Aki alá tud szállni a saját poklaiban, és bejárni lelke ingoványait, újjászülethet
Valószínűleg mindenkinek az életében van egy Ulpius-ház: egy olyan pont az ifjú éveiből, ahová felnőttként visszavágyik, amiről azt gondolja, boldogsága alfája és ómegája. Amire évtizedekkel később is jó visszagondolni, ami után lehet vágyakozni, s amit megszépít a messzeség. Szerb Antal remekművében, az Utas és holdvilágban ez a pont Tamás és Éva, akik Mihály, Ervin és János életét is alapjaiban meghatározzák. Az öt fiatal sorsának szálait szorosra fonták az évek, s hiába élnek egymástól távol, az idő múlása nem gyengíti, hanem erősíti köteléküket.
Az együtt töltött idő mindent megadott nekik, amire szükségük van: a lázadás illúzióját, a szabadság és az önállóság felszabadító érzését, s az egyetlen olyan közeget, ahol önmaguk lehettek. Ez volt a béke szigete, ahol nem kell álarcot hordani, színlelni és megfelelni, s ahol ki-ki megtalálhatja a példaképét.
Akut nosztalgia
Ahogy halad az életünk, úgy halványodnak el az ifjúság sorsfordítónak gondolt eseményei: jönnek az iskolák, a munka, a család, újabb és újabb emlékek veszik át a régiek helyét, s talán így is van ez rendjén. Ám Mihály életében semmi sem írhatja felül a régmúltat: akut nosztalgiában szenved. Ifjúsága után vágyódik, az után a korszak után, amikor minden szenvedély hamisítatlannak tűnt, és amikor végtelenül szabadnak érezte magát. Mert ami most van, az az üresség. Vissza akar találni valódi önmagához, mert érzi: nincs se fent, se lent, se kint, se bent. És utazni kezd. Térben, időben, gondolatban, a leghosszabb és legmélyebb útja a lelke ingoványain át vezet.
„Ha alászállsz a saját poklaidban, újjászülethetsz” – ez az a jó tanács, ami egy kolostor mélyén üti szíven, s amit akarva- akaratlan megfogad. A legsötétebb bugyrokból tér vissza, mert nemcsak meghallja, de meg is érti egykor bálványozott barátja hangját: „amíg él az ember, bármi megtörténhet vele”.
Sikátorok és ciprusok
A Móricz Zsigmond Színház Utas és holdvilága bravúros megoldást találva lépeget a jelen és a múlt között, Libor Katalin díszletei és a vetített háttér pedig középkori olasz városok sikátorain, Toszkána ciprusain át kolostorok vastag falai közé vezeti a nézőket, akik Párizs fényeiben is sütkérezhetnek. És miközben a szereplők szembenéznek a múltjukkal, és megismerik önmagukat, a közönség soraiban ülőkre is utazás vár. Galambos Péter rendezése lehetőséget ad arra, hogy elinduljunk megkeresni a saját Ulpius Tamásunkat és Évánkat.
Remek idegenvezetők
És ehhez a lelki utazáshoz fantasztikus idegenvezetőket kapunk. Illyés Ákost, aki Mihályként a szemünk előtt hozza meg életének legfontosabb döntéseit: lelki tusáinak stációi mögött valódi érzelmek vannak, átérezzük a fájdalmát, s érteni véljük, mit miért tesz. Kosik Anitát, aki méltósággal viseli, s okosan kezeli az érzelmi hullámvasút hegyeit és völgyeit. Kovács Vecei Fannit és Jenővári Miklóst, akiket a megközelíthetetlenség buboréka ölel. Olyanok, mintha egyek lennének, erőteljes színpadi jelenlétük kétséget sem hagy afelől, hogy kötelékük szétbonthatatlan, szövetségük végtelen. A nagy ötösfogat tagjaként Zakariás Máté Ervin visszafogott személyiségét, Horváth Viktor pedig a számító Jánost alakítja kiválóan, és a nem főszerepet játszók – a túlvilági létezést nem tagadó orvos szerepében Tóth Károly, a helyzethez remekül alkalmazkodó diáklányként Ténai Petra, a fontos tanácsokkal szolgáló Sáriként Jenei Judit, az apát alakító István István, az életkedvet adó Kövesi Csenge és a tudomány szószólójaként Törő Gergely Zsolt – is nagyon fontos üzenetekkel gazdagítják az előadást.
Nem gondolkodni: látni kell
A nyíregyházi Utas és holdvilág két óra alatt eléri azt, amit könyvek és előadások százai, ezrei hiába próbálnak meg az eszünkbe vésni: ráébredünk arra, hogy nem gondolkodni kell, hanem látni. Észrevenni azt, ami (és aki) valóban fontos.
Az előadás végére ráébredtem, hogy egyetemistaként miért nem ragadott magával Szerb Antal regénye: túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem Mihály érzéseit.
Most, sok-sok évvel később már tudom, hogy ha a valódi énünket mutathatjuk, s ha minden helyzetben önmagunk lehetünk, az maga a szabadság. És ha ezért be kell barangolni egész világot, ám legyen.
Forrás: szon.hu
