A Várj, míg sötét lesz attól a másodperctől fogva tart, hogy kialszanak a lámpák

A Várj, míg sötét lesz attól a másodperctől fogva tart, hogy kialszanak a lámpák

A fény és az árnyék küzdelme


A Várj, míg sötét lesz attól a másodperctől fogva tart, hogy kialszanak a lámpák


Egyetemistaként a több tízezer oldalnyi kötelező irodalom mellett Ed McBain és Raymond Chandler-krimiket olvastam, de a műfaj csak jóval később, a svéd, a norvég, a dán és az izlandi szerzőkkel szippantott be végleg. Vérbeli rajongó vagyok, ezért is érdekes, hogy csak a napokban merült fel bennem a kérdés: miért nem játszanak a színházak több krimit? Az elmúlt néhány évadban a Móricz Zsigmond Színházban több Agatha Christie-darabot is műsorra tűztek, de azt a fajta borzongást, feszültséget és izgalmat, amit egy jó krimi ad, most éltem át először. A Várj, míg sötét lesz attól a másodperctől fogva tart, hogy kialszanak a lámpák: a gyomrunkban is dübörgő zene, a villódzó fények nem engedik a lassú ráhangolódást, már benne is vagyunk a közepében. A falióra hangosan kattog, beszűrődik a Bee Gees Stayin' Alive című száma és akkor még nem tudjuk, hogy kinek sikerül az, amire a dal címe utal: életben maradni. 

Egyszerű szobabelső, állítható faredőnyök, a falakon és a kihúzott zsinóron fekete-fehér fotók, a fények olyanok, mint a vaku villanása: az objektív előtt hatalmas játékbaba cikázik. A félhomályban három bűnöző: Mike (Rák Zoltán), Carlino (Urmai Gábor) és Roat (Tóth Zolka) találkozik. Elszántak és magabiztosak, hiszen az útjukban csak egy vékony, vak nő, Susie (Kuthy Patrícia) áll. Indul a szemfényvesztés... Susie a szomszéd lányban, a furcsa Gloriában (Varga Fekete Kinga) talál segítő kézre: mindketten szigorú szabályok szerint élik az életüket, s most napi rutinjaikba kapaszkodva próbálnak meg úrrá lenni a helyzeten. Amíg a nő a saját érzéseivel küzd, a bűnözők az idővel. Mert az egyre fogy. Akárcsak a türelem. A feszültség kézzel tapintható, a fények nélküli, idegtépő végjátékban pedig egyre kevésbé világos, ki kivel van. Vagy ki ellen. 

A Várj, míg sötét lesz kiváló alapanyag, amihez a rendező, Mészáros Tibor Nyíregyházán megtalálta a tökéletes színészeket. Kuthy Patrícia egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy nem lát: a mozdulatai, a gesztusai, az, ahogyan jár és kommunikál, magas szintre emelik a játékát. Fekete Varga Kinga is remekel: minden egyes, színpadon töltött perce új színekkel gazdagítja a történetet, amelyben Gyuris Tibor aggódó, gondoskodó férjként támogatja feleségét, a három gazfickó pedig három külön világ. Rák Zoltán Mike-ja érző szívű, jobb sorsra érdemes alak, Urmai Gábor bűnöző-énje célratörő és rideg, Tóth Zolka Roat-ként pedig maga az ördög, akinek már a hanghordozásától is összeugrik a gyomor, ökölbe szorul a kéz. Fontos „szereplője” az előadásnak az árnyék, a félhomály – itt a sötétség azokat segíti, akiknek az életében kevesebb a fény.       

A nyíregyházi előadás krimi a javából: az utolsó utáni pillanatig a székhez szegezi a közönséget. A nézőtéren ülők lélegzetvisszafojtva várják a következő fordulatot, s a lehetséges megoldásokon törik a fejüket: hogyan lehet kimászni ebből a slamasztikából? A Várj, míg sötét lesz igazi színházi csemege, amelyben két, fogyatékossággal élő nő veszi fel a harcot három férfival, akik testileg ugyan épek, de az érző lélek bugyrai között vakon botorkálnak.  

Az előadás megtekinthető a Móricz Zsigmond Színház Krúdy kamaraszínpadi bérletében, a kombinált színházbérletekben, illetve bérletszünetben, október 1-én 19.30-tól!


Száraz Ancsa írása, Kelet-Magyarország

Kapcsolódó hírek
A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.