A Yerma előadása ezúttal nem csupán gyermektelenségről, hanem a szerelem kötelességéről és a közösségről is mesélt, a Janovics pedig a csodálatos tébolyból precíz renddé állt össze. Beszámolónk a szolnoki Országos Színházi Találkozó szakmai beszélgetéseiről.
Az Országos Színházi Találkozó (OSZT) versenyelőadásaihoz délelőttönként beszélgetések kapcsolódnak, amelyeken az érdeklődők munkatársunk, Seres Gerda moderálásával betekintést nyerhetnek az alkotófolyamatba, és a felkért rendező, dramaturg, kritikus vagy épp színházi szakíró hozzászólóknak köszönhetően közösen gondolkodhatnak a produkció által felvetett kérdésekről. A napi panelt az aktuális előadás rendezője mellett Faragó Zsuzsa dramaturg és Bajnai Zsolt újságíró alkották.
Yerma (Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza)
A gyermek Isten ajándéka, vallja egy régi mondás. Így gondolja ezt Yerma is, a csupa élet, csupa szenvedély fiatalasszony, aki nem csupán házassága és önmaga kiteljesedését várja a születendő gyermektől, de bizonyos értelemben megváltást is a hétköznapok taposómalmától, menekülést abból a szürke monotóniából, mely fokozatosan őrli fel dacos, zabolátlan, korlátok közé nem szorítható személyiségét. A gyermekáldás azonban késik. Federico García Lorca spanyol drámaíró klasszikusa a maga korában szinte forradalmi hatású volt, de ma sem veszített aktualitásából.
Miért vesz elő valaki egy közel százéves spanyol darabot? – vetette fel a kérdést a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Yerma-előadása kapcsán Bajnai Zsolt. – Keresztes Attila leporolta ezt a darabot, és élő, mai előadást készített belőle – fűzte hozzá a kulturális szakember. – Sokáig az volt az érzésem, hogy a darab a gyermektelenségről és a gyermek iránti vágyról szól. De most, ha valaki megkérdezi, akkor nekem ez az előadás inkább a közösséghez való viszonyunkról szól. Ez a közösség pedig éppúgy lehetne az Ormánságban, mint Erdély bármelyik részén, vagy itt a Jászságban – vélte.
Faragó Zsuzsa dramaturg elmesélte, hogy neki gyerekként a Psota Irén főszereplésével játszott Madách színházi előadás meghatározó élménye. Míg ott a sötétség és a nyomasztó bűn téma került elő, ennek Keresztes Attila előadásában az árnyéka sem jelent meg. – Nagyon jó, hogy Yerma itt egy ártatlan és az ártatlanságában dacos nő. Itt számomra a legfőbb mondandó, hogy Yerma nem ahhoz ment hozzá, akit szeret. Ez a bűne, már amennyiben ez bűn. Az előadás formaisága, pontossága engem egészen elbűvölt – összegezte.
Faragó Zsuzsa, Keresztes Attila, Seres Gerda
Keresztes Attila rendező elmondta: a felkérése erre a darabra szólt, nem ő választotta, de nagy örömmel vállalta. – Van bennem valami kéjes izgalom az ilyen „poros” darabok iránt, és egy különös vágyódásom Lorca világához, amelyből egyébként Tamási Áron is sokat merített. Itt vergődő embereket látunk egy zárt közösségben. De valójában mi mindannyian zárt közösségekben élünk – jegyezte meg. – Ma már nagyon szofisztikáltan tudunk beszélgetni arról, hogy mi az, hogy nőiség, vagy mit jelent anyának lenni, de ez a történet egy olyan közegben játszódik, ahol azt sem tudják, hogy hogyan készül a gyerek – fogalmazott a Yermát játszó Szabó Nikolett. – Valahogy úgy kellett megvalósítani ezt a szerepet, hogy ez a fajta tudatlanság, tapasztalatlanság és az ösztönösen erős, ősi női működés együtt legyen jelen. Attilával azt beszéltük, hogy az lenne a legjobb, ha a nézők úgy mennének haza, hogy szerelmeskedjünk egy jót, vagy hálát adnának azért, hogy van gyermekük. És egy közönségtalálkozón az utóbbi megtörtént – fűzte hozzá a színésznő.
Forrás: kultura.hu
