Brjaginszkij – Rjazanov

MA ÉJJEL MEGNŐSÜLÖK

Fordította: Benedek Árpád

Rendező: BALÁZS ÁDÁM

Bemutató: 1982. május



Szereposztás

  • PÉTER: VITAI ANDRÁS
  • LIZA NÉNI: CSORBA ILONA
  • VERA: FEKETE GYÖRGYI
  • ANNA: HARTMANN TERÉZ
  • OLGA NÉNI: MÁTHÉ ETA
  • FÉLIX: PALOTAI ISTVÁN/LENGYEL ISTVÁN
  • VALI: SZELI ILDIKÓ
  • MARINA: ZÁVORY ANDREA
  • IVÁN: HORVÁTH ISTVÁN
  • MISA: BARSY GÉZA
  • KABINOS/FAGYLALTÁRUS/RÉSZEG: MAJOROS ZOLTÁN



Díszlet: BARÁTH ANDRÁS
Jelmez: BATTA IBOLYA m.v.
Zenei vezető: TOMASOVSZKI PÁL
Koreográfus: SOMOSS ZSUZSA
Segédrendező: PALOTAI ISTVÁN


A darab


Zenés komédia, Tabi László átdolgozásában. A komédia klasszikus eszközeire támaszkodik, az alapgondolat, melyet kifejt, mégis mai, hétköznapi problémát érint. Az egész világon, a Szovjetunióban éppúgy, mint Magyarországon, gombamódra szaporodnak az új lakótelepek, egyforma szürke panelházakkal, a házakban egyforma beosztású lakásokkal, a lakásokban uniformizált bútorokkal. Ennek a gondolatnak ad absurdum feszítéséből születik az alapötlet, a klasszikusnak számító komikai forrás, a szerepcsere mellett – a helyszíncsere. A mű főhőse, akit pityókás állapotban barátja helyett repülőre ültetnek, Moszkvából Leningrádba kerül. A taxisofőr a megadott címre szállítja, s mivel Leningrádban is van Lenin út, a Lenin úton éppolyan blokkházak, mint Moszkvában, mi sem természetesebb, minthogy főhősünk kinyitván a 125. számú ház 3. emeletének 5. ajtaját, „otthon” találja magát. Ezt az alapötletet fűszerezi még a cselekmény ideje (szilveszter éjszakája van, a képtelenségek éjszakája), s egy naiv, de jól bonyolított szerelmi történet.




Galéria




Kritikák



...A darab igazi összetartó ereje mégis épp a színészi munka, elsősorban a főszereplő, Vitai András maga-teremtette Péter figurája, de bátran mondhatjuk, hogy a kisebb szerepekben is kitűnő alakítások születtek. A váratlanság, a kiszámíthatatlanság, az ember bizonytalan helyzete, szerencsepróbálása: mind-mind kellékei a vígjátéknak, ahhoz viszont, hogy a kiszámíthatatlanság egy szerkezet kiszámíthatóságába illeszkedjék, a szerencse egy színpadi forma zártságában tűnjék fel, csakugyan hitelesítő eszközökre van szükség. A darab magában hordozza a jellemkomikumnak, mint összetartó erőnek számos lehetőségét, a megvalósítás azonban igen sokféle lehet, elég csak a néhány évvel ezelőtti budapesti bemutatóra gondolnunk. Bodrogi Gyula Péter megformálásakor csak nevettetni akar, minél többet, minél többször. Ennek érdekében nevetséges szituációk létrehozására törekszik, nem riadván vissza a bohózati csetlés-botlás eszközeitől sem. Vitai András Péter figurája önmagában kevésbé nevetséges: harmincas éveit taposó, már-már agglegénysorban lévő orvos, akire alapvetően a félszegség, ügyefogyottság jellemző. Annál hitelesebb azonban az a folyamat, amelynek során – a véletlenül megtalált, végre valóban hozzáillő társ mellett – magára talál, átalakul. Kedves gesztusokkal kelti életre a fürdőjelenetben a hamar becsípő (ilyenkor dadogó!), hamar megijedő, barátai közt sosem hangadó „jó fiút”, de mindnyájan magunkénak érezzük határtalan felszabadulását, amikor „szemébe vágják” élete legnagyobb dicséretét: „piaci légy”! Vitai András temperamentuma, ének- és tánckészsége, jókedélye, ami az előadás két órája alatt mit sem csökken, a bemutató egyik legnagyobb pozitívuma.

Vécsey Ágnes
Szabolcs-Szatmári Szemle


Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi