Érettségi

Fodor László

ÉRETTSÉGI

(Játék három felvonásban)

Rendező: TASNÁDI CSABA

Fodor László harmincas évekből való színdarabja erre az alapötletre épül: a tanári kar nyomozásba kezd, hogy kiderüljön, találkozott-e titokban a tanulmányi kiránduláson a tanuló a szerelmével: szégyent hozott-e az iskolára azzal, hogy az érettségi előtt elvesztette az ártatlanságát?

Sándor L. István (Criticai Lapok)

Díszlet: SZÉKELY LÁSZLÓ m.v.

Jelmez: TORDAY HAJNAL m.v.

Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT

Világosító: BORBÉLY FERENC

Fodrász: SIMON SÁNDORNÉ

Öltöztető: EGRI ÁGNES

Súgó: BÉRES GIZELLA

Hangtechnikus: HUSER JÓZSEF

Bútoros: KURUCZ LÁSZLÓ

Kellékes: ANDRÁSDI TIBOR

Díszítő: ZUB FERENC

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Kritikák

...Az előadás rendezőjéről, Tasnádi Csabáról nem először bizonyosodik be, hogy a könnyed színdarabokból is, a kommersz játékokból is jó érzékkel bányássza elő a mélyükön szunnyadó emberi igazságokat, s felismeréseit szellemes, jól pergő előadásokban tárja a nézők elé. Miközben kellemesen szórakozunk, mindvégig az az érzésünk, hogy itt többről is szó van, mint amin mulatunk...

...Csoma Judit slampos mozgású, groteszk vénkisasszonya azért kel háborúságra a romlottság ellen, hogy némi elégtételt nyerjen az élet igazságtalanságával szemben. Gazsó György összevont szemöldökű, darabos gondolkodású matematikatanára azért asszisztál kolléganőjének ebben, mert a szigorúság számára életelv, az örömtelen kötelességteljesítés axiómája. A többi tanár némi értetlenséggel tekint erre a két csodabogárra. Megyeri Zoltán ízes beszédű természetismeret tanára egyszerű paraszti logikával foglal állást mindenben. Bede Fazekas Szabolcs merev mozgású rajztanára időnként váratlan szentenciákat, tömör bölcsességeket présel ki magából. Kocsis Antal nyugdíjazás előtt álló rezignált filozófiatanára szelíd belenyugvással figyeli a nála fiatalabbak jószándékú tévelygéseit...

...Az előadás legnagyobb hibája, hogy a Gosztola Adél játszotta diáklányról csak utólag derül ki: mindvégig hazudott. A helyzetét igyekezett könnyíteni akkor is, amikor bevallotta az igazgató úrnak iránta érzett szerelmét, s a bőrét mentette akkor is, amikor a slampos vénkisasszonynak tett vallomást arról, hogy a bántások ellenére is mennyire szereti őt az osztály. Az önkéntelen érzelmi lázadás naiv áldozatát látjuk csupán benne végig, miközben a kényszerhelyzetekben nemtelen harcmodort is könnyedén választó rafinált nővel van dolgunk.

Sándor L. István

Criticai Lapok



Bemutató: 1995. május 29.

Nagyszínpad