Kaszás Mihály először lép fel a nyíregyházi színpadon, a férjet alakítja a darabban
Vendégművészként láthatjuk a Móricz Zsigmond Színház Augusztus Oklahomában című előadásában Kaszás Mihályt, aki az apát, Beverly Westont alakítja. Sok-sok évvel ezelőtt járt – nézőként, még szolnoki színészként – nálunk, így igazából nincs nyíregyházi kötődése.
Szabadúszó, hol itt, hol ott játszik, érdekes munkái is voltak, gyermekeivel közösen állította színpadra a Kis herceget, nincsenek szerepálmai, s – mint mondja – jó, tehetséges emberekkel találkozott Nyíregyházán.
Színészként hogyan keveredtél városunkba?
Tavaly felhívtam Horváth Illést, a művészeti vezetőt, akivel régen dolgoztam már, s megkérdeztem tőle, van-e itt munka számomra. Bár elmondása szerint kicsit későn jelentkeztem, mert az évad és a szereposztások zöme összeállt már, végül adódott feladat ebben a színdarabban.
Ki Beverly Weston, mi a helye az előadásban?
Sorsa nagyban befolyásolja a család életét. Eltűnése a darab kiinduló eseménye, aminek az lesz a következménye, hogy a családtagok megpróbálják felgöngyölíteni tettének okait, egyúttal a saját eddigi életük is terítékre kerül. Felszínre hozza a családtagokban felgyülemlő feszültségeket: előjönnek, felbuggyannak a múltban elfojtott érzelmek, indulatok.
Milyen apa és férj vagy szereped szerint?
Nagyon jó fej, bár kicsit sokat iszik. Ez szokásává vált: a házassági szerződésükben benne van, hogy ő iszik, a felesége pedig tablettákat (nyugatókat, drogokat) eszik… Azt sajnálom, hogy nagyon hamar kimegyek a színpadról, így, aki egy kicsit elkésik, vagy még helyezkedik a székében, vagy éppen kikapcsolja a mobiltelefonját, nem sokat lát a figurából.
Szerinted sikerdarab lesz Nyíregyházán az Augusztus Oklahomában?
Ha szolnoki tapasztalatomból merítek – s persze az itteni próbafolyamatból –, akkor ez egy nagysikerű előadás lehet, mert olyan értékek és olyan színészi munka van benne, ami abszolút erre predesztinálja. Minden bizonnyal nagyon fogja érdekelni a nézőket, hogy végre nem a hétköznapjaikban találkoznak elfojtott érzelmekkel, a saját vagy ismerőseik életében, hanem a színpadon, ahol a felszínre is törnek, megmutatkoznak az igazán tehetséges színészek tolmácsolásában.
Nem sok információt találtam rólad az interneten. Mesélj magadról!
Valóban nincs túl sok – erről én is tehetek –, de például a pályám első időszakában, amikor sokkal többet szerepeltem, még nem volt divat és szokás az interneten megjelenni. Szolnokon töltöttem nagyon sok időt, aztán a Budapesti Kamaraszínházban és a tatabányai Jászai Mari Színházban is színpadra léptem. Megfordultam Moszkvában a 1999/2000-es évadban, ahol Anatolij Vasziljevvel dolgoztam együtt, aki korunk egyik legnagyobb szaktekintélye, a kortárs orosz színház megújítója, a 20–21. század egyik legfontosabb színházi műhelyének megteremtője. Ez év őszétől rendező szakos osztályt vezet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Az utóbbi időben kevesebbszer láthatnak a nézők, bár a lembergi színház igazgatójával Jaroszlav Fedorisinnel elég sok közös munkánk volt az elmúlt öt évben, köztük vagy négy bemutatóm (köztük a Ványa bácsi és az Yvonne a burgundi hercegnő) és két workshopom. (Kaszás Mihály szerényen elhallgatta, hogy 2016-ban az ukrajnai Herszonban megrendezett nemzetközi színházi fesztiválon az Yvonne-ban nyújtott alakításáért ő kapta meg a legjobb férfi főszereplő díját, kollégái közül került ki a legjobb női főszereplő, a férfi mellékszereplő és a látványtervező is – K.D.) Jaroszlav nagyon komoly rendező, sajnos néhány éve meghalt…
A szabadúszó lét előnyeit vagy hátrányait érzed? Nehéz volt számodra a pandémiás időszak?
Nekem a színészi pálya hobbi – ami nem azt jelenti, hogy van másik hivatásom –, de ebből csinálom a pénzt. Szándékosan használom ezt a kifejezést a keresem helyett. Nem nagyon erőltetem én ezt a pályát, elvagyok. Most télen például három hónapot a Balatonon voltam, egyedül. Nem vagyok harcias vagy erőszakos a munkakeresésben, nincsenek szerepálmaim, nincs plusz motivációm, nincs menedzserem. Most jól érzem magam a nyíregyházi próbaidőszakban, jó emberek vannak itt, jó volt egy kicsit köztük.
Tehát nem törekszel arra, hogy mindenáron, folyamatosan munkád legyen?
Dehogyis!
Nyugis ember vagy?
Igen. Nincsenek túlzott igényeim, de amikor feladatot kapok, van kedvem hozzá. Nem tudom, miért alakult ez ki nálam, talán ezt tanultam, vagy megtetszett ez az életforma.
Meg tudsz élni belőle?
Mindig történik valami…
Életművész vagy?
Nem vagyok az, csak egyszerűen így létezem.
Hogy érzed magad Nyíregyházán?
Óraátállás volt, négy órát aludtam, hétfő van, most fáradt vagyok. Amúgy nagyon jól, harmonikus a környezet a színházi munkára, meg kitűnőek a sportolási lehetőségek.
Azt már tudod, hogy az Augusztus Oklahomában után milyen feladat vár?
Lesz egy ősbemutató Budapesten, május 26-án. Francia kortárs darab, amit Párizsban nagyon nagy sikerrel játszanak. Remélem majd mi is Magyarországon.
Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes
