Muszty Bea – Dobay András – Szabó Tünde

KVANTUM FANTUM CSAPDÁJA

Zene: Muszty Bea, Dobay András

Dalszöveg: Muszty Bea, Dobay András

Rendező: VITAI ANDRÁS

Bemutató: 1982. szeptember 18.



Szereposztás

  • KOVÁCS KATA: ZÁVORY ANDREA
  • ELEKTRON EDE: KATONA ZOLTÁN
  • ELEKTRON DÖME: BARTUS GYULA
  • ELEKTRON ESZTER: FEKETE GYÖRGYI
  • MIMIKRON APÓ: IFJ. TATÁR ENDRE
  • FŐNÖK: PALOTAI ISTVÁN
  • ALFONZ: TÖRÖK IMRE
  • HIPPITRON: GYŐRI ERZSÉBET
  • RENDŐR: VARSA MÁTYÁS
  • KÁZMÉR: XXX
  • FLÓRIÁN: XXX
  • JENŐ: IFJ. TATÁR ENDRE
  • ANYÓ: CSORBA ILONA
  • ALADÁR: TÓTH KÁROLY
  • HÍDONÁLLÓ: VARSA MÁTYÁS
  • KVANTUM FANTUM: BERKI ANTAL
  • LÉZENGŐ HIPPITRONOK: MÓCSÁN ISTVÁN, VARGA MÁTYÁS, MAJOROS ZOLTÁN


Díszlet: VITAI ANDRÁS, VÍZHÁNYÓ MIKLÓS
Jelmez: KUN GYÖRGY e.k.
Segédrendező: KÁDÁR KATA, PALOTAI ISTVÁN


A darab

Egyetlen kalapácsfejben játszódik a történet. Elektronok, protonok és neutronok között. Kvantum Fantum a gonosz tudós különleges szerkezetével rabságba szippantja másokkal együtt Elektron Esztert. Felbomlik a vasatomcsalád, amely csupán akkor válhat ismét egésszé, ha testvéreik meglelik a kislányt. „Jó tett helyébe jót várj”, mondhatná a jóságos öreg. De ez a történet az elemek között játszódik, és Mimikron apó nem varázsló, hanem segítőkész kóbor elektron, így tehát potenciáldörről, mágneses térről beszélünk. Tanácsára hívják az elektronifjak segítségül a leghatalmasabbat: Kovács Kati VII. a osztályos tanuló személyében az embert. Együtt jutnak a „potenciálhegyen túl, ahol a kurta farkú pozitron túr”. Válaszolnak a három kérdésre, hiszen tudjuk, valamire való mesében csak ezután lehet a félelmetes gonosz elé járulni és megküzdeni vele.



Galéria




Kritikák



A szabolcsiak szerzőhármasa (Muszty Bea, Dobay András, Szabó Tünde) atomfizikai mesemusicallal lépett közönség elé. Művük megértéséhez a diákosan kedélyes műsorfüzetben hetedik általános iskolai természettudományos műveltséget kívánnak nézőiktől. Színpadképük főként egy kalapácsfej (!) belsejét ábrázolja; modellszerűen. A díszlet hangeffektusokat, fényjelzéseket is képes kiadni magából. Ezeknek az a céljuk, hogy ahol kell, színesítsék, hangsúlyosabbá tegyék a humánus mondanivalót. A berendezés másik fontos tárgya egy hatalmas szívónyílású kukaféle. Benne – mint elektronikus pók – roppant gonosz tudós ücsörög, s szerkentyűjével magához szippantja az atomcsaládjuk köréből elkóborolt, bumfordi kíváncsisággal lézengő elektrongyerekeket.

A tizenhét főt számláló, Vitai András irányította együttes komótosan élvezi a játékot, aminek a kiókumlálásába az alkotó trió beleadott apait és nagyanyait, Carroltól a peterdis szófacsarásokig, az ismeretterjesztő és reklámviccelődéstől a pesties bemondásokig, az utópista bölcselkedésektől a Csillagok háborúja-típusú alapfokú misztikumokig. A darabötlet egyéni, a kísérlet bátor, a kidolgozás törekvő, az előadás hosszú, a zenék túlméretezettek. A „Flóriást, a rettenetes Óriást”, meg a „Hídonállót” – azaz a „Digitális Kanális mindent áteresztő őrét” – domborító színészek (Palotai István, Varsa Mátyás) leereszkedően hülyéskednek.

Iszlai Zoltán
Élet és Irodalom

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi