A Móricz Zsigmond Színház közönsége már ismeri a mosolygós fiatal színművészt, Urbán-Szabó Fannit, aki számára ez az évad hatalmas lehetőségeket hordoz. Ötödéves egyetemistaként szeretne helytállni és a maximumot kihozni feladataiból.
Ebben az évadban három premier: a Közellenség, az Idétlen időkig és a Váratlan vendég című előadások részese, szerepel a Duna TV nyíregyházi teátrumban felvett szilveszteri műsorában, és a Móricz Zsigmond Színház december 31-i saját óévbúcsúztató zenés gálájában is.
Belülről milyen volt a Duna TV szilveszteri gálája, érdemes lesz majd a képernyők elé ülnünk?
Mindenképpen. Szerintem látványos a műsor, színes a skála, amelyben megmutatkozunk. Musicalek, operettek, táncos jelenetek - érzelemben és humorban sincs hiány. Szólóban Katona Kláritól énekeltem egy gyönyörű, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán dalt. Felemelő érzés volt megtapasztalni, - s erre újra és újra rájövök, amióta itt vagyok -, hogy a Móricz Zsigmond Színház társulata elképesztő, olyan emberek vesznek körül, akiktől emberileg és szakmailag is nap mint nap kapok és tanulok valamit.
Az év utolsó napján a nagyszínpadon 18 órától a teátrum saját ünnepi gálájával is várjuk a közönséget.
A Közellenségben mi a szereped?
Több karaktert van szerencsém megtestesíteni epizódszereplőként. A bárénekesnő alakját megjeleníteni izgalmas feladat, hiszen végigkíséri a történetet. Géczi Zoltán és Széles Zita kulcsfontosságú párbeszéde közben rúdtáncosnő vagyok a háttérben. Nehéz feladat volt számomra, mert alapvetően nem vagyok testmutogató. Kértem egy hosszú vörös parókát, hogy ne feszengjek a színen, ez segített, hogy úgy érezzem, nem én, Fanni tekergek a rúd körül. Hogy egy mesteremet idézzem a feladat kapcsán: „Mindegy, hogy mit, de nagyon.” Tehát olykor bele kell állnunk olyan szerepbe is, ami személyiségünktől távol áll, és ezt nem mismásolhatjuk el.
Az egyetlen prózai epizódomban Antónia nővér, az apácazárda főnökeként lépek színpadra. Már az első pillanattól nagyon koncentráltan kell ott lennem, miközben Kohlhaas Mihállyal váltok néhány mondatot, aki akkor már beszámíthatóságát abszolút elvesztette. Ezt a pánik szituációt kell ábrázolnom. Csak egy villanás, ezért kell pontosan, éllel jelen lenni.
Közellenség c. előadás. Fotó: Juhász Éva
Miért nézzük meg a Közellenséget?
Érdemes megnéznie annak, akit érdekel az igazságkeresés problémaköre, mert az előadásban megtalálja a válaszra váró kérdéseket, és elgondolkodhat arról: megéri-e, és miként éri meg a bosszúvágy…
Az Idétlen időkig női főszerepét te kaptad meg. Nagy feladat és lehetőség.
Igen, valóban komoly kihívás. Amikor megtudtam, milyen szerep vár rám, azonnal újra néztem a nagysikerű filmet, majd a Broadway verzióját is. A dalokat azóta mindennap hallgatom, mert hatalmas zenei anyaga van, sokszínű, sajátságos, izgalmas, nagyon beszippantja az embert.
Az Idétlen időkig nagyon izgalmas történet, Gulácsi Tamás (Phil) a főszereplője, én az ő partnerét alakítom. Rita egy vagány csaj - legalábbis én annak szeretném ábrázolni -, akinek rettenetesen nagy az öniróniája, megvan mindenről a véleménye, talpraesett, emellett kudarcai és fájdalmai is megmutatkoznak, főként bizalmatlansága a férfiakkal szemben. Éppen ezért nagyon paradox, hogy pont egy ilyen emberrel sodorja össze az élet, mint Phil, akinek személyisége teljes mértékben ütközik a maga számára elképzelt férfivel.
Fanniként lehet, hogy bele sem szeretnél?
Eleinte nem, és Rita sem teszi. Habár Philnek megvan a maga vonzereje, de személyisége a történet elején visszataszítónak hat. Nagyon várom, miként valósul meg az előadás! Úgy érzem, az alkotók és a csapat, akikkel együtt dolgozhatok, magában hordozzák azt, hogy egy különleges és egyedi ősbemutatót tárjunk a nyíregyházi közönség elé.
Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes
