Platon

SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE

Fordította: Devecseri Gábor

Rendező: FEHÉR GYÖRGY

Bemutató: 1982. május 8.



Szereposztás

  • SZÓKRATÉSZ: JORDÁN TAMÁS m.v.
  • MELÉTOSZ: TIMÁR ZOLTÁN



Díszlet: TÓTH JÓZSEF
Jelmez: BATTA IBOLYA m.v.
Dramaturg: MARÓTI LAJOS
A rendező munkatársa: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab


A platóni tragédia a közéleti elkötelezettség eszméjét sulykolja belénk szakadatlanul. Érdemes-e élnem, emberi életet élek-e egyáltalán, ha nem vehetek részt a világ átalakításában, ha csak szemlélem városom, hazám, Európa, s valamennyi földrész sorsát? Mennyit érek, ha nem vagyok, vagy nem lehetek a közéletben is résztvevő állampolgár? Ez a színházi vállalkozás Platón és Szókratész tükrében vizsgálja meg mai életünk etikai és politikai arculatát. Platón drámai dialógusával akarja a nézők figyelmét felkelteni, rokonszenvét megnyerni.




Galéria




Kritikák



Jordán mosolygó színész. Nem nevető és nem nevettető, nem kacagó, nem hahotázó, nem fintorgó és nem pofákat vágó. Mosolygó. A szinte rajtakaphatatlan arcrándulás, a szájszél gimnasztikája, kínzott életjel az ő mosolya. A lélek üzenete. A Szókratész védőbeszédét, a gondolati magándráma felülmúlhatatlan platóni remekét végigmosolyogja. Tehet-e mást, mint hogy mosolyog? Mosolyog azon a világon, amelyben őt az ifjak megrontásával vádolják, noha nem rontott meg ifjakat, és ha mégis, nem inkább, mint mások. (Egyébként is, azok az ifjak már korábban megrontattak, megromlottak maguktól, romlottan jöttek, ahogy – mindent egybevetve – a romlatlan Szókratész, aki maga is volt fiatal, ugyancsak romlott, hiszen ki merhetné állítani, hogy ő nem az?)

Tarján Tamás

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi