Sári bíró

Móricz Zsigmond

SÁRI BÍRÓ

(Komédia 2 részben)

Rendező: BODOLAY GÉZA m.v.

Móricz első színműve. Amilyen könnyedén és vidáman egyszerű, olyan nagy a jelentősége irodalmunkban. A népszínművek pitykés-lajbis álparasztjai után a falu valóságos élete jelent meg ezzel a darabbal a magyar színpadon: ez a realista parasztábrázolás győzelme a magyar színpadi művészetben. Bizonyos persze, hogy ebben az első barázdában az eke nem szaladt még valami mélyre. Móricz bearanyozza kissé a gazdag-paraszti bíróékat, és a vígjáték engedékenységével eltekint a falusi élet terhes ellentéteitől, de az alakok és az atmoszféra igaziak, és azért a súlyosabb konfliktusok is áttetszenek már a könnyű szövésű kelmén.

Cz.J. (Színházi kalauz)

Díszlet: MIRA JÁNOS

Jelmez: BÁTONYI GYÖRGY, MADÁCHI ADRIENN

Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT

Világosító: MÓCSÁN ISTVÁN

Fodrász: HOLECSKÓ ILDIKÓ

Ügyelő: SÁRKÖZI ISTVÁN

Bútoros: KURUCZ LÁSZLÓ

Hangtechnikus: HAUSER JÓZSEF

Kellékes: ANDRÁSDI TIBOR

Súgó: KOVÁCS KATALIN

Segédrendező: VENYIGE SÁNDOR

Kritikák

A Sári bíró Móricz legjobb darabja. Az író, akinek sokáig a színpad csak kétes sikereket hozott, ezzel a vígjátékkal mindig megörvendezteti a publikumot. Ebben az esetben is, amikor Bodolay Géza rendezésében láthattuk a művet. A darabnak némi aktualitást kölcsönzött az éppen akkor dúló választási kampány, de az alkotók érdeméül kell leírnunk, hogy messze távol tartották magukat a bántó, tiszavirág-életű aktualizálástól...

...A jó szerepeket sokoldalúan, árnyaltan alakították a színészek. Sári elsősorban Szabó Tünde jutalomjátéka, szinte rászabták ezt az alakot. Pontosan jeleníti meg a zsarnoki, ám érző asszonyt, anyát, akiben mégiscsak felülkerekedik a szeretet. A hatalom sokáig volt az övé, nagyon hozzászokott, nehéz visszaváltoznia egyszerű asszonnyá – de meg kell tennie. Jól kontráz mellette a férj szerepében a vendég Matus György, aki egy kicsit tohonya, nyugalomra vágyó békés embert játszik, aki hajlandó szövetségre lépni a fiatalokkal saját megbuktatásáért. Bárány Frigyes a választási ellenfél, a tántoríthatatlan özvegyember, a maga erejéből felkapaszkodott férfi, aki némi zsarolással véghez viszi tervét. A fiatalok: Megyeri Zoltán és Perjési Hilda kellően harmatosak, kedvesek, a fiú bumfordi-szerelmes, a lány tűzről pattant eszes fruska. Csorba Ilona a pletykáló, cserfes öregasszony, Kocsis Antal a mindig lábatlankodó „nép”. Mindketten tartózkodnak a szerepükben rejtetten megbújó népszínműves elemek túlhangsúlyozásától. Stílusos, jóízű előadás lett mindezek alapján a Móricz-mű felelevenítése.

Margócsy Klára

Nyíregyházi Szemle

Bemutató: 1994. március 26.

Nagyszínpad