A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház évadindító musicalje modern élmény, remek kikapcsolódás.
Charity Hope Valentine imádja a happy endet – egyelőre csak a moziban van erre esélye, a saját életében még várnia kell rá. De nem adja fel, töretlen optimizmusa pedig szerencsére ragadós: jókedve lesz tőle mindenkinek, aki csak látja. Beszél a neve: ugyan a nagylelkűsége sokszor bajba sodorja, de vele van a remény, ami végigvezeti azon az úton, amelyet a Móricz Zsigmond Színház közönsége bejárhat vele az Édes Charity című előadáson.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon tartott augusztusi bemutatón közel ezren követték nyomon a fiatal New York-i lány történetét, Neil Simon–Cy Coleman–Dorothy Fields zenés darabja pedig az évad első nagyszínpadi bemutatójaként még sok-sok ezer nézőre számíthat.
Látványos show
A Federico Fellini Cabiria éjszakái című filmje alapján, a korszakalkotó Broadway-musicalek hőskorában született darab meghódította a színházak, majd a mozik világát, az egyik változatban például a világhírű Shirley MacLaine játszotta a főszerepet.
A nyíregyházi Édes Charity egy látványos show, sok zenével, még több tánccal és nagyzenekarral – a kiváló muzsikusok (a zenei vezető Tamás Attila) rendhagyó módon nem a zenekari árokban elrejtve, hanem a színpad fölött kaptak helyet, ami azért remek megoldás, mert így nemcsak halljuk, de látjuk is őket. Legalábbis akkor, ha nem köti le a figyelmünket a rengeteg szín és mozdulat. És talán önmagában a látvány is elvinné az előadást, Horváth Illés rendezése nem elégszik meg ennyivel: kimagasló a színészi munka és a színészi összmunka. Nincs külön tánckar, ami extra feladatot ró a színészekre, de ez nem tűnik fel, mert kiderül: ebben is profik, olyannyira, hogy a lányoknak még a rúdtánc sem okoz gondot.
A szíve, mint egy repülőtér
Az, hogy a táncos jeleneteket látva eszünkbe jut a Chicago vagy a Kabaré, nem a véletlen műve, hiszen a táncok eredetijét a zenés műfaj egyik zsenije, az előbb említett darabokat világhírűvé emelő Bob Fosse koreografálta, Molnár G. Nóra pedig kiválóan adaptálta azt a nyíregyházi színészekre. Rengeteg munka van a tökéletessé csiszolt mozdulatok mögött, és a kidolgozottság, a precíz, pontos tervezés (rendezés) minden jelenet sajátja. Azt, hogy a főszereplőt, a kétes erkölcsű Charityt mindenki szereti, a lényéből fakad: csupa szív fiatal lány, aki semmi másra nem vágyik, csak az élet hétköznapi boldogságforrásaira: tisztességes munkára és egy szerető társra. Bármi történik is, képes felállni a padlóról, hogy ugyanolyan lelkesedéssel, lendülettel, s ugyanazzal a töretlen jókedvvel vágjon neki minden új napnak.
A többiek is tudják, hogy kell egy tisztább cél és egy rendes foglalkozás, de a szívük mélyén érzik, számukra a kupleráj a végállomás. Charity viszont bízik a sorsban, pedig az nem túl kegyes vele. Olyan a szíve, mint egy repülőtér: ki- s becsekkolnak a férfiak, akik átverik, kihasználják, és akik hagynák vízbe fulladni, mégsem hiszi, hogy ne lenne valaki, aki tényleg szereti. És amikor megtalálja, jön a kérdés: a szerelem képes felülkerekedni a múlton?
Felfelé vezet az út
A főszereplő, Staub Viktória bájos, kedves, tele van energiával, jól táncol és jól énekel – annyira élvezi, amit csinál, hogy csak szeretni lehet, ahogy Rák Zoltán is remekel Oscar szerepében. De a sikerhez szinte mindenki hozzátesz valamit.
Carmen (Horváth Margit) és Nickie (Kosik Anita) közös dalai élményszámba mennek, az Érezz rá az élet ritmusára testvériség gospeles-táncos, extázist kiváltó istentisztelete telitalálat, ahogy a filmsztár Vittorio Vidal személyi titkárát játszó Sikó Koppány, a Fan Dango klubot vezető Gulyás Attila és a több szerepben feltűnő Jenővári Miklós is brillírozik. A „ha én ezt a kupiban elmesélem”-szerű mondatoktól a „szereted? Akkor mire ez a nagy őszinteség?” típusú mondatokon túl is rengeteg a geg, a jó poén, és amikor Carmen arról beszél, hogy szívesen dolgozna egy recepción 9-től 5-ig, egy emberként mosolyodnak el a nézők, hiszen tudják, Horváth Margit a múlt évadban főszerepet játszott az azonos című előadásban.
A nyíregyházi Édes Charity modern élmény, remek kikapcsolódás. A helyszíneket a ledfalra kivetített képek mutatják, és ha kell, még a lépcsők is világítanak – mutatják az utat, ami Charityt felfelé kell, hogy vezesse.
Fotó: Juhász Éva
Forrás: szon.hu, Száraz Anita
