Együtt az ambíció, a kedv és az akarat Kirják Róbert a Móricz Zsigmond Színház régi-új igazgatója

Együtt az ambíció, a kedv és az akarat  Kirják Róbert a Móricz Zsigmond Színház régi-új igazgatója

Egy újabb időszakra, 2022. február 11-től 2027. február 10-ig Kirják Róbertet bízták meg a Móricz Zsigmond Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói munkakörének ellátására. A régi-új igazgatót motivációkról és feladatokról kérdeztük.  

Egy plusz öt év után újabb öt esztendeig vezetheted a Móricz Zsigmond Színházat. Sokat gondolkoztál, hogy beadd a pályázatodat?

Nem tagadom, elgondolkoztam azon, negyvenhárom évesen, hosszú színházas időszakkal a hátam mögött érdemes-e valami újba kezdeni, például kipróbálni magam a versenyszférában. Kétségtelen az is, volt időszak, amikor elkeserített, hogy a pandémia tönkretette amit addig felépítettem, hiszen majdnem előröl kellett kezdeni az építkezést, mert a bérletesek száma, a nézőszám, s az ebből adódó anyagi stabilitás elveszett. De rá kellett jöjjek, nagyon megszerettem ezt a munkát, s érzem magamban az ambíciót, a kedvet és az akaratot a folytatáshoz. Úgy láttam. hogy támogat a társulat, a városvezetés, a nézők, ezek nélkül valószínűleg kipróbáltam volna magam máshol.


Mire vagy a legbüszkébb, s mi jelentette a legnagyobb kudarcot?

A legbüszkébb arra vagyok, hogy színházunk népszerűsége a nézők körében hihetetlen módon megnőtt az elmúlt öt évben, ami a bérletesek számának jelentős emelkedését, a jegybevétel százszázalékos növekedését eredményezte.

Ugyancsak fontos tényező, hogy a társulaton belül egzisztenciális biztonságot sikerült teremtenem, így színészeink jobban tudnak a munkára koncentrálni. Amire még büszke vagyok: talán a városvezetés is elégedett velem; a szakmai megítélésünk is pozitív; fesztiválmeghívásokat is kapunk szép számmal.

A legnagyobb mélypontot egy nagyszínpadi előadás jelentette. A Gyilkosság meghirdetve elméletileg sikerre volt ítélve: Agatha Christie krimi, Kossuth-díjas rendező, Jászai-Mari-díjas vendég színésznő a főszerepben, társulatunk színe-java… Nos, így sem jött össze, ezt abszolút kurdarcnak éltem meg. De talán ettől izgalmas a színházcsinálás. Hiába teszünk meg mindent, mégsem lehet előre garantálni a sikeres végeredményt. S még egy dolog, ami nem kudarc, csupán hiányérzet: annak ellenére, hogy jó szakmai híre van színházunknak és művészeinknek, az országos sajtó igen kevés kritikusa jön el megnézni előadásainkat. Nem tudni, vajon a nagy távolságnak köszönhető-e...


Kiérlelt elképzelések mentén állt össze és működött évről-évre mindegyik évad, bár a legutóbbi megvalósítása, pontosabban meg nem valósítása nem rajtatok múlt, hanem a járványon. Megmarad-e az alap koncepció, esetleg határozottabb irányváltás következik?

Jól működő koncepciót nem érdemes felborítani, úgy érzem, a mostani működik. Amíg így növekszik a nézők és a bérletesek száma, valamint a bevétel, nincs okom változtatni. Továbbra is a lefektetett alapelvek szerint végezzük a munkánkat. Ilyen például az öt nagyszínpadi bemutató sorrendje, amit szigorúan betartunk. Az első előadás könnyedebb: zenés vagy vígjáték. A második mélyebb, elgondolkodtatóbb típusú színdarab. A harmadik szintén zenés vagy vígjáték, a negyedik kísérletezőbb jellegű, komolyabb hangvételű produkció, míg az ötödik ismét egy könnyedebb színdarab. Évadonként annyi a változás, hogy az egyikben két zenés és egy vígjáték alkotja a repertoárt, a következőben két vígjáték és egy zenés a kínálat. A Kamarában a komolyabb hangvételű színdarabok mellett egy vígjátékkal és egy filmes adaptációval bővült a kínálat, így vált lehetővé, hogy újabb nézőket vonzzunk be, és megduplázzuk a bérleteseink számát.

Végig gondoljuk, kik azok a rendezők, akikkel dolgozni szeretnénk. Ha ez megvan, kitaláljuk, melyik műfaj lehetne a számukra megfelelő. Az esetek nagy részében hozzájuk választjuk a darabot. Ha megvan a műsorterv váza, következik a színművészek kiválasztása. Először a főszereplőket keressük meg, majd így haladunk tovább, egészen a legkisebb szerepekig. Figyelnünk kell például arra, hogy ugyanarra az időszakra nem írhatjuk ki ugyanazt a színészt a Krúdy Kamara és a Nagyszínpad előadására. Hatalmas, bonyolult logisztikai rendszer révén jutunk el odáig, hogy a nyolcvan előadást és három premiert biztosítani tudjuk mind a huszonegy alkalmazott színészünk számára. Igyekszünk úgy összeállítani a szereposztást, hogy évadonként legalább egy olyan, szakmai kihívást jelentő szerepe legyen mindenkinek, amelyre számít, és ami boldoggá teszi. Ezt elérni természetesen nem egyszerű, a rengeteg kötöttség fokozott odafigyelést igényel, hiszen az előadások és próbák összhangját is meg kell teremtenünk. A nagyszínpadi és a kamarai stratégiánknak egyaránt alapköve, hogy olyan minőségi előadásokat kínáljunk, amelyekkel új nézőket tudunk színházunk mellé állítani. Minden évadban legalább két olyan darabnak szerepelnie kell a repertoárban, amely alkalmas arra, hogy bérletszünetben nagy szériát fusson, és ezáltal megteremtse a lehetőségét, hogy nézőközönségünk újabb tagjai váltsanak majd bérletet.


Sok a játszóhely (Nagyszínpad, Krúdy Kamara, Művész Stúdió, Rózsakert, Bencs Villa, Szindbád), minden bizonnyal különös figyelmet igényel megtalálni programjaikat.

Nehéz feladat és nagy kihívás megtalálni az arányokat, koordinálni az eseményeket, fenntartani az érdeklődést - ez például komoly kihívás a következő öt évre. Sokkal nagyobb figyelmet és több energiát kell e helyek programjainak kiválasztására szánni.


Mi a legfontosabb ahhoz, hogy bő öt év múlva elégedetten maradj vagy állj fel? 

A fő cél, hogy az előbb elmondott koncepció alapján hasonlóan eredményesek legyünk úgy szakmailag, mint a nézőszámot és a bevételeket illetően. Ha öt év múlva is meglesz az egzisztenciális biztonság, a nézői és fenntartói elégedettség, vélhetően kedvet érzek majd a folytatásra.


Úgy tűnik, házon belül megtaláltad az új kihívásokat, nem tudsz könnyen elszabadulni a teátrumtól.

Áprilisban lesz húsz éve, hogy munkába álltam a színházban, itt töltöttem majdnem a fél életemet. Kétségtelen, mostani munkaköröm sokkal érdekesebb, mint a cégvezetés vagy a gazdasági igazgatás, itt a kreatív ötleteket sokkal jobban fel lehet használni.


Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes


Kapcsolódó hírek
A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.