SZÍNHÁZI ÍNYENCSÉGEK


Égő áldozat (Tetkó)

A beavatás – amióta létezik ilyesmi az emberi társadalmakban – mindig fájdalmas próbatétel. Olykor kegyetlen, olykor embertelen, olykor gyilkos. Elvileg természetes és szükséges – gyakran ritualizált – folyamat. Átlépés egyik világból a másikba, a kiszakadás és a megérkezés érzéseivel, öröm és fájdalom roppant kényes egyensúlyával.
Bővebben...

Bőrömre zápor-szikrák hullnak (Tetkó)

„Hacsak már látlak, elalélok, / Torkomon a szavak elfulnak, / Bőrömre zápor-szikrák hullnak, / Szememben sötét, vad árnyékok / S lárma fülemben.” (Szaffó szerelmes éneke) Amikor tizenöt évesen először olvastam ezeket a sorokat, nem tudtam, nem is éreztem, hogy nő írta nőhöz.
Bővebben...

Nyaklánc a kútban (Tetkó)

Bővebben...

A kukoricásban (Tetkó)

Hetyke Pista kukoricása. A felét ellopta Milosevics Zoli. Rudi kapitány (Puskás Tivadar, Gyuris Tibor) ezt tudja. Talán a gazdák is tudják. Mégis a cigányokat vádolják, a Luna-park működtetőit.
Bővebben...

Rózsa és pecsét (Tetkó)

Nézem Öcsi bácsit (egyik nap Puskás Tivadart, másik nap Gyuris Tibort), amint felrajzolja a rózsát a csitri lány, Móni fenekére.
Bővebben...

Ötös dolgozat (Tetkó)

Olyan nincs.
Bővebben...

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi