Érzések fiolái (Tűzpróba, avagy a Heilbronni Katica)

Vihar Friderik, Sugár grófja beszélő nevet visel Kleist akaratából. Beszél ez a név már létrejöttének pillanatában, s csak akkor fog elhallgatni, mikor viselőjének küzdelmével együtt a darab is véget ér. Elül a vihar, nem szikráznak többé a villámok, s akkor majd béke és csend honol a gróf lelkében.

Horváth László Attila Sugár grófjaként egyszerre költőien romantikus, mesebeli módon lovagias, kiskamaszra jellemzően játékos, férfiasan érett, kritikusan ironikus. Emberi tehát, s ennek megjelenítéséhez feltétlenül szükségeltetik az előadói bátorság, hiszen ezt a sokszínűséget a lovagmese szövegvilága visszafogottabban, gyakran csak jelzésszerűen érzékelteti.

Vihar Friderik talán az egyetlen szereplő, akinek cselekedetei nem mindig a mese előre megírt törvényei szerint programozottak. Van saját (változó) akarata, van saját (változó) célja, van saját (változó) vágya, személyisége folytonos (viharos) mozgásban, változásban leledzik. A Horváth László Attila által életre hívott Vihar Friderik evilági lény, akinek meg kell küzdenie azért, hogy önmaga lehessen, akinek föl kell ismernie saját végzetét, s akinek föl kell szabadulnia ahhoz, hogy észrevegye és elfogadja azt, ami kezdettől fogva az övé: Katicát és annak személyében a közös boldogságot.

A gróf igazi útja önmagához a második felvonás elején, a vésztörvényszék előtti kényszerű csatározás után kezdődik. Lírai monológja alapján azt vélhetnénk, mindent tud, mindennel tisztában van: „Sírni, igazán és csakugyan, végiglapozván egész anyanyelvünket, s kiforgatván minden tartalékából, mit érzés című fejezete rejt, hogy aki énutánam még panaszkodni akar, legyen bár költő, ne találjon szót, amellyel én már el ne mondtam volna: fáj!” Az érzések áradása ihletett lírai monológban sűrűsödik össze, ha nem is önkívületben, de mindenképpen a mindennapi világtól elhatárolt, védett állapotban. Kimondatik a szerelem ténye, de kimondatik a lélek erőtlensége is, hiszen az ősök parancsolta rangbéli házasság csupán látszólagos kényszer, a grófnak nem a falakat benépesítő vitéz atyákkal van vitája, hanem gyönge és tétova önmagával. Ehhez a természetes őszinteséghez és tiszta egyértelműséghez kell újra eljutnia sok-sok küzdés után, de már nem pusztán önmaga, hanem a világ nyilvánossága előtt. Megnyitni az érzések fioláit, de nemcsak a poétikus elragadtatottság kivételes pillanatában, hanem a földi, hús-vér világ vaskos realitásai között is.


VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi