SZÍNHÁZI ÍNYENCSÉGEK


Egy marék csipkebogyó (Jonatán és a többiek)

Az esti próbáig tartó időben kiszaladok a városba. Futó Rózsával (biciklimmel) egészen a Babó antikváriumig suhanok a még mindig makacsul szitáló esőben, hogy vegyek egy példányt A Vörös Postakocsi Móricz-számából. A benne szereplő Korpacibere című írásomat (egy maréknyi saját termésű csipkebogyó kíséretében) Silló Sándornak ajánlom.
Bővebben...

A konfitált pulyka (Jonatán és a többiek)

Délidőben érkezem, sárpettyezte (de azért élveteg rubintvörösben csillogó) kerékpáromat a százéves tölgyfa alatti kerékpárkorláthoz lakatolom. Futó Rózsa (a biciklim) itt ázik majd a permetező esőben, míg én Thália szentélyében az életet habzsolom.

A habzsolást a köménymagos levessel kezdem. Mint azt néhány perc múlva meg fogom tudni Kati nénitől, könnyű lisztes rántással készült. Selymesen lágy, toroksimogató gyógyleves zúzott helyett őrölt köménnyel. Egyéni ízének titka a belefőzött káposztatorzsa, ékessége a hozzá adott (tepsiben pirított) kenyérkocka.

Iszom egy pohár szódát, kérek egy kávét. A pultnál roppant figyelmesek: másodjára már kéretlenül is cukor nélkül kapom, megjegyezték, hogy úgy szeretem.

Bemutatkozom Silló Sándornak, a Jonatán és a többiek rendezőjének.
Bővebben...

Prológus

Minden a köménymagos levessel kezdődött.

Április huszonkilencedikén zápor mosta le Moszkvát (Bulgakovnál). Az én színházi regényem április helyett februárban, zápor helyett makacs homoki esőben, Moszkva helyett Nyíregyházán indul.
Bővebben...

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi