Vidám galopp a nagyszínpadon

Vidám galopp a nagyszínpadon

A Spamalot egyik nagy erénye, hogy olykor még magából is viccet csinál.


Ló nélkül ügető lovagok, végtagok nélkül küzdő útonálló, vérengző plüssnyúl és Excaliburként használt hatalmas, lekvárkavaró fakanál – mindez a filmtörténet egyik legnépszerűbb alkotásában, a Gyalog galoppban, ahol csak egy szabály van: az, hogy nincs szabály. Annak, aki ezzel a tudással felvértezve ül be a Móricz Zsigmond Színház első nagyszínpadi bemutatójára, s még az angol humort is szereti, frenetikus két órában lesz része. Mert a film alapján készült musical, a Spamalot tele van geggel, faviccel, felvonultatja az abszurd humor gyöngyszemeit, s valójában nem más, mint egy paródia. A darab egyik legnagyobb erénye és egyben kimeríthetetlen poénforrása, hogy olykor még magából is viccet csinál: a szereplők szóvá teszik, hogy túl hosszúra sikeredett az egyik daluk, sajnálkoznak azon, hogy az előadás vége felé kevesebb szerep jut nekik, a közönség pedig velük nevet, sőt a tapsrend közben még együtt is énekel a vidám, kedves és nagyon szerethető kompániával.


Mindenki a helyén van 

A főhős Arthur, a britek elszánt királya, aki felállítja a kerekasztal mellől a ködös Albion ügyefogyott lovagjait, s hű segédjét, Patsyt, hogy nekiinduljanak a nagyvilágnak. S miközben a Szent Grált keresik, útjuk átvezet történelmen, határokon, éveken. Jönnek a mongolok – ők a félreértett angolok –, a raccsoló franciák, van itt revü, kánkán, pomponlányok, a trójai faló helyett pedig a modern technológia vívmánya, a fanyúl jut át a falon... 

Keszég László nem először rendezett Nyíregyházán, a teátrum igazgatója és művészeti vezetője pedig ezúttal is jó érzékkel választott szereplőket: a Spamalotban mindenki a helyén van. Az ezekről a deszkákról indult Mészáros Árpád Zsolt megmutatta, miért kaphatta meg a musicalirodalom szinte valamennyi főszerepét: zseniális volt francia várúrként, Fő-Ni lovagként és az érzéseit nagy nehezen felvállaló lovagként is. Dézsi Darinka a Tó úrnőjeként beragyogta a színpadot, az egyik lovag édesanyját játszó Pregitzer Fruzsina pedig annyi pluszt adott a kis szerephez, hogy abból nagy alakítás lett. Kellemes meglepetés volt, hogy az eddig főleg prózai szerepekben remekelő Jenővári Miklós mennyire jól énekel, azon viszont már senki sem lepődik meg, hogy az Arthurt alakító Gulácsi Tamás brillírozik a színpadon. 

A lovagok – Nagyidai Gergő, Rák Zoltán, Gulyás Attila és Horváth Viktor – játéka tele volt örömmel, vidámsággal, és azzal a felszabadult magabiztossággal, ami a ló nélkül galoppozó lovagok sajátja. 


Jár a vastaps 

A Spamalot extra teljesítményt követel a színészektől és az élőben játszó zenekartól is: aki jól figyel, számos zenés darab egy-egy híres motívumát ismerheti fel a Kislány a zongoránál című örökbecsűtől a West Side Storyn át Bizet Carmenjéig – az énekesek és a muzsikusok immár sokadszor nyújtanak megsüvegelendő teljesítményt. Jogosan jár nekik a vastaps, ahogy a lovagoknak, úrnőknek, vadakat s hadakat terelőknek is – mindenkinek, aki egy estére elhiteti velünk, hogy a felhők felett mindig kék az ég. 


Forrás: szon.hu

Kapcsolódó hírek
A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.