A hipnózis költészete (Tűzpróba, avagy a Heilbronni Katica)

Ismeretes, hogy Kleist élénken érdeklődött az álom természete iránt, előadásokra járt, kísérletek résztvevője volt, lázasan kutatta a tudat titkait. Papíron a Heilbronni Katica álom-jelenete is úgy kezdődik, hogy Sugár grófja „kísérletet” kezdeményez, s megszólítja a bodzabokor alatt alvó Katicát.
Az előadás finomít és egyszerűsít a gróf tudományoskodó közelítésmódján, a színpadon elmarad a kleisti okoskodás, Friderik kíváncsi kérdéseivel egyszerűen átsétál az álmodó Katica elképzelt világába. Itt már végképp nincs szükség kellékekre és díszletekre. Elég a függő deszkapalló, amely Friderikkel és az álomból teremtő hipnózisba juttatott Katicával együtt ég és föld közé emelkedik, s ott lebegnek végül az egymásnak rendelt szerelmesek az arcukra szóródó fényben.

Heilbronni Katica (Jenei Judit) arca (és lelke) kisimul a közösen alakított mesés álomban (amely egyébként közhelyes hipnoterápiás helyszín: zöldpázsitos virágos mező). Elragadtatás és kiragadtatás ez a csörömpölő lovagfegyverek, a büszke polgárok, öntudatos parasztok zajos és folyton kavargó világából. Katica törékeny nőiessége, tiszta bája, szerelmes odaadása itt, ebben a biztonságos, határolt mesei térben bontakozhat ki a maga teljes valójában. Az ájulás, az extázis eddig is kimenekítette őt a számára idegen (esendő és bűnös) emberi világból. Ami viszont most történik, az azt is megmutatja, hogy Heilbronni Katica (Jenei Judit ábrázolásában) csak elszánt hitét illetően tekinthető deviáns különcnek, valójában – az értetlen, és kisszerű vágyak bűvkörében botorkáló mindenkori átlagfigurákkal szemben – ő az egyetlen normális ember: békében van önmagával, ölelésre érett tiszta nő. Feltétel nélkül szeret. Nem hajlandó, képes, alkalmas, elszánt a szerelemre, hanem ő maga a tiszta szerelem. Csak azért nem állítanám az istenek csarnokában azonnal Aphrodité helyére, mert egyrészt Jenei-Katica joggal tartózkodik minden erotikától addig, amíg ennek nincsen földi és érzelmi realitása, másrészt Jenei-Katica (nyilván szándékkal) maszatos arcú, vadóc ruházatú falusi csitri, akinek teste még nem ért föl a lélek vulkánosan izzó magaslataihoz. Lehet, hogy Jenei-Katica zilált-zaklatott elszánása irreális, mégis, nincs más lehetőség, mint hogy belássuk: az ő útja az egyetlen járható út az emberi teljességhez. Ő az (s alig vannak többen) aki tud és akar ragaszkodni a neki rendelt boldogság realitásához.


VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi