SZÍNHÁZI ÍNYENCSÉGEK


Kelkáposztafőzelék fasírttal (Coriolanus)

Próbaszünet. Tizenöt perc. Arra elég, hogy egyek egy kelkáposztafőzeléket, fasírttal. Sietek, mint mások is körülöttem a kockás terítővel letakart ebédlőasztaloknál. A kel jól ismert alapíze jut csak el a tudatomig. Eszembe jut, hogy sohasem tűnődtem azon, mennyire ritka az irodalomban – pláne a gasztronómiában – a gyors jóllakás örömének említése. Móricz Tragédiájában, vagy annak variánsában az Egyszer jóllakni-ban is inkább irónia célpontja, reménytelen vágyakozás tárgya, majd a beteljesülés küszöbén már tragikus lehetetlenség. Szerencsémet becsülöm: az igazi éhezést csak nagyritkán, böjtben, de akkor is inkább kíváncsiságból és tudatos kísérletként éltem meg. Ezzel szemben a jóllakás letisztult élménye, elemi biológiai öröme is legalább ilyen ritka. Most, hogy idő sincs másra, átélem. És csak ezt élem át. Egy kanál főzelék a számban. Még egy és még egy. Sok. Lágy. Olvadó. Sós és testmeleg. Mint az ősóceán, melyből az élet kikelt. Boldogan nyelem. Édes melegség a nyelőcsőben, a hő átjárja mellkasom, lassan telítődik a gyomrom, az étel belülről ölel. Megszűnik a világ, védtelen nyugalom tölt el.
Bővebben...

Drámai jambusok (Coriolanus)

Bozóky terem. Második emelet, a végeken, feljebb már nincsen. Katonás léptek alatt remeg a padló. Rómaiak menetelnek a feketére mázolt deszkán. Mennek a volscusok ellen, pólóban, farmerban, bakancsban, utcai cipőben. Jobbára helybenjárás, kicsi a tér. A Theatrum Mundi színpada tágasabb, de hát nem ugyanúgy helybenjárás az a sok menetelés is Krisztus előtt 753-tól Krisztus után 476-ig? Romulustól Augustulusig! Hová jutottak? Alig messzebbre, mint a fiatal római köztársaság bajnoka, Coriolanus.
Bővebben...

Premier után (Jonatán és a többiek)

A színpadról indulunk a büfébe, ahol már vár bennünket Silló Sándor konfitált pulykája, szilvacsatnija, szegfűszeges rizse, üvegtálban kínált bóléja. Bemutatkozom Tomku Kingának, a darab szerzőjének. Megbeszélünk egy későbbi találkozót, s akkor majd megtudom, hogy Kazár Pál dalai léteztek előbb, s a közös ötletelések során ezekhez íródtak szövegek, s kerekedett a gyümölcskaraterek köré tér, idő, cselekmény, hogy aztán igazi színházzá váljék a meseszálakból szőtt játék. A dalok, a mesefigurák teremtették tehát a szerzőt, és nem fordítva.
Bővebben...

Premier (Jonatán és a többiek)

A színházi büfé déli oldalról kapja a fényt, egy ajtócska a kinti térségre nyílik. Oda jár ki levegőzni, akinek két próba, vagy két előadás között dús oxigénre támad gusztusa. Egy órával vagyunk az előadás előtt, lassan érkeznek a (jelmezes) színészek. Egész gyümölcsliget levegőzik már odakint, kimegyek én is, hogy megragadjam az alkalmat az ismerkedésre. A levegőzés közben felröppenő sztorikhoz magam is kapcsolódom. Múltamnak azt a darabkáját idézem fel, amikor étteremkritikusként majdnem lelepleződtem. (A feltűnő figyelmesség miatt gyanakodtam.) Érkezésemkor ugyanis üdvözlő falatot küldött a séf, kecses kínáló kanálban. – Véletlen alliteráció. – A kínáló kanál formáját Málnácska (Nyomtató Enikő) cipőjén illusztrálom. Mintha a körömcipő orránál lenne a falat, a kanálnyél a vékonyka talp, s a magas sarok íve a visszahajtott és megtámasztásra szolgáló nyelet formázná.

Az idő suhan. Tűnődve ízlelem a kávé keserűjét, fel sem tűnik, hogy már csak én vagyok a büfében. A hangosbeszélőn az ügyelő hangja ébreszt, várnak a nézőtéren. Meghatódom. Befogadtak.

Kevés gyermekdarabot láttam eddig. Meglepődöm, hogy a gyerekek mennyire együtt élnek a történettel, mennyire figyelnek minden apróságra.
Bővebben...

Szilvacsatni (Jonatán és a többiek)

A nyilvános főpróbát elmulasztottam. Utolsó perceit a büfé monitorán – a sűrű és tápláló tojásleves mellől – követem. Lemegy a függöny, elül a taps, a büfé perceken belül megtelik színes gyümölcsökkel. Cseresznye, aki koromfekete sörtés bajuszával – piros sisak nélkül – igazi Freddy Mercury-reinkarnáció, az egyik álmélkodó gyermeket idézi: „Megéledtél?” Jonatán a tréfa kedvéért velünk is megosztja magánszámának legsikeresebb sorát: „Vitaminbomba! Bum! Bum!” A büfé megtelt, de csak jönnek, jönnek a gyümölcsök. Bennfentes színházi vicc sorai kúsznak a levegőben: „A színész meghal. Megkérdezi Szent Pétert: - Van e színház a mennyországban? Szent Péter: - Van egy jó hírem meg egy rossz. A jó: van színház. A rossz: holnap reggel 10-től olvasópróba.”

Hatodik érzékemre hallgatva elindulok a színpad felé. A lépcsőn csivitelő gyermekcsapattal találkozom, Málnácskától búcsúznak éppen, fényképet, autogramot kérnek tőle, alig akarják elengedni. A gyerekeket Pregitzer Fruzsina vezeti, a hullámzó, izgatott sereget a kijáratig kísérem, ott végül bemutatkozhatom kalauzuknak.
Bővebben...

Sic itur ad astra (Jonatán és a többiek)

Este az utolsó közönség nélküli próba. Ámulva nézem, ahogy az üres nézőtérnek, a láthatatlan gyermekseregnek játszanak. Mitha máris több száz izgatott szempár követné a gyümölcsrevü eseményeit. Megállás nélkül megy végig a darab, minden a helyére került. Ismerős zenei stílusok, dalos-táncos magánszámok, s a nagy drámai konfliktus gyümölcsök és kukacok között. A végén még néhány rendezői finomítás („Ne előre dobáljátok a konfettit, hanem fölfelé, hogy csillogjon a reflektorfényben!” „Tibinek üzenem, hogy most nagyon jól füstölt! A színpadi füst almakompót-illatú!” „Kukac! Pillangó! Mi van a puszival?”).

Rég látott ismerőssel találkozom, Apjok Rodica súgóval. Együtt jártunk argentin tangó tanfolyamra, most megkérem, ismertessen össze Palicz Alma Eszterrel és Vámosi Gergellyel, avagy Cseresznyével és Cseresznyénével.
Bővebben...

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi