Czibor, a rongylábú augusztus 13-án a Rózsakert Szabadtéri Színpadon
A Magyarock Dalszínház előadása Vizeli Csaba író és rendező Czibor, a rongylábú című darabja Török Tamás és Mészáros Árpád Zsolt, főszereplésével augusztus 13-án a Rózsakert Szabadtéri Színpadon lesz megtekinthető.
Vendégelőadásunk kapcsán Bodnár Zalán gondolatait elevenítjük fel:
Az ötlet forradalmian újszerűnek hat: musical egy futballista életéről? Ráadásul egy magyar futballistáéról? Hiába kutakodunk a kultúrtörténelemben, nem találunk nemzetközi előfutárokat ebben a műfajban. Tényszerű és fiktív regények, képregények, mesekönyvek, filmek, festmények, szobrok, zeneszámok számtalanszor örökítették már meg nagy labdarúgók emlékét, de zenés színpadi mű tudomásunk szerint sem Peléről, sem Maradonáról, sem valamelyik másik legendás focistáról nem készült még.
2019. augusztus 30-án a komáromi Monostori erődben hivatalos megnyitott Czibor 90 rendezvénysorozat egyik nagy durranása volt, hogy az erőd szabadtéri színpadán musicalt mutattak be a komáromi származású Czibor Zoltánról, az Aranycsapat, a Ferencváros, a Csepel, a Bp. Honvéd, az FC Barcelona vagy az Espanyol 90 éve született iknikus balszélsőjéről.
Bevalljuk őszintén, félelem vegyült kíváncsiságunkba, mielőtt felhangzottak az első dallamok, hiszen egy ilyen kísérlettel könnyedén aknamezőre lehet tévedni. Nem voltunk arról meggyőződve arról sem, hogy a műfaj alkalmas egy futballcsillag történetének elmesélésére, másrészt félő volt, hogy ha a sztori avatatlan kezekbe kerül, egy olyan direktoréba, aki minden igyekezete ellenére sem tudja megérteni az Aranycsapat szövevényes, csodákkal és borzalmakkal teli történetét, akkor a játékos karaktere csak biodíszlet lesz a színpadon, maga a futball pedig egy bármivel könnyen helyettesíthető kellék. Szerencsére ez utóbbi félelmünk teljesen alaptalannak bizonyult, Vizeli Csaba átlátta, így biztos kézzel vezette a történetet, sporttörténeti tévedéseket sem követett el, és ami mindennél fontosabb: tökéletesen érzett rá a drámai ív hajlataira.
A kétfelvonásos darab első fele ugyan nem győzött meg bennünket arról, hogy a futball és a musical nászából szép szerelemgyerek születhet, a dalok között is több volt a – a műfaj kívánalmaival egyébként összhangban álló – tingli-tangli, de a második felvonás elemi erővel hatott, és mindenkit a székéhez szögezett. Mind komorabbá vált a darab, ahogy a dráma összesűrűsödött, és bedurrant az 1956-os forradalmi eseményeket követő nyugat-európai és dél-amerikai túra jeleneteiben, amikor a főhősnek és társainak sorsalakító nagy döntéseket kellett meghozniuk, amelyek végül a futballtörténelem egyik legjobb csapatának a felbomlásához vezettek. Nem állítjuk, hogy a Czibor, a rongylábú tökéletes mestermű, kicsit hosszú is, nem elég feszes, Kocsis Sándor halála talán indokolatlanul nagy teret kap, de összességében jóval többet kaptunk, mint amit remélhettünk. Tisztességes alkotásban bíztunk, de ez több annál, hittel és alázattal átitatott darab, több megindító jelenetsorral.
Nagy dicséret illeti a Magyarock Dalszínházat a zenés-táncos jelenetekért és a szereplőválogatás is remekül sikerült. A főszerepet alakító Török Tamás nem csupán nagy átéléssel játszik, de mind jól kozmetikázott fizimiskájában, mind testtartásában tetten érhető Czibor Zoltán karaktere, és a Puskás Ferencet alakító Balogh Gábornál is nehéz lett volna a fiatal Öcsire jobban hasonlító színészt találni. Megható pillanat volt, hogy az ősbemutató után ifjabb Kocsis Sándor zokogva ölelte át az édesapját alakító Tihanyi Dánielt – már csak ezért a momentumért is megérte színpadra állítani a Czibor-életutat.
A teljes kritika megtekinthető ide kattintva!
Az előadásról bővebb információ itt olvasható.
Az előadásra jegyek elérhetőek itt!
