Rák Zoltán hálás, hogy eljátszhatta a legendás gitáros, Radics Béla szerepét

Rák Zoltán hálás, hogy eljátszhatta a legendás gitáros, Radics Béla szerepét

Rák Zoltán alakítja Radics Bélát a zenészről szóló filmben


Radics Béla a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja volt, akit sokan a magyar Jimi Hendrixnek neveztek, és aki alig 36 évesen halt meg. Voltak, akik szerint a rendszer, mások szerint viszont a kompromisszumképtelensége vezetett a tragédiájához – Klacsán Gábor filmje, a Radics Béla – A megátkozott ember nem foglal állást: méltó emléket állít a legendás gitárosnak.

A film, amit májusban mutatnak be a mozikban, hasonló zenei élményt szeretne nyújtani, mint amit Radics Béla rajongói a gitáros koncertjén átélhettek, ebben Alapi István szólógitáros volt a rendező segítségére. Az alkotásban, amiben az archív felvételek mellett rekonstruált, most rögzített koncertek is helyet kapnak, szerepelnek Radics kortársai és barátai is, a címszereplőt pedig Rák Zoltán, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze alakítja. A feladata nem volt egyszerű, hiszen egy ellentmondásos személyiséget kellett megformálnia, egy korszakos zsenit, aki a szabadság érzését teremtette meg egy túlszabályozott világban. Ahogy többen fogalmaztak Radiccsal kapcsolatban: megőrült érte a közönség, és megőrült tőle a pártvezetés.

Szükség van a változatosságra

– Amikor a pandémia miatt bezártak a kulturális intézmények, a színházunk online produkciókat készített, hogy tarthassuk a közönséggel a kapcsolatot. Az egyik műsorban a Kiscsillag együttes Csillag és fecske című dalát gitárkísérettel adtam elő, s ez felkerült a világhálóra. Ezt a film készítői is megtalálták, és amikor szereplőket kerestek, felhívtak telefonon: látták, hogy tudok egy kicsit gitározni és hogy korban is közel állok Radics Bélához, a casting után pedig azt éreztem: szívesen szerepelnék a filmben.

– Először nem én kaptam meg a főszerepet, és egy kicsit csalódott is voltam, tavaly januárban viszont azzal kerestek meg, hogy mégis én alakíthatom a neves zenészt. Volt bennem egy kis félsz, de ennél nagyobb volt a kíváncsiságom. Kisebb szerepeket játszottam már filmekben, és minden forgatás nagy élményt jelentett, mert bár a színházban számos szerepet megformálhatok, szerintem minden színésznek szüksége van a változatosságra – mondta lapunknak a teátrum népszerű művésze, aki a forgatás előtt beleásta magát Radics Béla életébe. Otthon, barkácsolás közben a dalait hallgatta, és bár még meg sem született, amikor Radics meghalt, a füstös kocsmák hangulata nem volt ismeretlen a számára.

– A film tárgyilagos, mindennek ellenére vagy éppen emiatt méltó módon emlékezik a zseniális zenészre. Radics, miközben tömegek rajongtak érte, és telt házas koncerteken a feje fölé tartott gitárral váltott ki eksztázizst a rajongóiból, ókori görög és római szerzőket olvasott. Makacs volt, konok, aki soha nem állt be a sorba. A rajongói istenítették, óriási kultusza volt, a koncertjein rendszeresen a „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg. Ez a nagy népszerűség nem tetszett a szocialista kultúrpolitika irányítóinak, ezért bár azt várta, hogy majd bekopogtatnak az ajtaján és felajánlják, hogy készítsen egy nagylemezt, ez soha nem történt meg.

Gördülékeny munka

– Forradalmárnak tekintette magát, szerintem az elismerés hiánya és a meg nem értettség vezetett a tragédiájához. A zenésztársai tisztelték, szerették, a forgatások alatt pedig sokszor feltettem magamnak a kérdést: mi ketten vajon jóban lettünk volna?

– A rendezővel, Klacsán Gáborral hasonlóképpen gondolkodtunk a személyiségéről, ezért is lehetett a közös munka ennyire gördülékeny, és szerencsére rövid idő alatt ráéreztem Radics beszédstílusára is. Kiváló zenészekkel találkoztam és nagy élmény volt elmerülni egy olyan világban, amivel korábban nem nagyon találkoztam. A film előtt legfeljebb két Radics-

számot ismertem és a P. Mobil előtte tisztelgő dalát, a Zöld csillagot, így viszont beleláthattam a múlt egy, a hazai rocktörténet szempontjából jelentős szeletébe. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy Radics gitárján játszhattam – a hangszert őrző Kosik Kristóf óvó tekintete mellett –, a dublőröm pedig az az Alapi István volt, akiről a világ leghíresebb gitárosai is csak szuperlatívuszokban beszélnek.

Tanulás tanulságokkal

– Sokat tanultam a forgatás alatt, és olyan találkozásokkal, beszélgetésekkel gazdagodtam, amikre mindig szívesen emlékszem majd vissza. Izgalmas munka volt, sok tanulással és tanulsággal. Miután megismertem az életét, és közelebb kerültem a zenészhez, s az emberhez, sajnálom, hogy ilyen rövid élet jutott neki. Közép-Európában is csak kevés olyan tehetség volt, mint ő, hálás vagyok, hogy eljátszhattam – tette hozzá Rák Zoltán. 


Forrás: Száraz Anita, szon.hu


Kapcsolódó hírek
A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.