Tasnádi István (Kleist elbeszélése alapján írt) Közellenség című darabjának színpadra állítása régóta foglalkoztatta Horváth Illés rendezőt, a Móricz Zsigmond Színház művészeti vezetőjét. Álma most valóra válik, hiszen október 29-én bemutatják a Krúdy Kamaraszínpadon. Ezúttal két szereplővel, Kovács Vecei Fannival és Jenővári Miklóssal beszélgetettem az előadásról.
Kovács Vecei Fanni
Jenővári Miklós
Horváth Illés így fogalmazott: „Sok jó szerep van ebben a darabban, örömmel hallottam vissza az olvasópróba után, hogy a kollégák is találónak érzik a szereposztást.” Belülről, színészként Ti hogyan látjátok az előadást?
Fanni: Számomra nagyon jó élmény volt a próbafolyamat, az utolsó hét áll még előttünk. Kíváncsian várom, a mozaikszerűen kivitelezett próbák eredményeként hogyan áll össze az előadás. Először Illéssel próbáltunk, majd jött a koreográfia, s most az egészet kiszínezi a zene. Nagyon jó, hogy már látom magam előtt, kialakult az elképzelésem, miként fog kinézni teljes egészében. Szerintem most mindannyian nagyon bizakodóak vagyunk.
Miklós: Az alkotó folyamat, amire Fanni utalt, kifejezetten érdekes volt, magam is fölöttébb kíváncsi vagyok a végeredményre. Szerintem az előadás legnagyobb erőssége az, hogy elképesztő összművészeti élményt ad - nekem is. A hatások és érzelmek széles spektrumát fedi le a színdarab. Gondolok arra, hogy az előadás szélsőséges, nevetséges, megható, megindító, brutális és performansz jellegű, artisztikus jeleneteket tartalmaz, így nagyon sokféle hatásmechanika ötvöződik benne. Blaskó Borbála egészen elképesztő, csodálatos koreográfiákat alkotott meg, Zságer-Varga Ákos zenéje érdekes, furcsa színeket kölcsönöz az előadásnak, noha esetenként borzasztó populáris, közismert, már majdhogynem közhelyes zenék is felcsendülnek. A jelentekbe Illés a legelvetemültebb ötleteket pakolta bele. A skála két vége között az összes hangulat fellelhető az előadásban: a röhejes, nevetséges, már-már parodisztikustól a borzasztó, csöndes, mély, átszellemült, intellektuális pillanatokig mindenféle hatás éri majd a színházlátogatókat. Szerintem ez egy nagyon izgalmas kísérlet arra, hogy a nézőknek a színházi ízlelőbimbóit nagyon széles szőnyegbombázásban részesítsük. A Közellenség különleges színházi élmény lesz közönségünk számára, remélem csakis pozitív szempontból.
Fanni: Én is ugyanazt érzem, amit Miki elmondott, tényleg nagyon sok inger éri a nézőt.
Valamit el lehet árulni a szerepetekről?
Miklós: Fanni egy ló.
Fanni: Én a Kancát játszom, Illyés Ákos a Csődört. Mi vagyunk a narrátorok, mi meséljük el, s kísérjük végig az egész történetet.
Titeket raboltak el a címszereplőtől?
Fanni: Igen. Nagyon sokszor a színpad szélére húzódva vagyunk részesei az előadásnak, onnan figyeljük az eseményeket. Eközben végig nézzük az egész próbafolyamatot, és gyakran érzem magamon, hogy a hatása alá kerülök. Amikor pedig az én jelenetem következik, úgy tudok tovább menni, hogy a látottakból táplálkozom, ami nagyon jó érzés. Munkácsi Anita alakítja Lisbethet, Kohlhaas Mihály feleségét, s felsejlik egyfajta párhuzam a két élet, a lovak és az ő kettősük között. Nagyon szépen összeért ez a két dolog. Működik a szereplők között a kémia, ami engem eszméletlen boldogsággal tölt el, és nagyon remélem, hogy ez így is marad.
Miklós: Én vagyok Vencel, aki minden konfliktus eredője. Azt hiszem, a szerepemnek – szerintem legalábbis – kifejezetten erős a társadalmi párhuzama a mai korunkra, egyúttal pedig örök érvényű.
Igazi rossz ember vagy, akit utálni kell(ene)?
Igen, bár nem hiszek abban, hogy valaki eredendően rossz.
Benned mennyire van meg a Vencelben fellelhető mély, eredendő gonoszság?
Miklós: Azt hiszem Vencel „gonoszságának” egyes részeit megérteni vélem, másokat pedig elképzelhetetlennek találok. Az én szempontomból ezeket tovább lehet tagolni bocsánatos és megbocsáthatatlan bűnökre, ballépésekre. Nekem, mint színésznek az a feladatom, hogy megértsem és megmutassam Vencel mozgatórugóit, mert ő talán csak gyerekes marhaságnak gondolja tetteit.
Amit eddig elmondtatok, abból számomra az következik, hogy érzelmi hatás nélkül biztosan nem megy ki néző a Krúdy Kamarából…
Miklós: Szem nem marad szárazon, rekeszizom nem marad görcstelen…
Az előadás közben mindenféle érzelmet meg lehet élni, s meglehetősen széles skálán: sírni, nevetni, megbotránkozni, provokálva lenni, undorodni. Ez valóban egy olyan színdarab, amelyen sírnak és nevetnek is a nézők, eközben jól szórakoznak. Én komolyan azt gondolom, hogy nagyon sokféle élménnyel fognak találkozni röpke másfél óra alatt. Illés bravúrja az, hogy ezt a rengeteg színt – ha minden jól megy – nagyon ügyesen fogjuk összekeverni friss, üdítő mixszé.
Az Édes Charity musicalben is újra színpadra léptek november 6-án, ami egy édes-bús történet, szereti a közönség. Miért ajánljátok, hogy aki még nem látta, nézze meg?
Miklós: Horváth Illés első zenés rendezése, aki jó szemmel és füllel, - mondhatni, mint egy séf -, nagyon jó érzékkel vegyítette a hozzávalókat, a fűszereket ahhoz, hogy látványos előadást lássanak a nézők. Rendezői sajátossága, hogy az édes-savanyú elemeket jól össze tudja varázsolni, így a Charity egyszerre vicces és megríkató, ezáltal az érzelmeinkre hat.
Akár szereti valaki ezt a műfajt, akár nem, mindenképpen a hatása alá fog kerülni. És ez a színház lényege.
Fanni: Ez a kettősség a kulcsa az előadásnak: végig szórakoztat, emellett a történeten túl a zenéket és a táncot is lehet élvezni. Mindeközben a néző olyan üzenetet, mondanivalót is megkap az előadástól, ami miatt nem tud úgy hazamenni, hogy el ne gondolkodjon a látottakon.
Ebben az évadban milyen szerepek várnak rátok?
Fanni: Az Édes Charity, a Funny Girl, a Közellenség, a Szaffi, s az idén még az Idétlen időkig ad feladatot, jövőre az Augusztus Oklahomában című darabban is színpadra lépek.
Miklós: Befejezzük a Közellenséget, aztán kezdem próbálni a Cseresznyéskertet, majd a Váratlan vendég című krimit, amit februárban mutatunk be.
Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes
