Maróti Lajos

HŐHULLÁM

(Groteszk dráma 3 felvonásban)

ŐSBEMUTATÓ

Rendező: BOZÓKY ISTVÁN

Bemutató: 1982. október 2.



Szereposztás



Díszlet: BOZÓKY ISTVÁN, BARÁTH ANDRÁS
Jelmez: KÉK MAJA m.v.
Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház kegyelettel adózik alapító tagja emlékének: idei első, felnőtteknek szóló bemutatója, a nemrégiben elhunyt író, Maróti Lajos drámája, a Hőhullám.
...Maróti Lajos groteszk szemléletmódja.....mindig ránk, a jelen életvitelére figyelt, figyelmeztetett.
Képtelen helyzetei valamennyi esetben igazi szituációkból táplálkoztak...
Róna Katalin - Színház



Galéria




Kritikák



Jogosan említi a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház műsorfüzetének Maróti Lajos drámája elé írt bevezetője Csehov Három nővérét. A tavaly tragikusan korán elhunyt írónak valószínűleg nem volt szándékában Csehov-parafrázist készíteni, ennek ellenére a párhuzam aligha erőltetett. Nem is magát a Három nővért, inkább általában a csehovi dramaturgiát illetően. Mintha e kipróbált dramaturgia mai lehetőségeit kereste volna Maróti, amikor drámájának három főalakját, a három női főszereplőt – nagyanyát, lányt és unokát – összezárja egy kegyetlenül rájuk csukódó életforma börtönébe.

...A nyíregyházi előadást rendező Bozóky Istvánnak alkotó kapcsolata van a darabbal, erre vall néhány dramaturgiai változtatás, a színpadkép kialakításában való részvétel – „társszerzőségben” a díszlettervező Baráth Andrással – és az enyhe hangsúlyeltolódás, amely a groteszk-szarkasztikus motívumokkal szemben inkább a megértő-líraiakat erősíti. Bozóky ezen belül árnyalt színeket használ, a finoman melodrámaitól egészen a konvencionális vígjátékig (ott, ahol erre szükség van, a harmadik felvonás elején), s az általam látott előadáson beugró színészként is fanyar eleganciával keltette életre Kléz János távolról Nash „esőcsinálójára” emlékeztető figuráját. (A színpadkép harsogóan szájbarágó börtönrácsaival azonban nem tudtam egyetérteni.)

A legnagyobb szerep – s így az előadás legfőbb színészi terhe – az Ágnest játszó Szabó Tündéé, minthogy neki kell eljátszania a ketrecbe zárt vadat, „aki” menekülni szeretne, de amikor végre fölhúzzák a csapóajtót, mégis inkább a lelki rabságot választja a kényelmes rácsok mögött. A színésznő pályáján jelentős előrelépés ez az alakítás; az egykori körülrajongott széplány és a lassan kiszikkadó nő, az áldozat szerepet bizonyos tartással és leheletnyi pózzal vállaló, egyszerre gyönge és erős ember egyaránt megjelenik játékában. Mind Petényi Ilonának, mind pedig Máthé Etának jócskán hozzá kellett öregítenie magát a szerephez; előbbi a Mama félig-áldozat voltát, utóbbi a Nagymama elviselhetetlenül fontoskodó gondoskodását ábrázolja rejtett humorral. Kovács Gyula mint Kazi, a cselekmény férfikatalizátora kellő öniróniával szemléli Ágnesban azt az esélyt, amelyet elszalasztani hosszú távon minden bizonnyal érdemesebb, mint megkapni.

Koltai Tamás
Kritika

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi