ANTIGONÉ

Szophoklész műve a világ drámairodalmának egyik gyöngyszeme. Sokrétűségének és összetettségének köszönhetően egyike a legtöbbet értelmezett görög tragédiáknak. Gyönyörű és egyben felkavaró történet, amelyben az önfeláldozást is elbíró testvéri szeretet és hűség birokra kel az elvakult bosszúvággyal. Kreón, Théba új királya kegyetlen parancsot ad: nem engedi sem eltemettetni, sem gyászolni a saját városa ellen támadó Polüneikészt, aki a trónért folytatott harcban esett el. Antigoné, Polüneikész testvére, az emberség és lelkiismeret megtestesítője, aki követi az istenek íratlan törvényeit, mely szerint a halottakat el kell temetni. Ellenszegül a zsarnok parancsának, és mivel, húga, az engedelmes Iszméné nem mer vele tartani, egyedül hantolja el jelképesen fivére tetemét. Kreón megrészegülve hatalmától, könyörtelen ítéletet hoz. Mindenki esedezése hiábavalónak bizonyul, képtelen megbocsátani a lány engedetlenségét. Csak akkor látja be konok kicsinyességét, amikor már késő…
Az Antigoné egyetemes morális értékeket állít a középpontba. Veretes nyelvezete (ford. Trencsényi-Waldapfel Imre) és a sorokból áradó antik világ hangulata külön szellemi élvezetet nyújt.