Alexandre Dumas, Fülöp Kálmán, Wolf Péter

HÁROM A TESTŐR

ŐSBEMUTATÓ

Rendező: HORVÁTH JENŐ m.v.

Bemutató: 1983. január 29.



Szereposztás

  • D´ ARTAGNAN: VITAI ANDRÁS
  • ATHOS: GYÖRGYFALVAY PÉTER
  • PORTHOS: FÁBIÁN JÓZSEF
  • ARAMIS: SZIGETI ANDRÁS
  • XIII. LAJOS: IFJ. TATÁR ENDRE
  • KIRÁLYNÉ: HARTMANN TERÉZ
  • TREVIELLE: PALOTAI ISTVÁN
  • RICHELIEU: HOLL ISTVÁN
  • MILADY: HORINECZKY ERIKA
  • ROCHEFORT: LAKATOS ISTVÁN
  • BUCKINGHAM: HORVÁTH ISTVÁN
  • BONIACIEUX: LENGYEL ISTVÁN
  • BONIACIEUX - NÉ: ALBERT ÉVA
  • DONNA ESTEFANIA: ZÁVORY ANDREA
  • JUSSAC: BARTUS GYULA
  • I. GÁRDISTA: KATONA ZOLTÁN
  • II. GÁRDISTA: SZÁNTÓ SÁNDOR
  • I. TESTŐR: ITTES JÓZSEF
  • II. TESTŐR: TÓTH KÁROLY
  • VENDÉGLŐSNÉ: SZELI ILDIKÓ
  • ÉKSZERÉSZ: PANKOTAY ISTVÁN
  • JACKSON: MAJOROS ZOLTÁN

Továbbá
Testőrök: Pavlovics Gergely, Hudák Sándor, Varga Mihály, Mócsán István
Gárdisták: Török Imre, Soós Sándor, Nagy István, Adamik László
Udvarhölgyek: Gcőri Erzsébet, Kádár Kata, Kapczár Gabriella, Kovács Kata, Kürhner Éva, Bai Zsuzsa, Lóczi Ildikó, Éles Gyuláné


Díszlet: BARÁTH ANDRÁS
Jelmez: MIALKOVSZKY ERZSÉBET m.v.
Zenei vezető: TOMASOVSZKI PÁL
A táncokat betanította: BARTA JUDIT
Segédrendező: KÁDÁR KATA


A darab


"Körülbelül egy esztendeje, amikor a Királyi Könyvtárban anyagot gyűjtöttem könyvemhez, XIV. Lajos történetéhez, véletlenül D’ Artagnan emlékirataira bukkantam; Pierre Roug-nál nyomtatták Amszterdamban; így szokták rendszerint e korban a szerzők, ha meg akarták írni az igazságot, de nem ragaszkodtak ahhoz, hogy hosszabb-rövidebb időt töltsenek a Bastille-ban. A cím csalogató volt; a könyvet – természetesen az igazgató engedélyével – hazavittem, és egy szuszra végigolvastam. (…)
Mesterien odavetett arcképekre bukkanhatnak benne, és bár e vázlatokat többnyire kaszárnyabejáratokra és kocsmafalakra firkantotta a szerző, mégis teljes élethűségükben ráismerhetnek XIII. Lajosnak, Ausztriai Annának, Richelieu-nek, Mazarinnak és a kor legtöbb udvaroncának képére; (…)
Ám közismert tény, hogy a költő személyes képzeletét nem mindig ugyanaz ragadja meg, mint a legtöbb olvasót. Márpedig, jóllehet mi is éppúgy csodáltuk az említett finomságokat, mint ahogy nyilván csodálni fogják leendő olvasói, mégis figyelmüket elsősorban olyasvalami vonta magára, amire addig bizonyára ügyet sem vetett senki.
D’ Artagnan elmondja, hogy amikor első ízben látogatja meg Tréville urat, a királyi testőrség kapitányát, előszobájában három fiatalemberre bukkant; azok már abban a dicső alakulatban szolgáltak, ahová bejutni neki is legfőbb becsvágya volt; a fiatalemberek neve: Athos, Porthos és Aramis.
Nem tagadjuk, ugyancsak megakadt a szemünk e három idegenszerű néven; rögtön gyanítani kezdtük, hogy valószínűleg álnevek csupán; talán híres-neves férfiakat álcázott velük D’ Artagnan; bár az is lehet, hogy a költött nevek gazdái önként keresztelték el magukat ilyeténképpen egy napon, amikor szeszélyből, elégedetlenségből vagy szorult anyagi helyzetük sürgetésére egyszerű testőrzubbonyt öltöttek.
E szokatlan nevek annyira feltüzelték kiváncsíságunkat, hogy e perctől fogva nem volt többé maradásunk; minden korabeli művet végigbogarásztunk, hogy e nevek viselőinek valamiképpen nyomára leljünk.
Egész fejezetet kitöltene, ha csupán a címét sorolnánk fel annak a töméntelen könyvnek, melyeket evégből végigböngésztünk, s ez talán fölöttébb tanulságos, de minden bizonnyal meglehetősen unalmas lenne olvasóinknak. Ezért csupán annak közlésére szorítkozunk, hogy amikor eredménytelen kutatásaink után már-már feladtuk minden reményt, és abba akartuk hagyni búvárkodásainkat, végül is, nagy hírű és tudós barátunk, Paulin Paris tanácsait követve, a 4772-es vagy 4773-as szám alatt, már nem emlékszünk egészen pontosan, egy in folio kéziratra akadtunk, mely ezt a címet viselte:
La Fére gróf úr emlékirata némely eseményekről, melyek XIII. Lajos király uralkodásának vége felé és XIV. Lajos uralkodásának kezdetén történtek Franciaországban.
Ez a kézirat volt végső reményünk; képzelhetik hát, micsoda öröm volt, amikor belelapoztunk, és a huszadik lapon Athos, a huszonkilencediken Porthos és a harmincegyediken Aramis nevére bukkantunk.
Úgy éreztük, valóságos csoda történt, hogy korunkban, amikor a történetírás tudománya oly magas fokot ért el, egy teljesen ismeretlen kéziratot sikerült felfedeznünk. (…)"
Az író előszava a regényhez.




Galéria




Kritikák



Fülöp Kálmán és Wolf Péter zenés játéka Dumas ismert regényéből készült. A vendég Horváth Jenő rendezésében, igazán jó ötlettől ötletig ívelő gondosan „kihegyezett”, és karikírozott jelenetek sorozata. Jó, hogy a regény egyetlen vékony szálát, a nyakék históriáját dolgozták fel. Jó, hogy ezt sem bonyolították túl, sem az előzményeket, sem a továbbiakban várható újabb konfliktusokat nem tekintették említésre érdemesnek.
...A három testőr közül Szigeti András érzi leginkább, Aramis szerepében ezt a kicsit elidegenített, sok iróniát (és öniróniát) feltételező stílust. Györgyfalvay Péter saját színészi alkatára ölti fel Athos jelmezét, ő ebben a játékmódban van otthon. Fábián József ott jó, ahol énekelni kell, s ez nem kevés, mert Wolf Péter zenéje, helyenként igencsak „feladja a leckét” kis társulatunk jobbára prózai színészeinek. (Mindjárt az első zenei megszólalás, a „Kard ki kard!”-dal kemény oktávugrásra képzett énekeseket is próbára tehet.) Vitai András D'Artagnan képében, mint a westernhősök lép be a színre, szemébe húzott nagyszélű kalapjában, s aztán sokáig ül (súlyos jelenlét!), majd e jól kitalált expozíció után mindvégig sodró és lendületes. Holl István bíborosa finom eszközökkel felépített, mesteri alakítás.

Mester Attila
Kelet-Magyarország


Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi