Élmények, képek, pillanatok a Móricz Zsigmond Színház múlt évéből.
Egy-egy magyar sportsiker után gyakori újságírói szófordulat a „jó volt aznap este magyarnak lenni” – ennek analógiájára azt mondom, jó volt tavaly (is) színházba járónak lenni Nyíregyházán.
A minőség szűrője
Az egyik legnagyobb siker, az Augusztus Oklahomában az erős nők drámája: Szikszai Rémusz rendezése megmutatta az elsötétített szobák mélyen eltemetett titkokat, és azt is, hogy az erő nem egyenlő a boldogsággal. Szabó Márta skizofrénia határán táncoló alakítása az év egyik legmaradandóbb élménye volt, de nem az egyetlen! Tar Dániel a Jó estét, nyár, jó estét szerelemben nyújtott ehhez hasonlót: a fiatal tehetség az egyik percben gazdag lovagként hódított, a másikban gyári munkásként éhezett, tette mindezt hátborzongató természetességgel. Az Utas és holdvilág a lélek útvesztői között kalauzolta a nézőket, akik tanúi lehettek annak, hogy Mihály, a szerelem és a barátság mélységeit, s magasságait bejárva eljut ahhoz az újjászületéshez, mely csak keveseknek adatik meg, de ami után mindenki sóvárog, akinek van szíve.
Persze, nemcsak sírtunk, nevettünk is. Például a Ma este megbukunk alatt: virtuóz megoldások, pontos ütemérzék, kiváló szereplőválasztás, színház a színházban – abból is a legjobb. Gegparádét hozott a Spamalot, amiben a színészek vidáman galoppoltak kontinensről kontinensre, régmúltból jövőbe, sisak helyett szűrővel a fejükön... Különös játékban vettek részt a Teljesen idegenek szereplői, akiket látva mindannyian beláthattuk: aprónak hitt titkaink, ha az egész világot nem is, a saját világunkat képesek megrendíteni.
Szóval: a színház tavaly is mindent megmutatott, ami miatt szeretjük és ami miatt alig várjuk, hogy mehessünk újra.
Forrás: szon.hu, SZA
