OZ, a nagy varázsló

OZ, A NAGY VARÁZSLÓ

(Zenés mesejáték)
Lyman Frank Baum meséje alapján írta: Kardos Tünde

Látványtervező: Paráda Zsolt
Dramaturg: Kardos Tünde
Zene: Monori András
A rendező munkatársa: Apjoc Rodica
Fényfestők: Besnyő Dániel, Kálmán Mátyás, Pálla Máté
Koreográfusok: Vámosi Judit, Vámosi Máté

Rendező: Halasi Dániel

________________________________________

Felfrissítettük a klasszikus mesét, melyben a madárijesztő eszet, a bádogember szívet, az oroszlán bátorságot, Dorka pedig jóbarátokat szerez. Történetünk egy távoli, varázslatos birodalomban játszódik, ahol az uralkodó a nagy és hatalmas OZ… Hogy miért így, rövid o-val, kiderül a MŰvész Stúdió színpadán.

Kritikák

Titkok a MŰvész Stúdióban

Lehet-e újat mondani Ózról, a nagy varázslóról? Dorkáról, a bádogemberről, a madárijesztőről és az oroszlánról? Az óvodás bérlet kis tulajdonosainak mindenképpen. De nemcsak nekik: kísérőiknek is…

Merthogy a Móricz Zsigmond Színház új bemutatója ugyan gyerekek számára készült, nyelvi humora, idézetei, s nem utolsó sorban a remek rendezés, a lelkes színészi alakítások, s a kreatívan alakítható díszletek következtében a felnőttek számára is kedves élmény lesz. Lyman Frank Baum 1900-ban kiadott, s azóta megszámlálhatatlan film- és színpadi feldolgozást megért meseregénye most nálunk Kardos Tünde átdolgozásában elevenedik meg. A főhős kisleányt, Dorkát Nyíregyházáról repíti el a forgószél, útján barátai lesznek Szabolcs, az eszet kereső madárijesztő, Szatmár, a szívet áhítozó bádogember, és Berreg, a gyáva oroszlán…

Halasi Dániel ötletes rendezése mozgalmas előadást eredményezett. Paráda Zsolt Vasarely némely munkájára emlékeztető, mobil elemeket tartalmazó díszletterve, kiegészítve a fényfestők (Besnyő Dániel, Kálmán Mátyás, Pálla Máté) látványteremtésével hatásosan segíti a történéseknek a csodák birodalmába emelését.

Közelebb a nézőkhöz

No és a színészek? Éry-Kovács Zsanna a bájos Dorka, Illyés Ákos az észhiányos madárijesztő, Nagyidai Gergő a hosszúkezű, szív nélküli bádogember, Tóth Zoltán László pedig a félszeg oroszlán szerepében kiváló. (Ez utóbbi „franciás” kiejtésű vadállat igazán telitalálat!…) A banyát hatásosan jeleníti meg Kuthy Patrícia, míg OZ-t Gulácsi Tamás láttatja. Az egyórás produkció további érdekessége az, hogy az összes többi mesefigurát (a Mumpicokat, a Nyugorokat, a Szárnyasmajmokat,) s egyebeket három fiatal, Bánhidi Krisztián, Matejkó Marianna és Varga Csilla kelti életre. A Monori András zenéjével (koreográfia: Vámosi Judit, Vámosi Máté) gazdagított előadás úgy idézi fel a klasszikus mesét, hogy igyekszik azt minél közelebb hozni a mai kis (és nagy) nézőkhöz. A Baum-féle játékosságot kiegészíti, olykor „megcsavarja”, humorosan továbbírja. És hogy a hatalmas varázsló miért OZ, és miért nem Óz? Nos, legyen ez az egyik titok, amelynek megfejtéséhez érdemes elmenni a gyönyörűen felújított MŰvész Stúdióba…

Karádi Zsolt (szon.hu)

