SZÍNHÁZI ÍNYENCSÉGEK


Kelkáposztafőzelék fasírttal (Coriolanus)

Próbaszünet. Tizenöt perc. Arra elég, hogy egyek egy kelkáposztafőzeléket, fasírttal. Sietek, mint mások is körülöttem a kockás terítővel letakart ebédlőasztaloknál. A kel jól ismert alapíze jut csak el a tudatomig. Eszembe jut, hogy sohasem tűnődtem azon, mennyire ritka az irodalomban – pláne a gasztronómiában – a gyors jóllakás örömének említése. Móricz Tragédiájában, vagy annak variánsában az Egyszer jóllakni-ban is inkább irónia célpontja, reménytelen vágyakozás tárgya, majd a beteljesülés küszöbén már tragikus lehetetlenség. Szerencsémet becsülöm: az igazi éhezést csak nagyritkán, böjtben, de akkor is inkább kíváncsiságból és tudatos kísérletként éltem meg. Ezzel szemben a jóllakás letisztult élménye, elemi biológiai öröme is legalább ilyen ritka. Most, hogy idő sincs másra, átélem. És csak ezt élem át. Egy kanál főzelék a számban. Még egy és még egy. Sok. Lágy. Olvadó. Sós és testmeleg. Mint az ősóceán, melyből az élet kikelt. Boldogan nyelem. Édes melegség a nyelőcsőben, a hő átjárja mellkasom, lassan telítődik a gyomrom, az étel belülről ölel. Megszűnik a világ, védtelen nyugalom tölt el.
Bővebben...

Drámai jambusok (Coriolanus)

Bozóky terem. Második emelet, a végeken, feljebb már nincsen. Katonás léptek alatt remeg a padló. Rómaiak menetelnek a feketére mázolt deszkán. Mennek a volscusok ellen, pólóban, farmerban, bakancsban, utcai cipőben. Jobbára helybenjárás, kicsi a tér. A Theatrum Mundi színpada tágasabb, de hát nem ugyanúgy helybenjárás az a sok menetelés is Krisztus előtt 753-tól Krisztus után 476-ig? Romulustól Augustulusig! Hová jutottak? Alig messzebbre, mint a fiatal római köztársaság bajnoka, Coriolanus.
Bővebben...

Premier után (Jonatán és a többiek)

A színpadról indulunk a büfébe, ahol már vár bennünket Silló Sándor konfitált pulykája, szilvacsatnija, szegfűszeges rizse, üvegtálban kínált bóléja. Bemutatkozom Tomku Kingának, a darab szerzőjének. Megbeszélünk egy későbbi találkozót, s akkor majd megtudom, hogy Kazár Pál dalai léteztek előbb, s a közös ötletelések során ezekhez íródtak szövegek, s kerekedett a gyümölcskaraterek köré tér, idő, cselekmény, hogy aztán igazi színházzá váljék a meseszálakból szőtt játék. A dalok, a mesefigurák teremtették tehát a szerzőt, és nem fordítva.
Bővebben...

Premier (Jonatán és a többiek)

A színházi büfé déli oldalról kapja a fényt, egy ajtócska a kinti térségre nyílik. Oda jár ki levegőzni, akinek két próba, vagy két előadás között dús oxigénre támad gusztusa. Egy órával vagyunk az előadás előtt, lassan érkeznek a (jelmezes) színészek. Egész gyümölcsliget levegőzik már odakint, kimegyek én is, hogy megragadjam az alkalmat az ismerkedésre. A levegőzés közben felröppenő sztorikhoz magam is kapcsolódom. Múltamnak azt a darabkáját idézem fel, amikor étteremkritikusként majdnem lelepleződtem. (A feltűnő figyelmesség miatt gyanakodtam.) Érkezésemkor ugyanis üdvözlő falatot küldött a séf, kecses kínáló kanálban. – Véletlen alliteráció. – A kínáló kanál formáját Málnácska (Nyomtató Enikő) cipőjén illusztrálom. Mintha a körömcipő orránál lenne a falat, a kanálnyél a vékonyka talp, s a magas sarok íve a visszahajtott és megtámasztásra szolgáló nyelet formázná.

Az idő suhan. Tűnődve ízlelem a kávé keserűjét, fel sem tűnik, hogy már csak én vagyok a büfében. A hangosbeszélőn az ügyelő hangja ébreszt, várnak a nézőtéren. Meghatódom. Befogadtak.

Kevés gyermekdarabot láttam eddig. Meglepődöm, hogy a gyerekek mennyire együtt élnek a történettel, mennyire figyelnek minden apróságra.
Bővebben...

Szilvacsatni (Jonatán és a többiek)

A nyilvános főpróbát elmulasztottam. Utolsó perceit a büfé monitorán – a sűrű és tápláló tojásleves mellől – követem. Lemegy a függöny, elül a taps, a büfé perceken belül megtelik színes gyümölcsökkel. Cseresznye, aki koromfekete sörtés bajuszával – piros sisak nélkül – igazi Freddy Mercury-reinkarnáció, az egyik álmélkodó gyermeket idézi: „Megéledtél?” Jonatán a tréfa kedvéért velünk is megosztja magánszámának legsikeresebb sorát: „Vitaminbomba! Bum! Bum!” A büfé megtelt, de csak jönnek, jönnek a gyümölcsök. Bennfentes színházi vicc sorai kúsznak a levegőben: „A színész meghal. Megkérdezi Szent Pétert: - Van e színház a mennyországban? Szent Péter: - Van egy jó hírem meg egy rossz. A jó: van színház. A rossz: holnap reggel 10-től olvasópróba.”

Hatodik érzékemre hallgatva elindulok a színpad felé. A lépcsőn csivitelő gyermekcsapattal találkozom, Málnácskától búcsúznak éppen, fényképet, autogramot kérnek tőle, alig akarják elengedni. A gyerekeket Pregitzer Fruzsina vezeti, a hullámzó, izgatott sereget a kijáratig kísérem, ott végül bemutatkozhatom kalauzuknak.
Bővebben...

Sic itur ad astra (Jonatán és a többiek)

Este az utolsó közönség nélküli próba. Ámulva nézem, ahogy az üres nézőtérnek, a láthatatlan gyermekseregnek játszanak. Mitha máris több száz izgatott szempár követné a gyümölcsrevü eseményeit. Megállás nélkül megy végig a darab, minden a helyére került. Ismerős zenei stílusok, dalos-táncos magánszámok, s a nagy drámai konfliktus gyümölcsök és kukacok között. A végén még néhány rendezői finomítás („Ne előre dobáljátok a konfettit, hanem fölfelé, hogy csillogjon a reflektorfényben!” „Tibinek üzenem, hogy most nagyon jól füstölt! A színpadi füst almakompót-illatú!” „Kukac! Pillangó! Mi van a puszival?”).

Rég látott ismerőssel találkozom, Apjok Rodica súgóval. Együtt jártunk argentin tangó tanfolyamra, most megkérem, ismertessen össze Palicz Alma Eszterrel és Vámosi Gergellyel, avagy Cseresznyével és Cseresznyénével.
Bővebben...

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi