Sütő András: A SZUZAI MENYEGZŐ

Színmű

Színes és festői lehet az a fantázia-kép, amely az emberek gondolataiban megjelenik a cím hallatán. De valójában mit is takart az a nagyon is tudatos, politikailag eltervezett és megalapozott döntés, amely Nagy Sándor, Perzsia elleni hadjárata során képviselt asszimilációs politikájának érdekében állt?
Kr.e. 324-ben Alexandros, indiai hadjáratáról visszatérőben Susába érkezett, itt várta be hadseregének másik felét. A viszontlátás örömére hatalmas, több napig tartó ünnepségeket tervezett, a műsorban színdarabokkal, versenyszámokkal, bankettekkel és egyéb szórakozásokkal fűszerezve.  Az öt napig tartó tömeges esküvőn tízezer közrendű katona kelt egybe ugyanennyi perzsa nővel. „A lakomára állítólag kilencezren voltak hivatalosak, és mindegyikük arany ivópoharat kapott az áldozathoz.
A ceremónia immár perzsa szokás szerint zajlott, ezzel is hangsúlyozta Alexandros legnagyobb jóindulatát a perzsa nemesség előtt. Arrianosz szemléletesen írja le az esküvő menetét; sorban székeket helyeztek el a vőlegények számára, majd a köszöntők után bejöttek a menyasszonyok, és mindegyik a számára kiválasztott vőlegény mellé ült. Megfogták egymás kezét, majd megcsókolták egymást. A király kezdte el a ceremóniát, ugyanis az egész ünnepséget egyszerre és ugyanolyan módon tartották. Ezután mindegyik vőlegény kézen fogta menyasszonyát és elvonultak a nászszobába.
Sütő Andrást sokat foglalkoztatta Nagy Sándor perzsa hadjárata és a görög kultúra erőszakos terjesztésének következményei. Legelőször diákkorában olvasott a történetről majd 1973-ban megírta Perzsák c. esszéjét és 1980-ban, A szuzai menyegző c. színpadi művét.
A fordulatos dráma választ ad a fent feltett kérdésre: vajon milyen szándék húzódik meg a hatalom részéről, amikor a legyőzötteket a győzők tömeges nászra kényszerítik?!

Rendező: Bagó Bertalan