez olyan, mint az oxigén.
Hogy megbántam-e valaha? Nem. De azért ez egy nagyon kemény szakma, hiszen estéről estére beleadod a testeden kívül a lelkedet is, kinyitod azokat a kapukat, amiket mások csak a legszűkebb családi-baráti körüknek mutatnak meg.
– Színházban és filmben egyaránt otthon vagy. Ha szükség volna rá, a színpadot vagy a forgatást választanád? Melyiket miért szereted?
– Jó pár évvel ezelőtt hoztam egy döntést, hogy a színházi tagságomat megszüntetem, és ezen nem is szeretnék változtatni. Viszont a koncertek megadják számomra a színpadi jelenlétet és a nézőkkel való közvetlen kapcsolattartást, ami lételemem.
– Megcsömörlöttél a színháztól vagy túlzottan leköt, s ezért nem fér bele az életedbe?
– A színház nekem örök szerelem, de most másfelé tendál a hangsúly. Társulati tagságban biztosan nem gondolkodom, vendégművészként is sok felkérést kapok. Biztosan lesz olyan, ami szíven talál, és nem hagyhatom ki.
– A zene is gyermekkorod óta életed része. Szerelem vagy kirándulás?
– Igen, hatalmas öröm számomra, hogy ma már színész és zenész is lehetek. Lassan tíz éve, hogy önálló koncertjeimmel is fellépek, nem csak vendégművészként zenés színpadokon, vagy mások koncertjein néhány dal erejéig. Csókkirály című koncertemmel most fejeztük be a tavaszi turnét, 35 állomást jártunk végig hat hét alatt, ami egy zenész számára is kiemelkedően magas. Boldog és büszke vagyok, hogy ez az életem része. Másik nagy büszkeség, hogy dalszerzőként is debütáltam A Dal című műsorban, ahol a Polinéz sanzon című dalom a döntőig jutott. Közben elkészült egy teljes albumnyi anyag, aminek a beszédes, Félúton címet adtam. Hamarosan megjelenik, elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ez is megvalósul.
– Mire számíthatnak, akik megnézik a Csókkirály koncertet? Mi jellemzi a repertoárt?
– A Csókkirály a közönség és az én kedvenc dalaimat vonultatja fel. Ahhoz hasonlítanám, mint amikor összeállítod magadnak a kedvenc dalaidat és azt a válogatást hallgatod, teljes boldogsággal. Meseautó, Kicsit szomorkás a hangulatom máma, Sway, Hofi kedvenc dalai, és még számos zseniális dal, ami boldogságot visz a nézők és az én szívembe is.
– A beharangozóban olvasható: a koncert nem csupán egy fellépés, ez egy zenei utazás, ahol minden dalhoz egy emlék, minden dallamhoz egy érzés társul. Mesélsz is a dalok között?
– A dalok között beszélek is, de nem unalmas-poros történetek ezek, hanem rengeteg humorral és improvizációval.
– Egy másik megfogalmazás: itt valóban Kamarás Ivánnal találkozhat a néző, álarc és maszk nélkül. Ez mit jelent?
– Nem szerepet játszom, nem bújok álarc mögé, itt tényleg én vagyok a színpadon, egy olyan Kamarás Iván, amilyen a hétköznapokban is vagyok, vagy amilyen egy baráti társaságban. Így duplán öröm és boldogság, hogy ennyire szeretik a nézők, és ennyire tudunk együtt sírni-nevetni. Ja, és énekelni, mert nagyon sokszor ők is beszállnak.
– Kiknek szól a koncert? Ki lehet a célközönség?
– Énszerintem mindenkinek, aki szívesen találkozik velem élőben; aki vágyik arra, hogy kívül hagyja a hétköznapok terheit és tényleg kikapcsoljon, és önfeledten, boldog mosollyal utazzunk együtt. Annyira nagy divat mostanában mindenféle terápiákra járni, pedig a leghatékonyabb módszer az a zene, attól jobbat még nem talált ki senki!
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