________________________________________

Szabolcs, Szatmár, Berreg – OZ, a nagy varázsló

A legjobb, legnépszerűbb meséknek is megvan a maguk sorsa. Általában az, hogy megzenésítik és színpadra viszik őket. Akadnak köztük olyanok, amelyek kicsit ellenállnak ilyenkor. Hogy csak egyet említsek: A kis herceg költői világát például elég nehéz a színen megteremteni. Más mesék viszont különösen alkalmasnak mutatkoznak a színházi megelevenítésre, vagy a helyzeteik vagy a karaktereik miatt. Lyman Frank Baum Óz-története alighanem azért oly vonzó a színháziaknak, mert a figurák érdekes és hálás feladatot kínálnak rendező, tervező és színész számára egyaránt. Lássuk csak, kikről van szó. Forgószéllel érkezett kislány – ez a legkevesebb. Kutya – biztos siker. Gonosz Nyugati Boszorkány – nőnemű intrikus (intrika). Madárijesztő – nyiklő-nyakló szalmabáb. Bádogember – szögletes mozgású fémfigura. Oroszlán, aki folyton berezel. És a nagy varázsló, aki leleplezve egy picike bácsi. Csupa remek lehetőség.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Óz-előadása tovább ment a szokásosnál: némiképp a saját képére formálta a jól ismert történetet. Kardos Tünde otthonos átiratában nem a kansasi Dorka köszön be az előadás elején, hanem a nyíregyházi. Sőt, nem is vele kezdődik a történet, hanem a Gonosz Boszorkány diktatórikus országában élő, elnyomott mumpicok keserű panasza szólal meg nyitányként. A mumpicok kék színű plüss bumszlik – ugyanilyen színes micsodák játsszák majd a nyugorokat és Smaragdváros lakóit is. (Illetve nem is ők játsszák, hanem a velük bábozó, fehér háttér elé fehérbe öltözött szereplők: Matejkó Marianna, Varga Csilla, Bánhidi Krisztián.) A bumszlik mosolygósak, kékek, sárgák, zöldek. A nagyon koros nyíregyházi gyerekeket kicsit emlékeztethetik a Móricz Zsigmond Színház 1994-es nagysikerű Mumus-előadásának figuráira.

Tehát a szereplőket Nyíregyházáról repítette a tornádó a mese különleges országaiba: elsőként Éry-Kovács Zsanna vonzó hangú Dorkáját. (Totó kutyát alighanem másik irányba fújta a szél.) Másodjára Illyés Ákos kedvesen laza szalmabábját (Szabolcs néven). Ő onnan jött, ahol a madár se jár, allergiás a parlagfűre, és abban sem egészen biztos, hogy észt, eszet, észtet vagy Esztit szeretne magának. Nagyidai Gergő szép szál Bádogembere (Szatmár) a bezárt nyíregyházi vasgyárban maradt félbe, de legalább elkészült már egy harmonikaszerűen nyúló kályhacsőkarja, amellyel színészi poénokat lehet kitermelni. A legszellemesebb figura-transzformáción Tóth Zoltán László gyáva oroszlánja (Berreg) esett át. Természetesen sosem látott szavannát, hiszen a sóstói Vadasparkban jött világra, és talán Bob Marley-rajongó állatgondozója volt, mert tőről metszett rasztának látszik, már-már reagge-t énekel és épp csak nem füvezik. (Pedig fél.)

És akkor még nem is említettük Ózt, aki annyira elüt az eredeti címszereplőtől, hogy még a neve is más: OZ – ami valójában Oszkár (vagy talán inkább Oscar) Zöld monogramját jelenti. Gulácsi Tamás hollywoodi másodosztály eleganciájú színészfigurája a happy end jegyében végül Nyíregyházára indul a többi hőssel együtt, hogy a Móricz Zsigmond Színháznál szerződéshez jusson. (Gulácsit az OZ-ban és a Tűzoltó leszel s katona című produkcióban látva nem is csodálkozunk azon, hogy létrejött a kontraktus a színész és a színház között.) OZ-unknak készséges kolléganője a Gonosz Boszorkányt játszó Gloria. Szerepében Kuthy Patrícia stúdiószínházra méretezett nagy díva, aki a manökenek sikkjével lejt fel s alá a játéktéren. A játéktér egyébként mindenféle értelemben az, mivel az előadás látványát tervező Paráda Zsolt fehér színű építőjáték nagyobbacska elemeiből rakatja össze a díszletet. Egyrészt variábilis a tér, másrészt megfelelő vetítési felület. Vetítések, fényfestések színezik a mesét: például a sárga köves út kockái képekként sietnek a vándorlók lábai elé-alá. Amennyire helyet ad a lépcsős, oszlopos elrendezés, hőseink még táncolnak is – a produkciót Monori András zenéjével dalok fűszerezik. Ezeket a szereplők mikroportba énekelik, ami meglehetősen indokolatlannak látszik a Művész Stúdió méretét, intimnek mondható térviszonyait tekintve. Nemcsak feleslegesnek hat, de kölcsönöz is valami musicaljátszásos stichet az előadásnak, ami kissé idegen ettől az egyszerű, természetes, gyermeki mesétől.

A rendező Halasi Dániel és a szereplők láthatóan kedvvel töltötték ki az előadás pontosan és szabatosan meghatározott kereteit. A színészek többé-kevésbé kreatívan használják ki lehetőségeket. Élvezik a játékot. Márpedig ez kell ahhoz, hogy a közönség is élvezze.

Stuber Andrea (Spiritusz Portál)

Bemutató:
2013. szeptember 28. (szombat) 17 óra
MŰvész Stúdió

Az előadás hossza: kb. 1 óra 10 perc.