A padlás

Presser – Sztevanovity – Horváth

A PADLÁS

(Musical 2 részben)

AZ ELŐADÁS A „MATÁV SZÍNHÁZI ESTÉK” KERETÉBEN JÖTT LÉTRE.

A padlás

félig mese-félig musical

Fiatal tudós kísérletezik a padláson: távoli, titokzatos bolygók üzeneteit próbálja megfejteni. Hát hova máshova „pottyanna” néhány mesebeli szellem, több évszázados bolyongás után? Elfelejtett mesefigurák, akiket mindig kihagynak a mesékből. A Herceg, aki addig énekelte szerelmes dalait, míg vetélytársa egy csókkal fölébresztette Csipkerózsikát; Lámpás, a nyolcadik törpe; az igazmondó Kölyök; s Meglökő, a bakó, aki ahelyett, hogy a dolgát végezte volna, ártatlanokat mentett. A padlásra várják Révészt, aki elviszi őket oda, ahol rájuk is emlékeznek. Révész megérkezik ugyan, de éppen a Barrabás B. Barrabás nevű gengszter alakjában, s ebből bizony bonyodalmak adódnak…

Kicsiknek és nagyoknak, 9-től 99 éves korig ajánljuk Presser Gábor mára klasszikusnak számító mesemusicaljét, a varázslatos padlás történetét.

Díszlet: PASECZKI ZSOLT

Jelmez: VÉBER TÍMEA

Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Súgó: KÓKAI MÁRIA

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Rendező-koreográfus: KRÁMER GYÖRGY

Kritikák

ÍGÉRETESEKKEL TELI A PADLÁS

Olykor egy cseppnyi tündérmese is elég ahhoz, hogy elégedettebben lélegezzünk a kor kissé torz, agyonsterilizált dizájnmenedzment projektjében, avagy isten hozott a meg nem értett, de jobb sorsra érdemes halhatatlan bohémek világában.

A musical, ami után a szilvásgombóc egyszerű fizikai valója, a lekvár mellett figyelemreméltó humanista filozófiával telítődik, immár Nyíregyházára is elérkezett, köszönhetően a Móricz Zsigmond Színháznak.

Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szintén megérdemelt helyet foglalhat el a haza bölcsei között, valahol Bartók Béla és Arany János között. A padlás olyan musical, mely igencsak biztosan áll a tündérmese és a filozófiai tézisek egyébként vékony pallóján. Kedves, életszeretettől duzzadó „bohémopera”, mely a nézőket, de főleg a felnőtteket (bár nem szeretnék egy túlérett színházrajongót sem megbántani) egy zsibbasztó, és mindenképpen tanulságos időutazásra invitálja. Mert lehet olykor felemelőbb érzés, mint a mindennapok francia légiója után egy színház sötétjében nosztalgiázni gondtalan gyermekkorunk felhőtlenségén? A gyermekeknek pedig ott a tündérmese, szimpatikusabbnál szimpatikusabb hősökkel, és a határtalan fantáziálás lehetőségével.

A kiváló ötletekkel megtűzdelt darab önmagában még félsiker, egy ambíciótól, mondanivalótól fűtött karmesteri pálca legyintése, ami csak a megfelelő zenekar támogatásával működhet hatásosan. Ebből a szempontból a színészek kiválóan „muzsikálnak”, betartva „karmesterük” minden apró legyintését. Hetey László Témüllerét minden alkalommal kitörő kacajok kísérik, Horváth Margit hangja vetekszik bármelyik musicalénekesnőjével, és a négy elfelejtett mesefigura kvartettje is kiválóan megállja a helyét. A Herceg érzékeny, mint a mimóza, Lámpás lehetne a második Morgó, Meglökő példázza az ijesztő külsőben rejlő segítőkész belsőt, a Kölyök pedig egy cserfes, imádnivaló csibész. Külön dícséret, hogy mindenki élőben énekel, és bár az elődök lécét magasra teszi a halhatatlanság, az andalító bizsergető érzést kiváltják a nyíregyházi színészek is.

A padlás nagyszerűsége, hogy képes minket kimenteni két órára az élet feszültségekkel zsúfolt hétköznapjaiból, hogy aztán gazdagabban térjünk vissza a realitásba. Színházunk nagyszerűsége pedig abban rejlik, hogy ilyen színművészekkel tiszteli meg közönségét, akiknek biztosan lesz helyük az emlékezés csillagán.

Kövesdi Levente

Tipp újság

Bemutató: 2003. február 15.

Nagyszínpad