SZÍNHÁZI ÍNYENCSÉGEK


Egy marék csipkebogyó (Jonatán és a többiek)

Az esti próbáig tartó időben kiszaladok a városba. Futó Rózsával (biciklimmel) egészen a Babó antikváriumig suhanok a még mindig makacsul szitáló esőben, hogy vegyek egy példányt A Vörös Postakocsi Móricz-számából. A benne szereplő Korpacibere című írásomat (egy maréknyi saját termésű csipkebogyó kíséretében) Silló Sándornak ajánlom.
Bővebben...

A konfitált pulyka (Jonatán és a többiek)

Délidőben érkezem, sárpettyezte (de azért élveteg rubintvörösben csillogó) kerékpáromat a százéves tölgyfa alatti kerékpárkorláthoz lakatolom. Futó Rózsa (a biciklim) itt ázik majd a permetező esőben, míg én Thália szentélyében az életet habzsolom.

A habzsolást a köménymagos levessel kezdem. Mint azt néhány perc múlva meg fogom tudni Kati nénitől, könnyű lisztes rántással készült. Selymesen lágy, toroksimogató gyógyleves zúzott helyett őrölt köménnyel. Egyéni ízének titka a belefőzött káposztatorzsa, ékessége a hozzá adott (tepsiben pirított) kenyérkocka.

Iszom egy pohár szódát, kérek egy kávét. A pultnál roppant figyelmesek: másodjára már kéretlenül is cukor nélkül kapom, megjegyezték, hogy úgy szeretem.

Bemutatkozom Silló Sándornak, a Jonatán és a többiek rendezőjének.
Bővebben...

Prológus

Minden a köménymagos levessel kezdődött.

Április huszonkilencedikén zápor mosta le Moszkvát (Bulgakovnál). Az én színházi regényem április helyett februárban, zápor helyett makacs homoki esőben, Moszkva helyett Nyíregyházán indul.
Bővebben...

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi