Ebben az évadban hat bemutatója van Kiss Eszter Júliának, ő Babóca, a katicalány (Bogyó és Babóca); a Tündér és Pulcsinella (Pinokkió); Lucienne Homenides de Histangua, a spanyol feleség (Bolha a fülbe); a Szépség (A Szépség és a Szörnyeteg); a Nők az idegösszeomlás szélén előadásban Candelaként; az Anconai szerelmesekben mint Lucia, Tomao lánya láthatjuk majd.
A Móricz Zsigmond Színház fiatal művészét bőven ellátják feladatokkal, emellett olykor koncertezik, sőt, egyetemi tanulmányokat is folytat. Debreceni születésű, a gimnáziumot követően a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójában tanulta a színészmesterséget 2019–2022 között. Mindig a színészi pálya vonzotta.
– Miként kerültél Nyíregyházára?
– A Misi mókust Peller Károly rendezte, akivel az Operettszínházban már dolgoztunk együtt, az ő hívására jöttem. Utána Horváth Illés művészeti vezetőtől nagyon jó lehetőségeket kaptam, játszottam a Kapj el, ha tudszban, beugrottam a Ma este megbukunk, a Maszmók az indiánok között és a Spamalot előadásokba. Akkor már megvoltak a szerződtetési tárgyalások, így sajnos lecsúsztam a társulati tagságról, de később sikerült ez is. Nagyon nagy örömmel mondtam igent! Tetszett, hogy itt élet, igazi társulat van. Ráadásul remek előadásokkal. Kifejezetten jó dolog olyan helyen lenni, ahol emberileg és szakmailag is jól érzed magad!
– Szerepálmod?
– Sokat gondolkoztam rajta... Talán azt mondanám, hogy nagyon érdekes karakternek találom Antigonét. Lehet azért is, mert a drámai oldalam háttérbe van szorítva. Mi színpadra állítottuk az Operettszínházban, enyém volt a címszerep. Jólesett olyan oldalamat megmutatni, amire nem számítottak tőlem, mert általában naiva szerepeket kapok és játszom. Ez valami egészen más, vágyom is rá. Sok Szép Ernő-darab részese voltam, nagyon szeretem a Lila ákác regényét. A Kabaré vizsgánkban szintén megmutathattam a drámai oldalam, párhuzamosan a zenés és a humoros oldalammal, így ez is egy komplex kihívásokkal teli lehetőség volt.
Nagy élmény a Szépséget játszani, a nyíregyházi előadás nem a nagyon édeskés változat, hanem egy kicsit komolyabb, felnőttek számára is befogadható, valamit tanítani akaró mese lett, amiben ott van a dráma is. Csehov Sirályában Nyina szerepét is szerettem, mert más, mint a kis skatulyám. No és Babóca, a katicalány! Ami a kis tükörképem...
– Mesék után bohózat következett, a Bolha a fülbe.
– Úgy érzem, nagy munkát jelentett. Azon túl, hogy három felvonásos, bennem volt az a kicsit furcsa érzés, hogy bár sokszereplős, de több régi társulati tag színésznőnek kisebb szerepe van, mint nekünk, fiataloknak. Az én koromban, diploma nélkül, kevés tapasztalattal rendesen fel kell kötnöm a nadrágot egy ilyen, talán tőlem valamivel idősebb, tapasztaltabb színésznőnek való szerepben. De már belejöttem, elfogadtam, mert úgy tűnik, a nézők szeretnek, nevetnek, értik a poénokat. Az is izgatottsággal, hogy ne mondjam, félelemmel töltött el, hogy prózai előadás, amelyben nekem ezelőtt nem sokszor volt részem.
– Megdolgoztatott?
