A Kelet színésze

 

 

Beszélgetés Varga Balázzsal a Kelet-Magyarországban

"Értelmiségi családban nőtt fel, vonzotta az újságírás és a tanítás, ám az iskolai rendezvényeken szerzett élmények felülkerekedtek a terven, hogy csendes polgári életet éljen. Ahogy idősödött, egyre inkább elhatalmasodott rajta a vágy a világot jelentő deszkák iránt, s egy ponton elhatározta: ha törik, ha szakad, színész lesz. Varga Balázzsal beszélgettünk, aki a Móricz Zsigmond Színház idei évadzáró ülésén vehette át a Kelet színésze elismerést.
Azért is olyan fontos számomra a Kelet színésze díj, mert a közönségtől kaptam.


VARGA BALÁZS


Az érettségi után az Új Színház Stúdióban bontogattam a szárnyaimat, ahol azt tanácsolták, jelentkezzek a színművészetire. Ötször álltam a felvételi bizottság előtt, mind az ötször elutasítottak, a Kaposvári Egyetemre viszont felvettek. Madarat lehetett volna fogatni velem… Aztán jött a feketeleves: a diploma után nem szerződtettek le. Két évig szabadúszóként próbáltam érvényesülni, amit nagyon élveztem, de szerettem volna a bizonytalant biztosra cserélni, ezért is kaptam az alkalmon, amikor szólt egy barátom, hogy színészt keresnek Nyíregyházán. Az akkori igazgató, Tasnádi Csaba emlékezett rám, mert látta a vizsgaelőadásomat és szerződést kínált.


Megtalálták a szerepek


Balázs számára teljesen ismeretlen volt a kőszínházi közeg, azonban hamar megtalálta a helyét a társulatban, melynek több egykori osztálytársa is tagja.
A nulláról kellett kezdenem – és nem először, az életem során többször indítottam tiszta lappal. Elkezdtem hát „gyűjtögetni a pontokat”, aminek eredményeként egy-két év múlva egyre nagyobb feladatokat kaptam. Főként kamaradarabokban mutathattam meg magam igazán a középiskolás diákok előtt. Úgy érzem, megszerettek a nyíregyházi fiatalok, hiszen a színházi előadásokon túl számos rendkívüli irodalomórán találkoztunk. Lassanként megtaláltak a hálás szerepek, melyek közül a leg­emlékezetesebb a Párnaember volt, ami azért is áll közel a szívemhez, mert a társulatból négyen állítottuk színpadra. Katartikus élmény volt a bemutató, a színház is betette a bérletes előadások közé. Debrecenbe is elvittük a Párnaembert, ami talán hozzájárult ahhoz, hogy tavaly megkerestek a Csokonai Színházból és leszerződtettek két előadásra. Szuper időszak volt, az évad során megismertem a társulatot, és akkor éreztem először, hogy mocorog bennem valami…
A debreceni impulzusok megerősítették abban, hogy élete új állomáshoz érkezett. Úgy döntött, elég tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy ismét szabadúszásba kezdjen. A nyíregyházi rajongóknak azonban nem kell elkeseredniük: a következő évadban két darabban is visszatér a megyeszékhely teátrumának színpadára, emellett Debrecenben két előadásban is szerephez jut.



Hazamegy játszani


Hab a tortán, hogy a Kelet színésze díj után kaptam egy felkérést Budapestről is, így hazamegyek játszani – mesélte Balázs, aki hat év után lelkesen veti bele magát a fővárosi életbe, a szinkronizálásba és a castingokba, hiszen ezekről a Nyíregyházán eltöltött évek alatt le kellett mondania. S teheti mindezt biztos háttérrel, hiszen családja és barátai várják otthon.
Bevallom, borzasztóan hosszú volt ez a hat év. Rengeteget kellett tanulnom és dolgoznom, de az élet most is engem igazolt: kitartással és türelemmel learathattam a munka gyümölcsét. Azért is olyan fontos számomra a Kelet színésze díj, mert a közönségtől kaptam. Ezért érdemes csinálni – jegyezte meg, s elárulta: a szavazás alatt sok biztató üzenetet és hívást kapott, s a Főfőnökben nyújtott alakítása után a pozitív kritika is megtalálta. Úgy érzi, a közönség szimpátiája és a szakmai elismerés összeért, ami újabb lökést ad a továbblépéshez. Mégis, amikor ezt mondja, a mosolya mögött szomorúság bujkál.Nehéz a búcsú, nehéz otthagyni a helyet, ahol színész lettem. Öleljük egymást, pedig tudjuk, hogy hiába vágják ki a fát, a gyökér megmarad, együtt leszünk a következő évadban is. Keveredik bennem az izgatottság és a félelem, de nagyon várom az új élményeket, benyomásokat. Harminchárom éves vagyok és megint jön valami merőben más. Általában két évre gondolkodom előre; 35 évesen már szeretnék családot, szeretnék révbe érni – tekintett a jövőbe Balázs, aki nem egyedül vág neki az ismeretlennek, hiszen szerelme, akit a nyíregyházi színházban ismert meg, vele tart. Nem könnyű vidéken színésznek lenni, minden boldog percért meg kellett és meg kell küzdenem. A szép emlékek polcán főhelyre kerül a Kelet színésze díj, hiszen bizonyítja, hogy megérte a rengeteg erőfeszítés. Ez pedig boldoggá tesz."

Forrás: Kelet-Magyarország

2017. júnuis 14.

 

 

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi