Száz év magány

Gabriel García Márquez

SZÁZ ÉV MAGÁNY

(Száz év magány két felvonásban)

A színpadi változatot Székács Vera fordításának felhasználásával írta: Schwajda György

Gabriel García Márquez engedélyével közvetítette az Agencia Literaria Carmen Balcells és a HoFra Kft.

Egy fiút apagyilkossággal vádolnak. Egy zárt helységben tizenkét civilnek, az esküdteknek kell dönteniük arról, hogy a vádlott ártatlan-e, vagy sem. Az ügy látszólag sima: számtalan bizonyíték szól a fiú ellen. És mégis… Tizenkét ember, akik nem ismerik egymást, és feltehetően soha többé nem találkoznak az ő kezükben van egy ember sorsa, élete. Elítélnek egy ártatlan embert? Futni hagynak egy bűnözőt? Pártatlannak kell lenniük, de el tudják felejteni saját gondjaikat, félelmeiket, előítéleteiket?

Az izgalmas lélektani-bűnügyi játékból 1957-ben Sidney Lumet készített több Oscar-díjra jelölt nagysikerű filmet, Henry Fonda főszereplésével.

Díszlet: MENCZEL RÓBERT

Jelmez: CSÍK GYÖRGY

Zeneszerző: LAJKÓ FÉLIX

Koreográfus: LADÁNYI ANDREA

brácsa: BRASNYÓ ANTAL

Segédrendező: FEKETE ÁGNES, NAGY ERZSÉBET

Rendező: TELIHAY PÉTER

Kritikák

LÁTOMÁS ÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓL

A Száz év magány a nagyszínpadon

Igazi színházi élmény! Intellektuális és szórakoztató, rejtélyes és (olykor) kacagtató. Kimeríthetetlenül sokrétű, miként az alapmű, amelyből készült.

A kolumbiai Gabriel García Márquez 1967-ben megjelent könyvét, a Száz év magányt Székács Vera fordításának felhasználásával Schwajda György alkalmazta színre. Az író igen nehéz feladatra vállalkozott, amikor a nagysodrású, szerteágazó cselekményű, az időbontás technikáját mesterien alkalmazó regény-eposznak, a „mágikus realizmus” egyik kulcsművének színpadi változatát elkészítette. A prózának drámává tömörítése során kénytelen volt kompromisszumokat kötni, sikerült azonban megőriznie az eredeti alkotás szellemét. A nyíregyházi előadás – Telihay Péter látványos rendezésében, Lajkó Félix atmoszférikus zenéjével – Márquez tragikumát és iróniáját egyaránt képes érzékeltetni.

Merthogy a képzeletbeli faluban, Macondoban játszódó Száz év magány sokszálú, néhol mesés, néhol szürrealisztikus-csodás történéseivel, végletekig hajszolt érzékiségével, élet és halál megdöbbentően hatásos ábrázolásával voltaképpen hatalmas családregény, amely az emberiség történelmét-történetét modellálja. S miközben a Buendíák végletes históriáját a maga végzetszerűségében láttatja, aközben megannyi alakot rajzol elénk, férfiak és nők szerelemmel-pusztulással átszőtt sorsában mutatva fel a mítoszi teljesség káprázatát. A Bibliára éa Nostradamus jóslataira egyaránt rájátszó mű tengelye azonban az idő, amelyben az örök emberi tulajdonságok és cselekmények a maguk bonyolultságában vég nélkül ismétlődnek. A Schwajda-átiratban a Buendía-nemzetség ősanyja narrátorként meséli el övéi változatos kalandjait, megtartva azok érdekfeszítő elemeinek mozgalmasságát.

Telihay Péter izgalmas látomása az idő drámája, amelyben az események kronológiáját a vaksággal küzdő Ursula (Horváth Margit) alakja biztosítja. Ő, az asszony, az anya lesz az eposzi teljesség fókusza, az ő értelmezésében észleljük a többiek önmegvalósítását és önsorsrontását is. A hömpölygő históriát Menczel Róbert absztraktságában is roppant expresszív díszletei teszik hatásossá. A fekete és a vörös: a vakság és a vér, a halál és a szerelem, a végzet és a szenvedély közegében játszódó mű a vörös szalagokkal (vércsíkokkal) behálózott térben számos asszociációt kínál. Telihay márquezi víziójában az egyneműsítő időbe-vetetten elmosódnak és felcselélődhetnek az életkorok, az Ursula által előadott mese így válik mítoszi léptékűvé. Ladányi Andrea és Brasnyó Antal spanyolos (és cigánytáncos) koreográfiája, valamint Csík György mérsékelten jelzésszerű jelmezei teszik komplexszé a befogadói élményt.

Telihay Péter csaknem negyven főt mozgató rendezése maradandó esztétikai tapasztalatban részesíti a nézőt. A hatás az elmondottakon kívül elsősorban az odaadó színészi játéknak köszönhető. Horváth Margit ragyogó alakítása, erős drámai jelenléte, Fazekas István ironikusan kezelt lelkesedése és őrülete, valamint Kuthy Patrícia, Pregitzer Fruzsina, Puskás Tivadar, Petneházy Attila, Olt Tamás, Horváth László Attila, Nagyidai Gergő, Avass Attila Molnár Mariann, Illyés Ákos figurái illetve Losonczi Katalin, Tóth Zoltán László, Fellinger Domonkos, Fridrik Noémi, Jenei Judit, Balogh Gábor, Kolicska Kálmán hosszabb-rövidebb jeleneteikben kidolgozott alakjai számottevően járultak hozzá a márquezi világ teljességre törekvő megidézéséhez.

Karádi Zsolt

Nyíregyházi Napló

Bemutató: 2007. december 15.

Nagyszínpad