– Stresszes volt. Mészáros Tibornak, a rendezőnek konkrét elgondolásai voltak a szerepről, másképp képzelt el benne, mint amilyen én vagyok. Én amolyan „doktor szöszis” figuraként képzeltem. Ez a nő, Lucienne Homenides de Histangua annyira nem én vagyok! Persze éppen ez a kihívás benne. Kolléganőmmel, Szabó Nikolettel imádjuk a csajoskodást, azt a világot, amiben a színpadon élünk. Ebben az előadásban a „spanyolos” elem a kedvencem, kifejezetten élvezetes tud lenni a beszédmód, a nyelvezet, a veszekedés, a gesztusok. A nézők is nagyon szeretik ezt a vígjátékot.
– Mennyire vagy stresszes? Az önbizalomhiány, izgalom milyen hatással van a munkádra?
– Talán stresszes és kishitű vagyok olykor, inkább ez jellemez, mint a kirázom kisujjból gondolkodás. Izgalom nem szokott bennem lenni, de az önbizalomhiány erős elemi részem. Ennek ellenére próbálok egészségesen és bátran hozzáállni, igyekszem legjobb tudásom szerint végezni a munkámat. Ha valamit nem jól csinálok – megbízom a munkatársakban, a rendezőkben –, úgyis szólnak.
– Bizonyos szintű önbizalom azért szükséges a színészi pályán! Persze az újságíróin is...
– Amikor a Ma este megbukunk előadásba beugróként kerültem be, Horváth Illés úgy fogalmazott: milyen jó, hogy bátor vagyok. Akkor éreztem rá, hogy muszáj bátornak lenni. De nyilván nekem is voltak rossz tapasztalataim rendezőkkel, tanárokkal, akik nem olyan stílusban fogalmazták meg kritikájukat, hogy számomra működőképes legyen, inkább a megalázás szintjén történt. Emiatt is óvatosabb vagyok, kitapogatom, kivel mit lehet, mit nem, és ki hogyan viszonyul hozzám.
– Valóban nem mindegy, ki a rendező és a szereplőtárs – mondják többen is.
– Én Halasi Dánielért vagyok oda ebben az évadomban. Most dolgoztunk először együtt, A Szépség és a Szörnyetegben, de remélem, nem utoljára...
– Már próbáljátok a Nők az idegösszeomlás szélén musical verzióját, április 26-án bemutató! Milyennek látod?
– Haladunk. Nagyon nehéz darab, és mint a címe is mutatja, nőkkel a főbb szerepekben. Különböző típusú hölgyek vagyunk. Érdekes, hogy a Krúdy Kamarában állítjuk színpadra, élő zenekarral, forgószínpaddal, érdekes díszletekkel és jelmezekkel. Mindenkinek megvan a saját színe, az enyém a sárga (mint a Bolhában), úgy látszik, üldöz ez a szín. Nagyon jó érzés kikiabálni magunkból mindenféle problémát. Széles Zitának, Nikinek és nekem is jó jeleneteink vannak, és olyan dalaink, amelyekben a szívét, lelkét ki tudja tenni az ember. Talán az a szerep(ek) nehézsége, hogy jól megtaláljuk azt a pontot, hogy ne hisztérikaként lássanak bennünket a nézők a színpadon, hanem humorosan hisztisekként. Ugyanakkor zeneileg sem könnyű, a dalok ritmikája borzasztóan nehéz, becsapós tud lenni, óriási hangterjedelmű énekszámok vannak benne, ez megdolgoztat. Mindegyik remek, különleges dal, igazi sláger, feldobják az előadást. Mivel a kamarában vagyunk, nem lehet elbújni, mert mindenhonnan, minden játékunk jól látszik, muszáj, hogy patent legyen az alakításunk. Mi vagyunk a tánckar, mi vokálozunk, mi adjuk a játék hátterét is, ezért szinte mindig a színen vagyunk. A szövegkönyv is nagyon jó, humoros.
– Az Anconai szerelmesek lesz az évad utolsó bemutatója. Várod?
– Nem ismerem a darabot, mindössze egy dalt belőle. Most még nagyon benne vagyok a Nők az összeomlás szélén próbafolyamatában, így nem foglalkoztam vele. De bizonyára velünk is kedvelni fogják a nézők.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
